Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-319
222 3!S. országos ülés márczius 27. 1871. vetni egy pillantást, és azt mondta, hogy miután sok helyen a birtokok most rendeztetnek: viszályok keletkeztek, nemcsak a volt földesúr és a község lakosai közt, hanem egyszersmind a zsellérek és a telkes gazdák közt is. Már hogy ezen viszály mikép fog kiegyenlittetni a virilis szavazat által, ennek bebizonyításával, a tisztelt belügyminiszter ur nekünk csakugyan adós maradt. A tisztelt belügyminiszter ur példát hozott föl, melyet én legnagyobb kézséggel elfogadok, és ez Anglia példája. Azt mondotta t. L, hogy ott a gentry kinevezteti magát békebiráknak, hogy érintkezésbe jöhessen a néppel. Nekünk ily alkalomra nincs szükségünk, mert Magyarországban mind a volt földesúrnak, mind átalában az intelligentiának mindig bő alkalma van arra, hogy a néppel érintkezzék. Es hogyha érintkezvén a néppel, irányában szabadelvüséget, jóakaratot, nem önérdeket fog tanúsítani: mindenesetre a bizalom helyre fog állani. De kérdem : vajon ezen viszály ki fog-e egyenlittetni a községházánál, mint a belügyminiszter nr említette? Inkább ott az érdekek, még élesebben fognak ellentétbe jönni egymással ; mert a jó egyetértés, és talán a kibékülés is, ott, hol egymás iránt azonos indulatok vannak : elérhető a magánéletben ; de ahol a magánéletben az nincs meg, ha az a községházába ültettetik át: itt ezen viszály, mindenesetre nyilt ellenségeskedéssé fog fejlődni. (Helyeslés bal felől.) Még egyet emiitett a tisztelt belügyminiszter ur, t. i. hogy ő nem tartja a törvényjavaslatnak különösen a virilis szavazatra vonatkozó részét szabadelvütlennek, sőt ellenkezőleg, ő szabadelvűnek tartja, s e tekintetben Belgiumra utal. Azt mondta a belügyminiszter ur, hogy nem akar Francziaországra, Helvécziára, Angliára hivatkozni, hanem Belgiumra utal, s e tekintetben nézetem szerint, egy keveset hibázott. Nem kellett volna oly messzi példákra hivatkozni, ne utalt volna Belgiumra, hanem azon gyakorlatra, mely Magyarszagon mindig fönállott. Magyarországban eddig a községi képviseletet, elöljáróságot a jogegyenlőség alapján kivétel nélkül választották. Ezt nézte volna tehát a belügyminiszter ur, nem pedig Belgiumot, és ekkor átlátta volna, hogy az, mi most indítványoztatok, nem szabadelvű, hogy az csakugyan a jelen állapotoktól való visszalépés. (Élénk helyeslés bal felől.) Még csak azt akarom megjegyezni, hogy a tisztelt miniszter ur e tekintetben ugy járt, mint az, a ki egy téren halad, nagyon messzire néz, s ennek következtében a lába előtt levő kőben megbotlik. Ajánlom módositvánvomat. (Helyeslés bal felől.) Királyi Pál előadó : T. ház ! Azok közül való vagyok, akik ezen zivatart már egyszer kiállották és megállották, s már csak azért is fölmentve érezhetem magamat a részletekbe bocsátkozni. (Helyeslés.) Azon észrevételekre, melyeket kiki saját meggyőződésének támogatására fölhozott, amit mondandó vagyok, egész rövidséggel és teljes átalánosságban fogom előadni : mert szerintem az államok szabadságának és függetlenségének valódi bázisa az erő; az erő pedig ama törekvésében, hogy a társadalom birja mindazon eszközöket, melyekre szüksége van, hogy jólétét biztosítsa, két alaptényezőre támaszkodik. Ezen tényezőknek egyike a szellemi tőke, másika a polgárok vagyonossága. A jogfogalom logikája követeli, hogy e kettő nemcsak egymás között, de lét-elemeivel is teljes öszhangzásban legyen. Már most az oly állam, mely szellemi tőkéjét és a polgárok vagyonosságát a szenvedély, az önzés és a rendháboritás esélyei ellen nem biztosítaná : az sem erős, sem nagy, sem szabad állam nem lehet. Ujabb korunk egyik legszebb vívmánya az, hogy a társadalmi szabadság és a jólét felé, és ezeknek czéljai felé összeműködő törekvéseknek oly alapot tudott kijelölni, melyen a kettő parallel, sőt mondhatnám egymást kölcsönösen támogatva tud mozogni. Sikerült az igazságérzetnek a praerogativák helyére a jogegyenlőséget állítani. Igen, de az állambölcseség régóta fáradozik azon, bogy ezen nagy eszmét annak egyes részleteiben is valósítsa, és az ez irányban kifejtett minden törekvésének és kísérletének sem sikerült eddig oly eredményt fölmutatnia, mely mint apodicticum e téren elfogadtathatnék. {Helyeslés jobb felől.) Hogy az ember személye, egyénisége törvény előtt egyenlő: ez tiszta igazság, ez ellen nincs észrevétel; de az ember életszükségei, foglalkozása, viszonyainál fogva sok oly függelékkel bir, melyekre nézve ezen elvnek mikénti alkalmazására nézve a magyarázat még most is várat magára. (Jobb felől helyeslés.) Igaz az, hogy ki mily mértékben élvez jogokat : megfelelő arányban részesüljön a terhekben is. Azonban a személyi jog fensőbbsége ezen igazságnak megfordított alkalmazását már nem engedi, nem is engedheti; viszont az állam, minta polgárok egyeteme az állam egyéniségi magasjógánál fogva, és az innen eredő önfentartási kötelességénél fogva nem engedi és nem engedheti, hogy tagjainak azon osztálya, mely az államszerkezetnek egyik legerősebb oszlopát képezi, mely annak gyarapítására, biztonságára, ha kell megvédésére a legjelentékenyebb contigenst szolgáltatja : hogy ezen osztály épen ott, hol annak közvetlen vagyonérdekeiről, igen sokszor tűzhelyének nyugalmáról lehet szó, a vele egy határra utasitottaknak tetszése szerinti jóakaratára, gyakran szeszélyére bizassék. (Helyeslés jobb felől.)
