Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-321
280 321. országos Llés márczius 28. 1871. lett neme sak személye a volt földesúrnak. hanem vagyonais a községhez fog tartozni: már akkor igen nehéz előre meghatározni azt, hogy az eddig a kis községben bizonyos ezélra fordított összeg kirekesztőleg a megnagyobodott községben is oda fordittassék; én legalább azt tartom, hogy a községnek vagyona és községi czélokra fordítható jövedelme akkor is lehet ugyan, de a községi költségeknek más kulcsát kell kitalálni. Akkor, ha ez megtörténik, semmi sérelme nem lesz sem a községnek, sem a volt földesúrnak, vagy azoknak, kik belejönnek a község kötelékébe. Ezen jövedelmek fordíttassanak a község közczéljainak előmozdítására. Annyi hiány van, kivált rendezetlen községekben, a hol úgyszólván uteza sincs, nincsenek hidak, olyak legalább, miryeknek kellene lenni. Ez egyformán fogja érdekelni mindenikét a község tagjainak. A község költségeiről pedig megváltozott alakjában máskép kell gondoskodni. Én ennélfogva azt tartom, hogy e pont valósággal kimaradhat innen: mert ha kimarad, akkor nem tesz zavart; ha pedig megmarad: oly nehéz kérdésekre fog okot szolgáltatni, a melyeket egy másik törvényhozás is alig lesz képes megoldani. {Helyeslés bal felől.) Huszár István: Ha jól fogtam föl Körmendy Sándor képviselő ur módosítványát, az egyszerűen azt indítványozza, hogy a község vagyona, mely eddig közös czélokra volt fölhasználva a községben: a volt földesuraktól elvéve, most kizárólag a jobbágyok közt osztassék föl, és a község czéljaira szükséges adó birtokaránylag jövőre ennek mellőzésével vettessék ki a volt birtokosok és volt jobbágyok közt, és ezáltal egy kasztot, egy uj külömbözetet akar ismét fölállítani a volt birtokosok és a volt jobbágyok között. Ha visszamegyünk genizesére a dolognak, ezek a községi földek valaha az illető földesurak által a czélból adattak a községeknek akkor, mikor kizárólag a jobbágyok voltak adótizetők, hogy ezekből a községi czélok, az inpositák födöztessenek. Ezek semmi esetre sem adattak volt úrbéri házhelyekből, hanem volt majorsági házhelyekből, s azért az, hogy most azoktól, kik e ezélra adóztak, elvegyük, és azoknak adjuk, kik e földeket kapták, és igy ez az eredeti czéltól elvonatnék, azt sem igazságosnak, sem méltányosnak nem találom. Nem lehet a községet e tulajdonától megfosztani: mert első sorban egyenesen a községi kiadások és az adminisztratiok költségeinek födözésére voltak szánva ezen javadalmak, s ezen javadalmakat elvonni a czéltól t L nem lehet. En a szerkezetet ugy, a mint van, meghagyatni kérem. Szontagh Pál (csanádi): T. képviselőház! En szintén e szakasznak kihagyása mellett szavazok, és csak eoncret példát idézek arra nézve, hogy e szöveg némileg oraculumszerüleg hangzik. Azt mondja ugyanis: „A község vagyonának olynemü jövedelmei, melyek eddig is a község kiadásainak födözésére fordíttattak, ezentúl is mindenek előtt ezen ezélra fordítandók." Mondom, ez oraculum szerüleg hangzó szakasz nem igazságos; különösen pedig nem a község lakosainak egyenjogúsítását garantirozza, hanem titkosan a volt földesurak érdekeit kívánja legyezgetni. Megmutatom példával. Föltehető, mert vannak olyan községek, hol minden eddigi községi kiadás födöztetik, a községeket — a régi fogalom szerinti községeket — illető és illetett fertály korcsmái tatás i jövedelemből, mi pedig kizárólag a régi feudális értelemben vett község kizárólagos vagyona volt. A községnek ezen jövedelmeiből födözött költségekhez a volt kiváltságos egyén, a volt földesúr, ki pedig az előadó ur nézetei szerint is minden tekintetben a község tagja, és igy a vagyonterheltetés tekintetében is kell, hogy tagja legyen: most ki van véve. Hol van itt a jogegyenlőség, hol van az egyenlőség? Ha e szakasz kimarad semmi gyanú nem támadhat, hogy ezen állapotot jövőre is fön kívánják tartani, és hogy legyezgetni kívánunk bizonyos érdekeket, melyekre nézve egyedüli szerencse az, hogy csakugyan ily oraculum-szerü kifejezés alá kívánja magát vonni. Én e szakasz kihagyását kívánom. Elnök: Elfogadja a ház a központi bizottság szerkezetét ? Kik elfogadják, méltóztassanak fölállni. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Széll Kálmán jegyző (olvassa a módosüványt.) Elnök : Méltóztatnak elfogadni ? (Igen! Nem!) A kik elfogadják méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Következik a 106-ik §. Ivacskovics György jegyző (olvassa a 106-ik §-t.) Győrffy Gyula: T. ház! A 104. §-nál előterjesztett és elfogadott módositváuy következtében indítványozom, hogy az utolsó előtti sorban ezen szó után „kitűzendő*, tétessék: „és kihirdetendő". (Helyeslés.) Elnök: Gondolom ezt méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatni. Ivacskovics György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 107., 108. és 109. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa tovább a 110-ik %-t)
