Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-318

318 országos Ülés márcziuí 24 1871. 191 mégis nem tehetem föl, hogy ezt a t. ház el nem fogadni méltóztatnék. Ajánlom a kisebbség véleményét. (Helypslés halról.) Tóth Vilmos belügyminiszter: T. ház! Arra nézve, hogy nemcsak a számadónak, hanem az egyes polgár jogainak megvédéséről is gondoskodik a törvényjavaslat, bátor vagyok a 88-ik §-t fölolvasni, a mely ekként szól: „Az elöljáróság minden egyes tagja mindazon kárért, melyet hivatalos eljárásában akár cselekvése, akár mulasztása által szándékosan, vagy vétkes gondatlanságból, az államnak, a törvényhatóságnak, a községnek és egyeseknek jogtalanul, és illetéktelenül okozott, ha a kár szabályszerű jogorvoslással elhárítható nem volt: teljes kártérítéssel tartozik." íme, t. ház! ez azon §., a mely az egyesek jogait megvédi. Továbbá: „a káresetek a törvénykezési rendtartás szerint illetékes bíróság hatásköréhez tartoznak, és a polgári magánjog szerint Ítéltetnek el." (Helyeslés jobbról.) Nyáry Pál: T. ház! Azon felelősséghez, melyet a törvényhatóságokról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával követeltünk, az itt követelt is hozzá tartozik: de itt nem csupán a tisztviselőkről van szó, s nem csupán ez követeltetik ; hanem az, hogy pl. ha a községnek határozata fölebbeztetvén a megyéhez, és a megyétől a minisztériumhoz, nincs kimondva az, hogy attól követeltessék a kárpótlás, ki a kárt okozta, és átalábanhakárvan,hogy a sértett fél a minisztériumhoz, mint a legfelsőbb administrativ bíróság által hozott határozat folytán a rendes tőrvényszékhez is appellálhásson és mindazokat kárpótlásra kötelezhesse, a kik okozói voltak a kárnak. Itt a kár okozója nem csupán a községi tisztvis elő lehet, mert kár okoztathatik ugy a község, mint a megye, sőt maga a minisztérium által is. Én szerencsés voltam, a köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslat nem tudom hányadik szakaszánál, e tekintetben egy tökéletesen kimerítő javaslatot tenni, a mely javaslat magában foglalja nemcsak az egyes tisztviselők feleletre vonatását, de kimondja fölfelé egész a kormányig: ki legyen a kárpótlás megtérítésére szorítható. Ettől különböző dolog az, hogy, ha a község elöljárósága által kár okoztatik, annak bármelyik tagja a bíró által kárpótlásra kényszeríttethessék. Erre nem kell uj törvény, ez magában értetődik, és ez nemis tartozik azon jogkörhöz, mely a mi részünkről kívántatik e törvény czikkbe a községek számára beigtattatni, ez privát jogi kérdés, mely megvolt eddig és meg lesz ezután is, ez tehát azon kivánatot, melyet mi ismételve sürgettünk, nem elégíti ki. Szontagh Pál (csanádi): Miután a tegnapi ülésben a coneret példák hatékonyságát rír. H. *Ano ív. 18-f-J tapasztaltam, engedje meg a t. ház, hogy ilyennel igyekezzem a t. belügyminiszter ur előtt világossá tenni azon különbséget, mely a törvényjavaslat 88. §-a és a között létezik, a mit mi a különvélemény alapján a törvényjavaslatba fölvétetni kívánunk. (Halljuk!) A 88. §. azt mondja, hogy az elöljáróság tagja felelős azon károkért, melyeket okoz; mig azon §-ban, melyet mi a 28. szám alatt a tőrvényjavaslatba fölvétetni indítványozunk: az mondatik, hogy azon esetben, ha egyes félnek a másik fél ellen van keresete, és azt az egyik fél közigazgatási utón határozat által elvesztette, azt törvényes utón bíróságok előtt birtokon kívül kereshesse. A különbség a kettő közt oly világos, hogy nem volna szükséges coneret példát fölhoznom, ha a t. belügyminiszter ur a fölhozott ellenvetések ellenében nem találta volna elégségesnek a 88. §. létezését azon czél elérésére, melyet mi a 28. §. indítványozása által czélozunk. A coneret példa, mely biztos tudomásomon alapszik, a következő: Egy általam igen jól ismert vármegyében két gyógyszerész a miatt pörlekedett, mert az egyik nem akarta megengedni, hogy a másik bizonyos ölnyi távolságban az elsőnek boltjához nyithassa meg üzletét. A község akkép határozott : hogy ne nyithassa meg; mit a vármegye, vagyis annak elöljárója helybenhagyott. Ekkor a belügyminisztériumhoz folyamodott az illető, és — hála a belügyminiszteri hivatalnokok fölvilágosodottságának, — megnyithatta gyógyszertárát; de ha a belügyminisztérium határozata nem igy szól, hanem az illető, bármi oknál fogva, elüttetik azon keresetétől, hogy a kitűzött helyen gyógyszertárt nyithasson: akkor azon esetben, ha az általunk indítványba hozott szakasz a törvényjavaslatból kimarad, a félnek soha semmiféle tekintetben többé jogorvoslata nem lehet. Ha pedig a mi paragraphusunk bejön, via juris, mely talán hosszabb vagy költségesebb, de mégis keresheti tulajdonát. (Zaj.) Hogy oly §. behozatalát méltóztatnak ellenezni, mely egyedül csak magán jogok épségben tartását, magán kereshetőséget, magán károsodások pótlását tartalmazza, (Mozgás. Halljuk!) s hogy ezt pusztán §. oly idézésével lehessen ellenezni, mely köztisztviselő által okozott kárra vonatkozik : ez előttem megfoghatatlan ; vagyis helyesebben mondva : megfoghatatlan volna, ha az egész törvény szelleméből nem látnám azt, hogy itt az autonómiáról, az önkormányzatról tele van szóval a törvény, de hogy az valóban nem tervez egyebet, mint miniszteri közigazgatást, miniszteri omnipotentiát. (Helyeslés lal felöl.) 25