Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-318
316. országot Siet rairciius 24. 1871. 183 község lakosainak egy tizedrésze, hanem az adóalap egy tizedrészét képviselők folyamodhatnak; tehát ha van olyan, ki egymaga e tizedrészét fizeti az adónak: már akkor teljes joga van fölfolyamodni ; mig ellenben, ha többen teszik azt ki : akkor többen folyamodnak. Itt tehát egyenesen a vagyon védelméről van szó. Miután a t. miniszter ur más indokot nem hozott föl, azon indok pedig nem áll; mert a kisebbség javaslata nem azt mondja, mit ő megtámadott, hanem egészen mást: mondom, teljes reményem van, hogy a módositványt el fogja fogadni. Különben megjegyzem, hogy az egyéni reclamatiót nem kell összezavarni ezzel; mert a reclamatiónak az egyénre nézve a megállapított adóból történt kivetés ellen természetesen helye van, helyének kell lenni; de ez egészen más dolog. Itt az egész adó megállapításáról van szó, nem pedig a megállapított adónak egyes egyénre való kivetéséről. Én tehát kérem a t. miniszter urat, miután ellenvetése nem ezen módositványra, hanem más valamire van: fogadja el a módositványt. BTyáry Pál: T. ház! Átalában azon szellemet, mely ezen törvényjavaslatot átlengi, nem helyeselhetem. Igen sok, mi, az én véleményem szerint e törvényjavaslatban hibás és hiányos, ki lett volna igazitható, ha elfogadtatott volna Tisza Kálmán barátom tegnapi módositványa. De miután nem fogadtatott el, természetes, már most a részletekbe menvén át, mégis csak tiszta fogalmat kell hogy szerezzünk magunknak arról, mit akarunk. Mindenki, ki a korszellem és az időnek színvonalára emelkedett: belátja, hogy az államoknak alapja a község kell hogy legyen; de hogy egy szabad államnak mikép legyen nem-szabad község az alapja : ezt nem foghatja fel senki. A megyék, mint aristocraticus megyék megszűntek ; többé nem gyakorolhatják azon jogot, nem lehet azon hatásuk, mint annak előtte volt. Az 1848-ki törvény azt a jogot, melyet azelőtt az aristocratia gyakorolt, megosztván Magyarország minden lakosával: nagyon szükséges gondoskodni oly módokról, hogy azok necsak pusztán a puszta képviselőválasztásban bizonyos meghatározott eensus szerint vegyenek részt, hanem valamint azelőtt a megye úgyszólván egészen maga gyakorolta a közigazgatást : ugy szükséges, hogy a legalsóbb rétegekig, ezen jog minden polgárnak egy vagy más alakban megadassák. Ez nem képzelhető másként, mint ugy, hogy ha a községek czélszerüen rendeztetnek, rendeztetnek pedig ugy, hogy nemcsak az egyesnek, hanem az egyesek csoportosulásából származó községnek is ne az önkényre, hanem törvényre lehessen a maga jogát védelmezőleg hivatkoznia. Én most e paragrafusnál nem annyira ide szorítkozom előadásommal, hanem arra hivom íel a t. ház figyelmét, hogy ezen 26-ik szakasz által a községek minden önállásból kivetkőztetnek; pedig az mondatik ezen törvényjavaslat elején, hogy a községek önállók. Mert ugyan kérem: hogy lehet önállónak mondani azon községet, melynek egy lépést sem lehet tennie, még saját belügyeire nézve, saját belügyeinek legfontosbikára nézve ezen §. szerint anélkül, hogy a megyének, hogy a törvényhatóságnak jóváhagyását ki ne kérje. Mi lesz ezen községekből? Azt akarjuk, hogy ezen községekből egy tó legyen ? azt akarjuk, hogy más alakban visszavezettessék a község a jobbágy- állapotba ? Nem azt akarjuk-e, hogy a községekben a szabad tevékenység szelleme felébresztetvén, azok mindig jobban-jobban fejleszszék magukat mind az anyagi, mind a szellemi téren 1 Mintha azt akarnók, hogy meg legyen szorítva a községnek egész életére, egész lételére nézve, hogy az ott pangjon, hogy például, ha szükségesnek látja az intelleetualis téren iskoláit javítani, vagy más közmivelődési intézkedést tenni, azt csak azon esetben tehesse, ha a megye, illetőleg a minisztérium beleegyezik. Mi fogja vezetni a minisztériumot, mi fogja vezetni a megyét? Azt nem lehet törvénybefoglalni, hogy meddig terjedjen a megyének, a minisztériumnak hatósága; sem azt, hogy micsoda nézetek, elvek azok, melyekből ezek kiindulnak. Ha önálló a község: az ép oly önálló, mint az egyén. Ámde az egyént szabályozni abban, hogy a maga anyagi, szellemi állapotát fejleszsze, és életkörét úgyszólván kiszélesbitse teljes lehetetlen. Én ennélfogva azt gondolom, t. ház, hogy a t. barátom, Simonyi Lajos által előterjesztett módosítás elfogadható, ha csakugyan nem akarjuk bevallani azt. hogy mi ugyan a községek önállóságát hirdetjük a törvényben : de azt valósággal meg akarjuk szüntetni. Mert mitől lehet félni egy községben? Lehet félni pl. attól, hogy miután közvagyonról, és közterheltetésről van szó : a többség a kisebbség nyakába oly terhet rójon, mely sem indokolva, sem pedig azon községnek érdekében nincs. De hát mi ennek correctivuma ? Nem lehet egyéb, mint vagy az, hogy az egyeseknek a reclamatió engedtessék meg, vagy pedig ugy a mint itt t. barátom javasolja: az adóalap egy tizedrészét képviselő polgároknak adassék meg a reclamatió joga. Én megvallom, nem tartom helyesnek az elsőt, mert az nem praetikus: holott egy tizedrész beleegyezése abba, hogy reclamatió történjék, több valószínűséget nyújt arra nézve, hogy a reclamatió helyes alapon nyugszik ; mert ha minden egyesnek meg. engedtetik a költségvetésnek megállapítására, sőt életbeléptetésére befolyást gyakorolni: akkor 2 4
