Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-319

313 országos Slás márezius 27. t87t. 213 kérdésekbeni összetartás máris ben volna foglalva. És azért azt tartom, hogyha a pártfegyelem helyén van is a közjogi alapot illető kérdésekben, és ha az olyanokban a jobb oldal tagjai némely esetekben óhajtásaikat, vagy aggodalmaikat is annak alá tudják rendelni, a pártfegyelem a reform-kérdésekben egyátalában nem alkalmazható, miként ezt alkalmunk volt épen a párt vezérétől magától hallani. Az ily kérdésekben mindenki saját meggyőződése szerint szavaz : az egyik eonservativ, a másik liberális irányban. Ezek azok, miket Hoffmann képviselő ur fölfogásával szemben mondani kívántam. Engedje meg a t. ház, hogy még egy rövid észrevételt tegyek. A virilis szavazatok alkalmazására nézve a községekben leginkább két elv hozatott föl : a czélszerüség és következetesség. A mi az elsőt a czélszerüségót illeti: erre talán Hoffman képviselő ur szavaival lehetne felelni, hogy t. i. a virilis szavazat ellenkezik nemcsak az egyenlőség elvével, hanem ellenkezik az ország alkotmányos törvényeivel, ellenkezik közjogi fejlődésünk szellemével, és végre a mi a legerősebb érv, a czélszerűséggel és igy tovább. En még csak azt kívánom hozzátenni, hogy fölfogásom szerint azon ezélt, a vagyonnak befolyást szerezni a községekben el lehetne érni az adóhoz arányított szavazási joggal; de nem fogják elérni a virilis szavazatok oly alkalmazásával, milyen a jelen törvényjavaslatban foglaltatik. A második érvre, a kővetkeztességre bátor vagyok kérdeni : vajon lehet-e tisztán a következetességre hivatkozni ott, hol tudva levő dolog, hogy az igen t. miniszter ur a főváros rendezésénél a virilis szavazatok alkalmazását maga sem tartja okvetlenül szükségesnek, vagy ahoz maga sem ragaszkodik ? E tekintetben, ha jól emlékszem, épen akkor, midőn a virilis szavazatokról a törvényhatóságok rendezésénél volt szó, és az ellenzék részéről szemben parlamentünk szervezésével hivatkozás tétetett a következetességre : — a kormány részéről azon magyarázat adatott, és szerintem igen helyesen, hogy ezen elvet alkalmazni nem mindig hasznos, és hogy az államnak épen különbféle institutiói kell, hogy különféle modorban legyenek szervezve, organizálva. En tehát ezen tekintetből és ezen szempontból kiindulva, szívesen igazat adok a kormánynak. Végre még azt kívánom fölemlíteni, hogy a virilis szavazatok mellett a törvényhatóságoknál foutos politikai okok szóllottak, melyeknek én alárendeltem magamat, meg levén azok helyességéről győződve; de miután politikai okok a községeknél nem forognak fön, nem kívánom a virilis szavazatokat a községeknél meghonosítani, s ezek folytán a kisebbség véleményére szavazok, {Helyeslés bal felől.) Bobory Károly: T. ház! A mit mondani akarok azt kevés szóba foglalhatom, mert nem akarok semmi egyebet, mint a képviseletnek eszméjét az alkotmányosság első elveire röviden visszavinni. Valamint az államnál, ugy a községeknél sem lehet, nincs más alkotmányos elv, mint az, hogy uralkodjék a közakarat. A közakarat uralma az, a mi czélja a községi szervezetnek, és nem egyéb. Már tehát, ahol a közakarat uralmáról van szó; ott nem jöhet tekintetbe az érdekek tárgya, hanem csak az érdekletteknek személyei és jogai. Mindenkinek meg van a maga érdeke, és az összes polgároknak érdeke képezi az államot. A közérzület, az összes polgároknak érdeke tehát az, a mi czéloztatik valamint az államban, ugy a községben is, és ez az, a mit elérni hivatva van a községi szervezet. A községi szervezet a polgároknak közakaratát legkönnyebben föllelheti maga a közakaratnak természetes orgánuma által, t. i. a polgároknak összes szavazata által. A nagyobb községek is, miután természetes orgánuma a közakaratnak, t. i. a polgároknak összes szavazata alig érhető el, kénytelenitve vannak képviseletre ; de ezen képviselet csak akkor teljesiti természetesen kötelességét, és akkor éri el ezélját, hogyha ezen közakaratot valóban és igazságosan kifejezi. Ennélfogva valóban és igazságosan alkotott képviseletet csak akkor képzelek, hogyha az a polgároknak közös választása által eszközöltetik. T. ház! Mennyivel bölcsebbek voltak az 1832—36-iki törvényhozók, a kik a községi választásokra nézve átalában minden fekvő vagyonnal biró lakosát a községnek képessé tették, azon kiterjesztéssel, hogy, ha valahol, valamely községben tágabb volna a választási alap, és az eddigi szokás szerint, ezen szokás föntartandó. Annyira akarunk-e most visszamenni, t. ház, hogy nemcsak az 1848-iki törvényt félretenni, hanem azon törvényt is el akarjuk temetni, a mely szerint az 1832—36-iki országgyűlés a jobbágyoknak községi jogait is föntartotta ? Tehát ezen országnak polgárait hátrább akarjuk helyezni, mint jobbágyait az 1832—36-iki országgyűlés helyezte? Én, t. ház, miután ezen törvénynek ilye a intentiót tulajdonitok, én ezen törvényt, vagyis inkább törvényjavaslatot, ugy tekintem, mint illiberálist, mint hátralépóst, ugy tekintem, mint valóban veszélyest, mely a maga keserű gyümölcseit, ha életbeléptettetik, okvetlenül meg i fogja teremni : ennélfogva én ezen törvényja-