Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-321

iHfanrirczius 29. 1871. 2gQ 321. oráiágt* ben, hol a végpontok egymástól 20 mérttóid távolságra voltak; továbbá azonkivül, hogy Torontál megyének 429,000 lakosa van, Torontál az alföldnek egyik legszorgalmasabb, legnagyobb adót fizető megyéi közé tartozik. Midőn ezen miniszteri előterjesztés a pártok által tárgyaltatott, mindhárom törvényszék helybenhagyatott, és ennélfogva a vidék, valamint Nagy-Szt.-Miklós is nyugodtak voltak, és e szerint nem volt alkalmunk kérvénynyel járulni a t. ház elé; azonban nem tudni mi okból a 25-ös bizottság egyik törvényszéket, a nagy-szent-miklósit törölte, minélfogva csak most, mikor e törlésről tudomást szerzett, van alkalma a községnek és vidékének kérvénynyel járulni a t. ház elé. Azt hiszem, a t. ház nem fogja azt elkésettnek tekinteni, és esedezem, méltóztassék ezen kérvényt a 25-ös bizottsághoz utasítani. Elnök: A 25-tös bizottságnak fog kiadatni. Táncsics Mihály: T. ház! Torna megyébe kebelezett Bzin-Petri községnek és 46 Torna megyei lakosnak a porosz-franczia ügybeni kérvényöket van szerencsém a t. háznak benyújtani. Elnök: A kérvényi bizottsághoz fog áttétetni. Vidacs János: T. ház! Van szerencsém benyújtani Pest-Ferencz-, József- és Budatabáni külvárosok polgárai folyamodványát, melyben kérik a lánczhidon kivül még tervezett két álló hid közül az alsó hidnak előbbeni fölépittetését. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen kérvényt fontosságánál fogva előzetes tárgyalás végett a kérvényi bizottsághoz utasítani. Elnök: A kérvényi bizottsághoz íog áttétetni. Pavlovics István: T. ház! Szerencsés leszek egy interpellatiót intézni a miniszterelnök úrhoz. Miután az interpellatióban az indokolás kimeritőleg ki van fejtve, nem fárasztom annak elmondásával a t. ház figyelmét; szükségesnek tartom csak azon körülményt érinteni, miszerint a t. képviselőtársam Stratimirovics György által a keleti ügyre vonatkozólag nemrég beadott interpellatio, —melyre különben ő a maga idején választ is nyert s annak következtében határozati javaslatot nyújtott be, ezen általam beadandó interpellátioval csak hasonnemü, de nem ugyanazon tartalmú és irányú. Bátorkodom továbbá a t. miniszterelnök urat tiszteletteljesen megkérni, méltóztassék egyenes, határozott és nem diplomatikailag kitérő válaszszal megtisztelni, miután az adandó válasz az illetők hangulatának megnyugtatására és maguktartására nagymérvű befolyással lesz, és miután jelen interpellatióm biztos adatokon alapul. Végre bátor vagyok azt is kijelenteni, hogy ezen szerény interpellátióm előterjesztésére nem határoztam el magam valami interpellálói viszketegből, hanem inkább a ezélszerüség és szükségből, Magyarországnak Szerbia fejedelme és a keleti keresztény népekhez való jó és őszinte viszonyának föntartása érdekében. (Szóló halk hangja miatt alig érthető.) Válságos időket élünk, kell, hogy jó eleve tisztázzuk az eszméket. Maga az interpellatio igy hangzik: (olvassa). „Interpellatio a m. kir. miniszterelnök: Andrásy Gyula gróf úrhoz. A t. miniszterelnök ur a maga idejében méltóztatott válaszolni azon interpellátióra, mely a nagy-becskereki képviselő Stratimirovics György ur által hozzá intéztetett, vonatkozólag azon diplomatiai jegyzékre, melyet Beust gróf mint külügyminiszter 1870. november 23-án a Belgrádon és Bukurestben tartózkodó diplomatiai ügynökökhöz kibocsátott, és melyben a belgrádi és bukaresti kormányok a monarchia egész erejével fenyegettetnek azon esetre, ha azok az 1856. és 1858dki európai szerződés és későbben keletkezett conferentiai határozatok elveit megingatnák, a mennyiben azok fejedelemségeikre vonatkoznak. A kérdéses diplomatiai jegyzék nagy horderejénél fogva megérdemli, hogy több oldalról tekintetbe vétessék, annál inkább, miután emiitett fejedelemségekben , főkép Szerbiában kellemetlen és épen izgatott benyomást okozott. Azért nem mulaszthatom el, hogy ón is interpellatiót intézzek a t. miniszterelnök úrhoz, de más irányban és más szándékból, mint már intéztetett vala. A miniszterelnök ur ugyan azt válaszolá, mikép a külügyer által fölhatalmazva lett volna kinyilatkoztatni, hogy az illető a jegyzékből kiszakított tétel hibásan lett magyarázva, a külügyérnek pedig nem lett volna más szándéka, mint kijelenteni, hogy mily értéket tulajdonit az 1856-ki szerződésnek, hogy pedig ez által nem szándókoltatik elállani az eddig követett keleti politikától. De ha azon körülmények és azon pillanatok figyelembe vétetnek, melyek alatt a jegyzék keletkezett, és azon szándék, mely az által eléretni czéloztatott—- t. i. elejét venni ezen fejedelemségek minden mozgalmainak, melyek a porta ellen irányozva volnának: — a jegyzéknek más értelem nem adható, mint az, mely egyrészről annak szószövegében, másrészről a mondott szándókban és a körülményekben rejlik ; azonban mindenesetre kétes azon magyarázat, mely ntó-