Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-318

190 318. ortzágos ülés márczi-* 24. 1871. eszme Lajthán túl már keresztül van vive; de nem ezélszerü annak a t. ellenzék által indítványozott formában való elfogadása. (Helyeslés jobb felől.) Ezeket akartam elmondani, hogy a felolvasott paragrafusokra való hivatkozásokat valódi értékükre leszállítsam. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: T. ház ! Ha Hoffmann képviselő urnák szabad volt felszólalni, hogy Ghyczy Kálmán t. barátom érvelését valódi értékére leszállítsa: szabad legyen nekem is az ő érvelését valódi értékére leszállítani. (Halljuk!) "Legelőször is szívesen és örömest constatálok égy dolgot, és ez az, hogy mikor ugyanazon eszmét, melyet tegnap itt szóba hoztunk, ezelőtt egy évvel először megpeditettük, az oly nagy ellenszenvre talált, hogy azt mint valami képtelenséget méltóztattak elutasítani: holott most örömmel cónstatálhatom, hogy ma már mégis anynyira méltóztattak haladni, miszerint az eszmét elvileg legalább nem ellenzik, (Helyeslés bal felől.) és igy remélem: elérkezik azon időpont is, midőn majd talán tovább is méltóztatnak menni és talán meg fogják engedni azon elvek alkalmazását is. (Helyeslés bal felől.) Különben a mi t. Hoffmann képviselő ur ellenvetését illeti, igaz, hogy ezen elvek ott Ausztriában nem a községi törvénynél mondattak ki, hanem kimondattak azon törvénynél, mely a bírói hatalom gyakorlásáról szól: „Gesetz über die richterliche Gewalt"; és lehetne is ezen ellenvetésnek irányunkban valami súlya, ha mi, midőn a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény alkottatott : ezen elveket nem kisérlettük volna meg ott is érvényesíteni; (Ugy van! ugy van! bal felől.) de mi ezt megtettük, s akkor önök azt mondák, hogy nem oda való. (Felkiáltás jobb felől: Nem mondtuk! Felkiáltások bal felől: Igenis, mondták!) Méltóztassanak megolvasni a Naplót, ott meg fogják lelni szavaikat. Ne méltóztassanak esudálkozni, ha már most igen furcsának találom, hogy azt mondják önök: az elvet helyeseljük : holott mégis, midőn be akartuk azt hozni a bírói hatalom gyakorlásáról szóló tőrvén,} nól, önök azt mondották: nem oda való; épugy a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslatnál is azt mondták: nem oda való, s most a községeknél újra azt mondják : nem oda való. Ezen eljárás nem czéloz egyebet, mint azt, hogy miután szemben azokkal, mik másutt történnek, nem birják ma már az elvet megtámadni: akkor ily mellékes módon akarják megbuktatni. (Helyeslés bal felől) Különben egyre vagyok bátor figyelmeztetni ugy a miniszter urat, mint a t. többséget. Meglehet, hogy ezen figyelmeztetésemnek rósz hatása lesz, a mennyiben talán épen azon szakaszt lógják megváltoztatni, a melyre én oly czélból hivatkozom, hogy megmutassam, hogy logikai consequentia ezen módosítást elfogadni. A 131-ik §-ról beszélek. Igaz, a miniszter javaslatában ez nem volt benne; azon §-t javitásképen a harmadik osztály hozta be, azon harmadik osztály, melynek érdemeit Nehrebeczky képviselő ur anynyira kiemelte az átalános vitánál. (Nehrebeczky közbeszól: Én nem emeltem ki!) Nem méltóztatik rá emlékezni, hogy az átalános vitánál kiemelte a harmadik osztály érdemeit? (Derültség.) Én nem rosszalom, hogy azt méltóztatott tenni; mert magamnak is igen biztos tudomásom van arról, hogy ezen harmadik osztálynak azon törvény javítása körül nem kis érdemei vannak, melyet egyrészt épen azzal szerzett magának, mert a t. képviselő urat, mint azon osztály egyik tagját, igen sokszor leszavazta. (Derültség bal felől. Nehrebeczky közbeszól: De el is fogadta indítványaimat. Halljuk! Halljuk!) Tehát mondom: ha nem volt azon szakasz az eredeti miniszteri javaslatban; de benne van azon javaslatban a 131-ik szakasz, melyet a központi bizottság előterjesztett, és melyre nézve a miniszter ur beleegyezett abba, hogy az vétessék fel a tárgyalás alapjául. Ezen 131-ik §. azt mondja, hogy ha a község vagy a számadó a belügyminiszter felülvizsgálatával nincs megelégedve (Felkiáltások jobbról: A számadással tartozó!) Hisz ugy mondtam, és legyenek meggyőződve, nem szoktam elferdíteni, a mit idézek. — „Á törvényhatóságok határozatát a község, vagy a számadással tartozó a belügyminiszterhez fölebbezheti. Ha a község vagy a számadó a belügyminiszter felülvizsgálata eredményében sem nyugszik meg, a számadás azon tételeinek, melyek ellen kifogás tétetett: bíróilag leendő megvizsgálását kérheti a községre nézve illetékes bíróság előtt." Tehát ha a belügyminiszter rendeletével, akár a törvényhatóságéval a számadó nincs megelégedve, illetőleg ha a község nincs megelégedve, ha magát azzal károsittotnak vagy sértve érzi: meg van engedve, hogy fölebbezhessen a törvényszékhez. Ez igen helyes. De ha a számadónak meg van engedve, ha sértve érzi magát valami határozattal, hogy azt fölebbezhesse, akkor kérdem: mily logikával tagadják meg önök ugyanezen eljárást, ezen jogot a község minden egyes tagjára nézve, és mikép lehet azt megtagadni, midőn utoljára itt nem arról, a mit tegnap elvetni méltóztattak, hanem arról van szó, hogy a közigazgatási utón hozott rendelet egy polgárát is a hazának el ne tiltsa és el ne zárja attól, hogy a másik polgárral, tehát nem is a közigazgatással, hanem azon másik polgárral szemben, leszavaztatik, jogait érvényesíthesse ? Megvallom, ennek logikai lehetőségét nem látom. Es bár megszoktam, hogy a leghelyesebb dolog néha, ha általunk szóba hozatik,