Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-319

319. országos ülés márczius 27. 1871 221 sége az őszinteség, földeriteni a viszonyokat, ugy a minfc ő látja. Méltóztatnak tudni, hogy a birtokrendezés Magyarországban úgyszólván az utolsó húsz év alatt indíttatott meg, — részint befejeztetett, részint folyamatba tétetett. Igen sok helyen, igen sok községben — hála Istennek — a birtokrendezés barátságos egyezség utján ment véghez. De nagyon sok községben birói ítélet alapján intéztetett el a dolog. Ily helyeken t. ház, a dolgok természeténél fogva, még ma is fönáll a perlekedő felek közt a keserűség bizonyos neme. Tovább meg}-ek. Az életből tapasztaltam, hogy oly községekben is, hol barátságos egyezség utján jött létre a birtokrendezés, a feleknek kölcsönös megelégedésére : később e megelégedés elégületlenséggé fajult, nem a nép saját ösztönéből, mert hisz az judiciosus, hanem mint mindenütt a világon, ugy Magyaországon is vannak úgynevezett népboldogitók. Ezek az ilyen birtokrendezett községekben megjelenvén, elmondották a népnek, hogy hiszen a birtokrendezés az ő hátrányára történt. Ezt a nép csakhamar elhitte, s a következés az lett, hogy az ilyen barátságos egyezség utján megkötött birtokrendezés ellen a nép keresetet indított a megyénél. A megye visszautasította, aztán a bíróságnál, a bíróság szintén visszautasította, és volt elég eset hogy később a képviselőház, s az országgyűlés elé jöttek a folyamodók. Természetes dolog, a folyamodások, mind jó pénzért készültek, s eredményök nem volt egyéb, mint ismét elégületlenség, és némi viszálkodások a község lakosai közt. Es itt, t. ház, ne méltóztassék azt gondolni, hogy én azon viszályra akarok utalni, mely a volt jobbágyság ós a volt földesurak közt létezik: korántsem. E viszály átment a zsellérek, és telkes gazdák közé. A zsellérek felizgattattak, hogy a telkes gazdák a tagosítás, arányosítás, faizás vagy remanentiális kérdések megoldásánál, aránylag sokkal többet kaptak, mint ők. Egy szóval, e viszályok fönállanak, s én reménylem, meg fognak szűnni. De t. ház, lehet-e azt reményleni, hogy ily körülmények közt, és pedig ezen viszályok, nem sporadice jönnek elő?Láttuk és látjuk azt, hogy az ország bizonyos részében, épen az izgatások következtében, oly viszonyok állottak be, melyek j a tulajdonjog felett tökéletes zavart idéztek elő, i hol az úgynevezett kaputos osztály és szűrös I osztály közt valóságos gyűlölet állott be ; mondom, ilyen körülmények közt remélhető-e, hogy tisztán választás utján azon elemek, melyeknek mégis jogosultságuk van, hogy a községi ügyekbe bele szóljanak, és melyek a községi adó nagy részét fizetik, remélhető-e hogy azok tisztán választás utján bele fognak jönni? (Tetszés jobb felől.) Azt mondják t. ház, hogy a virilis szavadat által gyűlöletet fogunk előidézni az osztályok között. Engedelmet kérek, én ellenkező nézetben vagyok: én azt hiszem, hogy épen ezen szakasz, melyet mi itt behozunk: meg fogja szüntetni a gyűlöletet. (Helyeslés. Ellenmondás bal felől.) Alkalmat fog szolgáltatni arra t. ház, hogy azoknál, kik, talán épen az érintkezés hiányánál fogva, ma bizalmatlansággal tekintenek egymásra, egymással érintkezve, a község házában öszszejőve, tanácskozva a község ügyei felett, megértve egymást a községi ügyek előmozdításában, azon bizalmatlanság, mely roszakaratulag hintetett el: épen ezen érintkezés által meg fog szűnni. {Helyeslés jobb felől. Mozgás és derültség bal felől.) Ezt én nem tartom oly nevetségesnek. Látjuk Angliában a gentry mily szívélyes viszonyban van a néppel. És mi ennek egyik factora? Nézetem szerint az, hogy az angol gentry, a mint lerázza magáról az iskolaport, igyekszik békebiróvá kineveztetni, és ez által a néppel érintkezésbe jő, a nép ügyeit vezeti, s ez által támad azon bizalom, azon szívélyes viszony, mely az angol gentry és a nép közt létezik. T. ház! Lehet hogy sokan talán helytelennek fogják tartani azt, hogy én e viszonyt itt fölemlítem. De mint mondáin, a parlamentalis miniszter kötelessége egyrészt az őszinteség, valamint kötelessége a parlamentnek is, az én felfogásom szerint, számolni a létező viszonyokkal, és törvény hozatalánál nem csupán abstract elvekből indulni ki, hanem a körülményeket is tekintetbe venni. Törvényeket nem alkotunk örök időkre, azok a viszonyok változásaival, természetszerűen változtathatnak is. Elhiszem, hogy azon viszály — helyesebben volna mondva bizalmatlanság — melyet fölemiitettem: nemsokára meg fog szűnni, és akkor talán egy okkal kevesebb fog harczolni ezen szakasz módosítása ellen; most azonban kérem a t. házat, méltóztassék azt ugy, a mint be van terjesztve, elfogadni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Simonyi Lajos br., kisebbségi előadó: T. ház! A tárgy, a mint látjuk, csakugyan ki van merítve, nincs is azért szándékomban, hogy minden egyes nyilatkozatra itt válaszoljak. Csak azokra nézve, miket az igen t. belügyminiszter ur itt jelenleg elmondott, akarom megtenni észrevételeimet, és pedig előbb arra, a mit utolszor megemlített, azután pedig arra, a mit beszéde elején nyilvánított. Beszéde utóbbi részében, a belügyminiszter I ur nyilvánította azt, hogy a virilis szavazatokat ' illetőleg, különösen a gyakorlati térre akart