Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-318

3!8. országos Ülés márczius 24. 1871 J99 cratiával, s a kor szellemével ellenkezik. Hogy a democratia korunk egyik uralkodó alapeszméje, azt nem tagadom ; de azt, hogy egyedüli uralkodó eszméje, igen. A democratián kivül korunkban még számos egyéb eszme uralkodik, és ha azt tekintjük, hogy mindenekfölött melyik a legfontosabb: akkor ez nem is a democratia, hanem a szabadság, az individuális kifejlődésének eszméje. Csakis ezen eszme kifejlődésének lehetőségében látta minden állam-bölcsész, elkezdve Tocqueville-től Mill-ig és Eötvös-ig, biztosítva a haladást. A hol a democratia kifejlődése ezen elv által nincs ellensúlyozva, ott nincs jövője sem, ott a caesarismus sirba dönti, és a korlátlan democratia saját következményei folytán nem állhat főn. Amerikában az individualitás magasztos eszméjének a democratiával szemközt mesterséges védve nincs, de védve van olyan által, a mi ama nagv állam összes múltjából, összes fejlődéséből eredménykép elénk valósággal tornyosul, és az elemi oktatást messze túlhaladó közműveltség, mely az individuális szabad fejlődés teljes értékének fölfogására képesiti az egész nemzetet. Még ennek daczára is éppen Tocqueville és Mill az egyenlőségi eszme túlságos érvényesülésében, amaz, egy ellensúlyozó érdek, ellensúlyozó elv nem eléggé erős kifejlődésében, — talán elégtelenségében — látják a veszélyt, mely Amerikát, az egész világot a democratia túlfejlődése által veszélyeztetheti. Nálunk azonban, hol az individualitás kifejlődése biztosítva nincs, hol, ha ezt biztosithatjuk is magunknak a műveltség által, ez csak évtizedek múlva lehető, hol az individualitás kifejlődésének oly számos akadálya van multunkban, rendszerünkben, administratiónbban, törvényhozásunkban, szóval mindenben, a mit el kell fogadnunk, hogy államunk föntartathassék, mindenben a mi állami viszonyainkból, a mi európai helyzetünkből következik; nálunk, hol a democraticus eszmék terjesztése üdvös hatásait is részben elvesztik az által, hogy a terjedés nem vita és nem küzdelem folytán történik ; mert csak annak van alapos és mély gyökere , a mi hosszas küzdelem után létesül és erősödik meg, nálunk, hol mindezen ellensúlyozó okok egyikét sem találom föl : szívesen elfogadom a virilis szavazat elvét, mint e tekintetben a törvény által nyújtott biztosítékot, és ennek folytán a törvény ezen 1-ső §-át elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Móricz Pál ; T. ház! Azon fényes védelem után, mit az előttem szóló képviselő ur elmondott, nehéz lett állásom. Nem is akarom megkísérteni a czáfolatot. Midőn ily elcsépelt tárgyhoz hozzászólok, teszem azt a lehető tárgyilagossággal és rövidséggel, azokra szorítkozván csupán, a mik e tárgyban még el nem mondatETÉPV H. NAPLÓ 18 f~f XV. tak. Sokan, t. ház, azon nézetben vannak, hogy ha helye nem lenne is a megyékben a virilis szavazatnak, a községekben épen helye van; és ha ezen urak némely elvont elméletek után akarnak haladni, talán a tudomány terén találkoznak több egyénnel, kik hasonló véleményben vannak; de ha valaki Magyarország sajátságos körülményeit figyelembe -senné, ezen föltevésben bizonyossan tévedne. Megengedem azt, hogy a megyékben virilis szavazat utján az intelectualis erőnek bizonyos tömegét össze lehetne hozni ; hanem a községekben tagadom, hogy lehetne. Községeink hogy voltak régebben ? Vagy egy tulajdonos, egy földesúr birta, vagy több compossessor birta; és ahol egy földesura van a községnek, az rendesen távol levén a községtől, virilis szavazatát nem fogja érvényesíthetni, ^edigtöbb compossessor fogja azt élvezni, — ,«,. köz ég van, hol egy család képezi az összes compossessoratust, — már engedelmet kérek, de a községnek összes vagyoni és értelmi érdekeit egy család képviseletére bizni nem tartom helyesnek, és hol uj institutiók életbeléptetéséről van szó, ott azoknak a népéletből kell kifejlődni. — Ily éles ellentét a mi alkotmányos életünkben az egyéni jogokra nézve föltűnve soha se volt. Volt nemes és nemnemes, de a nemnemeseknek egyenlő joguk volt a községekben s a nemeseknek egyenlő kiváltságaik voltak a megyékben; de azon különbség, mely most az adófizető és adófizetők közt létesitni szándékoltatik, soha, még a legaristokratikusabb, a legsötétebb századokban sem volt meg; és méltóztassanak reá emlékezni, hogy ezen különbségnek megteremtése nem fog jó eredményeket szülni. A t. miniszter ur múltkori beszédében, az átalános tárgyalás alkalmával, azt mondta, hogy a kormány a választási jog fölruházása tekintetében elment a legszélső határokig. Elismerem, és ez igen helyes; csak az a kár, hogy fele részre tette ezt, mert ha egészre vonatkozólag tette volna, bizonyára helyesebben járt volna el. A miniszter ur megjeg}

7

ezte azt is, hogy számba kellett venni a községekben létező intelectualis erőket. Megengedem, hogy ez is helyes; de méltóztassanak nekem megengedni azt, hogy a vagyonnal nincs mindig az intelectualis erő összekötve, de különösen nincs a községekben: mert ha egy, két, három birtokost lehetne is az intelligentiához sorozni, a többi azon kivűl maradna. Es ezzel éppen ellenkezőt fognak elérni : mert azon birtokos, kit a nép megválasztandott , bizonyos befolyással lett volna a népre minden kérdésnél ; de az a birtokos, ki virilis szavazatánál fogva fog a község tanácsában ülni, mindig kisebbségben fog maradni, és 26