Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-318

184 318. országos ülés márczius 24. 1371. nincs oly hosszú esztendő, melyben a költségve­tés életbeléphessen. Ha megengedtetik a recla­matió, akár ugy, mint a miniszter ur akarja : hogy minden egyes intézhesse azt ; akár pedig ugy, mint én, t. barátom indítványa szerint, he­lyesebbnek tartom : ugyan mi szükség lenne annak kimondására, hogy valamely községnek ezen vagy azon saját belügyeire vonatkozó határozata csak ugy érvényes, ha azt a megye vagy a belügymi­nisztérium helybenhagyja ? Mert kinek lehet benne sérelme? Lehet az egyesnek, ha az egye­seknek a reclamatió joga megengedtetvén, sérel­mére nézve az illető helyen orvoslást szerez ma­gának. Minek tehát a fölösleges tutelatus? Nem kell azt hinni, hogy valamint az egyesek, ugy a községek jól ne ismernék saját érdekeiket. Nem kell messze mennünk, hogy állitásom mellett meggyőzőbben szóló érveket találjunk. Ha Ma­gyarországnak az 1848-ig fenállott törvények szerint, és súlya alatt kellett volna máig is élnie: azóta már a nemzetek sorából rég kitörültetetfc volna. Ama törvények elvben megakadályozzák az embert, hogy cselekedjék, megakadályozzák, hogy akár anyagi, akár szellemi tekintetben tö­kéletesedjék, és mi történt? Az, hogy ezen aka­dályok ellenére is áttört az ember vele szüle­tett erejével, azon haszontalan törvényeken, és más utón, más csatornákon kivitte mégis, hogy községek keletkeztek Magyarországon, szabad községek nem ugyan törvény szerint, hanem ha­talmas, erős községek; kitalálták azt, hogy miután csak nemesnek volt szabad földbirtokot szerezni, kölcsönvették községbeli laktársaiknak nevét, kik­nek a törvény megengedte, hogy földbirtokot sze­rezzenek, és igy ezerekre, mondhatnám százeze­rekre menő holdakat vettek azok, kiknek a tör­vény megtiltotta a vételt. És vajon ezen nem törvényes, nem reglemen­tirozott eljárás olyan-e, hogy mi mostan kár­hoztassuk, vagy inkább helyeseljük azt ? és miután ezen reglementirozást is keresztültörte a szel­lem: nem vagyunk-e fölhiva arra, hogy mi minden gyámkodás alól szabadítsuk fel az ország lakosait, és jelöljük ki azon utakat, a melyeken szabadon terjeszkedhetnek mind az anyagi, mind a szellemi téren ? Nincs. egyéb föladatunk, és nincs is jogunk tovább terjeszkedni, mint hogy a módot megállapítsuk, miszerint az egyes, vagy többen, ha magukat sértve érzik, a község hatá­rozata által, sérelmeik orvoslását eszközölhessék. Azt gondolom, hogy ez a helyes fölfogás, és ha ebből indul ki a t. ház, csak ugy cselekszik Ma­gyarország összes lakosságának érdekében és a haladás érdekében is, és a községek szabaddá té­tele által a törvény korlátai között megveti a köz­ségi hatályos működésnek, megveti ezzel egyszer­smind Magyarország jövőjének is biztos alapját. T. ház ! A mely országban jelenleg a köz­ségek el vannak nyomva : azon országnak nincs joga a jövőre hivatkozni. Az államban, az igaz, benne vannak a községek, ós ha talán az állami institutiók nagyon brilliánsnak látszanak, ugy tetszik az embernek, hogy az a nemzet, a mely ily államot képez : nagyon jó helyzetben van. De ha vizsgáljuk, ha tekintjük az eseményeket, me­lyek azokra nézve váratlanul közbejöttek, mind­járt fogjuk tapasztalni, hogy azok az államok, bár mennyire brilliáns állapotban látszanának lenni, a legelső mozgalomra, mely ellenükbe támadolag intéztetik: ki fogják mutatni a maguk gyengeségét. Kérdésen kívül az állam az épület, de ezen épületnek a nép által a község kell, hogy alapja legyen; mert ha az alap hiányzik, bár­milyen stylben legyen ezen államépület épitve: az bizonyosan az első mozdulat alkalmával össze fog rogyni. Kérem ennélfogva: méltóztassanak elfogadni a módositványt, a mely nem egyebet czéloz, mint kimondván szabadságát a községek­nek, alkalmat kivan szerezni az egyeseknek sérel­meik orvoslására, ha netalán a községi határo­zat által sértve lennének. {Helyeslés bal felől.) Nehrebeczky Sándor: T. ház! Az mondatott a túlsó oldalról, hogy a megyéket nem érdekli, hogy vajon a községek költségve­tése milyen ; az mondatott 2-szor, hogy a 26-ik §-ban felállított intézkedés által a községek fö­lött túlságos tutela gyakoroltatik. A mi az 1-sőt illeti, legyen szabad hivat­koznom egy t. baloldali képviselő urnák nyilat­kozatára, kívánatára, a mely szerint ő azt óhaj­totta, hogy a községek költségvetései gyűjtesse­nek össze a kormány által és tétessenek közzé. Ha ez kívántatik, akkor nem értem, hogy mikép fog a megye ezen adatok birtokához jutni és azokat közzétenni. Azon felügyeleti jogot, me­lyet föntart magának az állam a törvényható­ságokra: ugyanazt kell, hogy föntartsa a közsé­gekre nézve. Az nem áll, hogy ez által túlságos tutela gyakoroltatik, a miről meggyőződhetik a t. képviselő ur, ha figyelmére méltatja azon in­tézkedéseket, a melyek a háztartásra vonatkozó §-ban foglaltatnak. A 117. szakaszban világosan kimondatik, hogy a tőrvényhatóságok hogyan járjanak el a községi költségvetés felülvizsgálatánál; kimon­datik: ha panasz nincs, azt egyszerűen tudomá­sul veszi és csak akkor bocsátkozik tárgyalá­sába, mikor panasz van. Szükséges, hogy az ország e tekintetben statisti­kai adatokkal birjon, hogy minden község költ­ségvetését terjeszsze föl. Ezt voltam bátor meg­jegyezni a költségvetés fölterjesztéséről. A kü­lön vélemény 2-ik pontja az utolsó alineában a „beérkezett" ellen van irányozva; e helyett szán-

Next

/
Thumbnails
Contents