Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-320

220. országos 3! Az elaggott jegyzők, s jegyzők özvegyei és árvái sorsának biztosításáról, segély- ós nyugdíj pénztárak, vagy gyámintézetek felállítása által a törvényhatóságok szabályrendeletileg tartoznak intézkedni." A mi a módositvány első részét illeti, t. i. hogy a polgármester évi fizetését maga a község állapítsa meg, a törvényhatóságok jóváhagyása mellett: az által indokolom t. ház, hogy ne vegyük el egészen ezen önkormányzati jogot is, a rendezett tanácsú községeknek jogaiból. Meglehet, hogy némely helyen nagyobb fizetést fognak megajánlani, mint az eredeti szövegben meghatároztatott, meglehet némely helyen kevesebbet. A község maga fog intézkedni erre nézve, mint épen a körülményekhez képest jónak látja. Ami a harmadik alineának szövegezetót illeti, erre nézve következő indokolást vagyok bátor a t. ház elé terjeszteni. Mindnyájan ismerjük t. ház azon nagy fortosságot, melylyel a községi és körjegyzői hivatal bir. Rendes közigazgatást nem is lehet képzelni rendes, jól fizetett és avatott jegyzők nélkül. Ha a jegyzői fizetést 300 frtra., mint legkevesebb összegre szabjuk, megeshetik, hogy egyes község, mikor e törvény életbe fog lépni, mindjárt kísérleteket tesz arra nézve, hogy a fizetést e legkissebb összegre leszállítsa, és ekkor az avaueement tökéletesen hiányozni fog jövőben a jegyzői karnál. Mi illeti az elaggott jegyzők özvegyei és árvái sorsának biztosítására vonatkozó nyugdíj pénztárakat és gyamintézeteket, erre nézve t. ház azt mondhatná valaki: hogy ezt a törvényhatóságokról szóló törvényjavaslatnál kellett volna a szövegbe fölvenni, miután itt a köztörvényhatóságokról egyátalában szó nincs. De én erre azt felelem viszont, hogy miután ott meg a községi jegyzőkről nincs szó, tehát e szöveget itt lehet helyesen fölvenni. Mondhatnák némelyek továbbá, hogy gondoskodjék minden jegyző a maga és övéi sorsáról. Igaz, — de ha moraliter emelni akarjuk a jegyzői kart, —a mi kötelességünk : — akkor t. ház gondoskodnunk kell az ő aggkorukról, és övéikről; azon esetben ha idő előtt el találnának halni. T. ház ! én társadalmi állásomnál fogva ismerem azon nagy befolyást, melyei a protestáns lelkészekre és tanítókra az ily gyámintézetek gyakorolnak. A mi a tanító a népnevelés terén: az a közélet terén a jegyző. Igyekezzünk tehát őket az által is emelni, hogy állítsunk számukra, illetőleg özvegyeik és árváik számára nyugdíj, vagy gyám-intézeteket. Valaki azt mondhatná, hogy ez a törvényhatóságok terhére esik. Távol legyen! például a protestáns egyházban fönálló ily intézetek sem esnek az egyház terhére, hanem az ilm mírcztKs 28. 1871. 045 lető lelkészek és tanítók fizetésére, a kik abból e ezélra bizonyos részt tartoznak fizetni. T. ház! Minél alacsonyabb fokán áll a műveltségnek valamely község, annál nagyobb befolyást gyakorolnak rá a jegyzik. Azon kell tehát törekednünk, hogy becsületes jegyzők legyenek a községeknek egyátalában, és ezt ugy biztosithatja az állam legjobban, ha fizetésökről gondoskodunk ugy, hogy ők és esaládjok becsületesen megélhesseneK abból. Ajánlom modositványomat. Ivacskovics György jegyző (újra olvassa Horváth Sándor módositvány át.) Körmendy Sándor: T. ház! Én a Horváth Sándor, t. barátom által beterjesztett módositványhoz akarok szólni. Kijelentem, hogy első részét határozottan elfogadom és pedig nemcsak azon okokból, melyeket őelőterjesztett, hanem azon indokból, a mi a 67-ik §-ban már akképen intézkedett a kisebb községekre nézve, miszerint azok birói, körjegyzői, községi jegyzői, pénztárnokai, közgyámjai és átalában minden tisztviselőinek fizetését, nem a törvényhatóságok, tehát kiválón álló testület, hanem maguk az illető kis községek határozhassák meg. Ha már a kis községeknek megadatik annyi autonómia, hogy ők határozzák meg ezen fizetések mennyiségét, sőt nemcsak ezt, hanem azt is, hogy adjanak-e fizetést egyik vagy másik hivatalnokoknak: akkor mindenesetre megilleti a nagyobb községeket is azon autonómia, hogy ők is maguk határozhassák meg, és pedig nemcsak a polgármesterekre nézve, hanem a nagyobb községi jegyzőkre vonatkozólag is. En tehát Horváth Sándor t. barátom módositványát óhajtanám kiterjesztetni, nemcsak a polgármesterekre nézve, hanem a községi jegyzők fizetésére vonatkozólag is. Ami azonban a módositvány azon részét illeti, hogy a törvényhatóságok a községi jegyzők nyugdijai tárgyában szabályrendeletileg intézkedjenek : bár ezt czélszerünek tartom; de szükségesnek, s igy kimondandónak épen nem: mert részemről jobban szeretném, ha az illető községi jegyzők testületileg maguk intézkednének e részben, nem pedig az illető törvényhatóságokra bizva, várnák míg szájukba röpül a sült galamb. En nagyon szeretem, ha ugy az egyén mint a községi életerő fejlesztetik, tehát fejlesztetik testületi tevékenység is. E szempontból a testületi tevékenység elő fogja nálunk idézni azon jót, mit előidézett a protestáns lelkészekre és tanítókra nézve, az ő saját egyéni vagy testületi intézményeik kezdeményezése által. Ezeket ajánlom a ház figyelmébe. Simonyi Lajos b.: T. képviselőház! Azon módositványokat, melyeket képviselőtársam Horváth Sándor beadott, azon módositványokat