Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-321

32!. országos ülés márczitts 29. 1871. 261 lag alkottatott, midőn a válságos pill anat eltűnt vala. Különben is inkább azoknak, kiket a jegyzék illet, körébe tartozik, azt a maguk fölfogása szerint magyarázni. Mily magyarázásbau részesült pedig ezen jegyzék a szerb fejedelemség és annak népe részéről, azt tanúsítja azon ingerülség és izgatottság, melyet az a nyilvános véleményben és magukban a nyilvános szerb hivatalos lapokban előidézett. Valóban nevetséges és csodálatos volna, az 1856-ki szerződésnek az által akarni adni érvényességet, hogy oly egyoldalú közvetítéssel fenyegettetik, mely ezen szerződés szövegével és értelmével ellenkezik; mert, ha ezen jegyzéknek a leglágyabb értelmet tulajdonítanék is: az abban állana, hogy Magyar-Osztrákország a többi szerződő hatalmaknál azon lenne, hogy Szerbia és a keresztény népek fölkelése a porta ellen fegyveres erővél megakadályoztassák. Miután pedig Szerbiára és más, a török birodalomban létező keresztény népekre nézve, csak azon rokonszenv és szomszédos barátság birna értékkel, mely által Magyar-Osztrákország nekik megszabadulási fölkelésök esetében annyira kedvezne, hogy ugyanazoknak se diplomatiai, se katonai akadályokat utjokba nem gördítene, sőt hogy minden más, a keresztény népek ellen szándékolt beavatkozást akadályozna, — annálfogva tekintve, hogy a t. miniszterelnök ur a szerb fejedelmi kormánynak oly biztosításokat nyújtott, melyek a Beust gr. jegyzékében kifejezett nézetekkel és törekvésekkel merőben ellenkeznek, főkép hogy a szerb kormányt azzal biztatta, hogy a dolog természetes kifejlődését Törökországban nemcsak nem akadályozni, hanem Szerbia és a keleti keresztény népek fölkelése esetében a portát önmagának fogja hagyni, és csak azon őrködni, hogy más valaki ne avatkozzék bele; tekintve, hogy ezen biztosításokkal az említett 1870. nov. 23-ki jegyzék semminemű öszhangzásban nincsen, sőt szembetünőleg a „status quo" föntartására irányozva van a jövőre nézve is, a monarchia egész hatalmával fenyegetvén a fejedelemségeket az esetre, ha valamelyike az 1856-ki szerződés elveit a leigázott testvérnépei fölszabadítása czéljából megingatná; tekintve, hogy maga a miniszterelnök ur is hangsulyozá, mikép a keleti politikára nézve megegyező véleményben van a külügyérrel, és hogy abból szükségkép következtethető, hogy az oly nagymérvű, oly válságos pillanatban kibocsátott és szembetűnő fenyegetést magába foglaló jegyzéknek nem lehetett, de nem is kellett vala kifolyni a m. kir. miniszterelnök beleegye zése nélkül, kinek a keleti ügyekre nézve irányadó befolyással kell birnia; tekintve végtére, hogy maga a t. miniszterelnök ur, a kérdéses jegyzék keletkezéséhez és tartalmához saját viszonyáról való nyilván kifejezett nyilatkozata képes vala minden kételyt ezen tekintetben föloszlatni, és azon biztositások őszintesége érvényességéül szolgálni, melyeket a miniszterelnök ur maga részéről a szerb kormánynak nyújt vala: — bátorkodom a t. miniszterelnök árhoz a következő interpellatiót intézni : 1. Volt-e tudomása a t. miniszterelnök urnák Beust gróf külügyér ur múlt évi nov. 23. a belgrádi és bukaresti diplomatikai ügynökökhöz elküldött jegyzékéről, ós annak tartalmáról, midőn az keletkezett, vagy pedig mielőtt elküldve lőn? 2. tudomása, vagy nem tudomása esetében megegyezik-e a t. miniszterelnök ur ezen jegyzék tartalmával egész terjedelmében; 3. megegyezése esetében minő öszhangzásba hozza a miniszterelnök ur ezen jegyzéket az általa Belgrádon nyújtott biztosításokkal, és biztosításokkal a szerb fejedelemség iránti harátságos viszony irányában azon esetre is, ha a fölkelés kiütne a porta ellen ?" Elnök: T. ház! Elnöki kötelességemet vélem teljesíteni, (Ralijuk!) midőn ezen hoszu interpellatióra megjegyzem azt, hogy a házszabályok azt mondják, hogy mind az indítványokat, mind a határozati javaslatokat, mind az interpellátiókat rövid indokolással kell előterjeszteni és nem szabad magának a tárgynak vitatásába bocsátkozni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Madarász József: T. ház! A házszabályokra hivatkozva szót kérek. En is óhajtom, s részemről, a mennyire lehet követem is, — hogy az interpellatio lehető legszabatosabban és legrövidebben adassék elő; azonban nem fogadhatom el az igen t. elnök urnák most tett kijelentését : mert az először ellenkezik a gyakorlattal, miután arra senkit kényszeríteni nem lehet, hogy rövidebben vagy hosszasabban birja-e magát szabatosan kifejezni. (Zaj.) Másodszor ellenkezik a házszabályokkal : mert azok a rövid indokolást világosan megkívánják az indítványok bejelentésénél ; azonban az interpellatiókról csak azt mondják: s teszik meg s nyújtják be, mindig irásba foglalva az interpellátiókat. (Mozgás.) íme itt áll a 120-ik §. második bekezdésében: „A tagok is ekkor nyújtják be a kérvényeket, — kommá — jelentik be szóbeli rövid indokolással az uj indítványokat, -(Széll Káinján közbeszól: „Itt nmcs kommá!") és teszik meg és nyújtják be, mindig irásba foglalva az interpellátiókat."