Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-319

214 319. országos Olts mírczius 27 1871. Vaslathoz nem járulhatok. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Török Sándor {soproni): T. képviselő ház! Midőn fölszólalok, teszem ezt csak röviden a parlamentalismus és a birtok-tulajdonjog vé­delme érdekében, vagyis részemről a virilis sza­vazatokat t. i. a szőnyegen forgó törvényjavas­latnak szóban levő 1. §-át elfogadom: elfoga­dom épen azért, mert meg vagyok győződve, hogy ha valahol, épen a községi rendszerben és hazánkban van legnagyobb szükség a virilis sza­vazatokra, a hol a községben a leglényegesebb kérdések nem más, mint az enyim és tied körül forognak. Ugyanis szerintem a virilis szavazat nem jog, hanem functio, kötelesség, melyet min­den honpolgárnak teljesítenie kell, miután ki­zárva annak hatásköréből senki sincs, határo­zott kötelesség; kötelesség, mely épen azért, mivel nem kiváltsághoz van kötve, hanem érde­kek képviseletét involválja: mindenkit egyaránt terhelhet. — Már most a törvényhozásnak meg­állapítani lehetőségét annak, hogy ezen érdek­képviseletből épen azok legyenek kizárva, kik ezen érdekekhez legközelebb állanak, vagy igaz­ságtalanság, vagy csak eltakart lépés a commu­nismusra. Megengedem, hogy a demoeratia és a jog­egyenlőség szempontjából sok mindent meg lehet támadni: de az érdek-képviseletet és annak jo­gosultságát semmiesetre sem. Azt hiszem, hogy senki sincs hazánkban, és e házban, ki tagadni fogná, hogy saját érdekei képviseletére maga az érdekelt van mindenek­előtt első sorban hivatva. A birtok-tulajdonjog védelme és annak szükségessége ellenében szóno­kolni, vagy azt nehezíteni akarni, nekünk ma­gyaroknak van legkevesebb okunk, ba számba­vesszük, hogy a 48-ban gyökerében átalakított alkotmányosság alapját most a községi rendszerre óhajtjuk fektetni; s midőn ezt tesszük, ezt akként kívánjuk tenni, hogy a 800 évi múlthoz ha­sonló stabilitással bírjon, ennélfogva szükséges, hogy eleve biztosítsuk azon elemek támogatását, melyek érdekeiknél fogva arra leginkább vannak hivatva, leginkább hajlandók, és magasabb mi­veltségi fokozatuknál fogva arra leginkább képe­set. A vagyontalanok ez által egyátalában ká­rosításban nem részesülnek, mert érdekeik vé­delme biztosítva van a képviseleti jogban, s leg­fölebb az lesz megakadályozva, hogy ma-holnap nálunk is a francziákéhoz hasonló állapotok lábra ne kapjanak. Én egyátalában helytelennek tartom azon törekvést, mely a birtok-biztonság védelme és az érdekképviselet szükségessége iránt népünkben meglevő egészséges, józan fogalmat, a virilis sza­vazat ellen intézett igazgatással megzavarni igyekszik, és azt önön valódi érdekei gyakorlati teréről a meddő elméletek és communisticus utó­piák sikamlós mezejére terelik. Készemről ugy a nemzeti, valamint az egyéni szabadság és vagyon­biztonság , nemkülönben az alkotmányosság biztosítása tekintetéből nélkülözhetetlennek talá­lom és elvitázhatatlanul szükségesnek a virilis szavazatokat a községi rendszerben, s azért sza­vazatommal annak életbeléptetéséhez járulok. Almássy Sándor : T. ház ! Midőn ezen törvényjavaslatot látom, mely a községekben a virilis szavazatokat megalkotni akarja—melyek eddig nem léteztek, és melyek nélkül a legna­gyobb egyetértéssel, és lehet mondani példásan folytak a dolgok: — azon gondolatra jövök, hogy ezen virilis szavazatokkal, miután azok egy aris­tocratiát alapitnak meg a községben, nem mást akarnak elérni, mint azt, hogy a múlófélben levő aristocratiának legyen valahol támasza. Más indokát nem képzelhetem ezen retrográd lépés­nek, melynek egy államban sincs példája, t. i. an­nak, hogy azoktól elvegyék a szavazati jogot, kik azzal eddig bírtak. De erős hitem és meggyőződésem, hogy ha a törvényhozás oly törvényt alkot, mely a köz­szellem elle^ van: az nem lesz életrevaló, s azt nem fogják tiszteletben tartani, mert egy meg­ért eszmét, mely egyszer életbelépett, megdön­teni, megrontani semmiféle hatalom sem képes. Ezt a tapasztalás mutatja, ezt a történelemből tudhatnák mindnyájan. En abból példákat előhozni nem akarok, mert rövid akarok lenni; egyet azonban mégis megakarok említeni. Az 184-8-iki törvények ki­mondták az egyenlőséget, kimondták a demo­craticus elvek életbeléptetését. Ennek folytán ta­nácsosaink, osztályfőnökeink minisztereknek, ál­lamtitkároknak s igy tovább elneveztettek, a szerint, hogy ki minő hivtitalt viselt, és nem hi­szem, hogy akadt volna, ki komolyan vissza ne utasította volna akár az excellentiás, akár a nagy­méltóságos, akár a nagyságos czimet; ennek da­czára azonban a tisztelet, a becsülés irányukban oly fokban megvolt, hogy nem tudom mikor fog visszakerülni hasonló mérvben, mert a demokra­tiának az a tulajdonsága megvan ,hogy az embereket emberekért szokta tisztelni és beesülni, nem pe­dig a czimekért. Most újból behoztuk az excellen­tiás, nagyméltóságos, nagyságos s efféle czimeket. (Főllááltások. Dologra ) Ez is a dologra tartozik, és kérdem előmozditotta-e ez a democraticus eszmék életbeléptetését ? Korántsem. Megadják az excellentiás és nagyságos czimet, kivált ha fo­lyamodványnyal jő valaki, még két fokkal na­gyobb czimet is ad; de magában'kineveti, sőt

Next

/
Thumbnails
Contents