Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-317

17* 817. országos ülés március 32. 1871. igen természetes, hogy a letelepülőnek, ha jövedelme van, ha birtokot vagy más tulajdont vesz : adót kell fizetni és e végett a hatósággal kell érintkeznie; s akkor nem szenved kétséget, hogy föl fog kerestetni az adógyüjtő által, és be fog szedetni az általa fizetendő adó. A másik eset az, ha a település által valami jognak gyakorlatára érzi magát jogosítva, akkor ö fordul a hatósághoz és bebizonyítja azt, hogy ő ilyen és ilyen esetben a törvény értelmében jogosítva van, hogy vétessék fel a választók vagy más jogot gyakorlók sorába : de a merőtelepülést, t. ház, engedélytől föltételezni és oly engedélytől, mely mint ezen §-ban van kifejtve, egészen a gyanú alapján nyugszik, nem lehet. Mit mond ezen szakasz ? Azt, hogy minden települni akaró köteles magát bejelenteni. A hatóság csak két esetben tagadhatja meg a települést: a) ha a települő ellen bizonyittatik, hogy bűnvádi kereset vagy büntetés alatt van, b) ha a község terhelése nélkül magát föntartani nem képes. Tehát azért, mert olykor megtörténhetik, hogy a törvény súlya elől szökésben levő egyén, vagy . kereset nélkül idejét töltő egyén valamely helységbe jő, minden egyén köteles legyen magát igazolni! Ez oly elv t. ház, mely valósággal sérti a polgári szabadságot, sérti az önérzetet is, és én t. ház! ennek szükségét annál kevésbbé látom, mert ha meghagyjuk az első bekezdést, t. i. minden polgárnak joga van más községbe települni, és utána marad a következő §., mely azt mondja: a telepedés által azon községi kötelék, melyben addig állott, nem szűnik meg, nem látom át, miért korlátoltassék a letelepülés szabadsága. Különben is t. ház, azt gondolom, hogy ezen két provisio alá eső egyénekről másutt lesz szükséges intézkedni; t. i. a büntető törvénynek kell rendelkeznie arról: mii ép üldöztessék az, ki büntetés vagy legalább bűnvádi kereset alatt állván, megszökött. Ha pedig valaki kezesség mellett szabad lábra helyeztetett: azt hiszem, ha a bíróság nem akarja az illetőt féken tartani, a községnek nem szükséges beavatkoznia. A mi a másik intézkedést illeti: a t. miniszter ur maga emiitette, ha nem csalódom Irányi Dániel t. barátom azon észrevételére — hogy hát ki adót nem fizet, hová tartozik ? Hogy ez a szegényügyi intézkedések sorába való; mert ott bizonyosan lesz gondoskodva, hogy ha valamely szegény oly községben keresi élelmét, keres alamizsnát, melyhez nem tartozik: azon községnek legyen alkalma megvizsgálni, hogy melyik községhez tartozik, mely községben van joga segélyt, alamizsnát kérni. Én tehát azon elvek érdekében, melyek minden szabad országban tiszteletben tartatnak, hogy valamint útlevél nélkül, ugy minden engedély nélkül joga legyen minden polgárnak tetszése szerint utazni vagy letelepedni az ország bármely részében: bátorkodom a következő indítványt tenni a 12. §-ból csak első bekezdése marad, a többi kimarad. E szerint a §. így fogna szólni: „Minden honpolgárnak joga van más községbe települni;" és azután következik mindjárt a 13. §. Ez elég garantiát nyújt arra, hogy ezen településből nem származhatik oly jogok követelése, melyek nem egyeznének meg a többi §-okkal. Királyi Pál előadó: Ha az előttem szólott igen t. képviselő ur elég figyelmet fordított volna ezen §. értelmére, akkor nem tette volna ezen módositványt ; mert, ha ezen §-ban az foglaltatnék, hogy az illető települő köteleá bebizonyitani, hogy ő nincs bűnvádi kereset vagy büntetés alatt: akkor teljesen ugy állana a dolog, a mint ő monda. De itt nem arról van szó; hanem arról, hogy ha valaki egyik községből a másikba akar menni kereset végett vagy más czélból, és ezen községben bejelenti msgát, hogy ő ezen községben letelepült polgár akar lenni, más valaki azonban az elöljáróság előtt a?,on váddal lép föl, hogy ezen embert ne vegyék föl a községbe még ideiglenesen mint települőt sem, mert ő vád vagy büntetés alatt áll, — ha tehát mondom, ez fordulna elő: akkor a hatóság köteles bizonyítani azt, hogy

r az illető, a ki magát ilykép mint települő jelentette, csakugyan vád vagy büntetés alatt áll. Tehát nem a települő tartozik azt bizonyitni, hanem a hatóság, illetőleg a hatóság által azon egyén, a ki a vádat emeli. Itt az egyéni szabadság teljesen főn van tartva. A mi a másikat illeti, benne van a §-ban, hogy minden község tartozik föntai'tani saját szegényeit, és ha ily szegény ember az egyik községből átmegy a másikba: igen természetes, hogy ez a települni akarót nem fogadja be. Ezen két pont tehát a költözködési szabadságot épen nem zavarja meg. {Helyeslés jobb felől.) Vukovics Sebő: T. ház! (Nem lehet! Halljuk!) Szavaim félremagyaráztattak, és annak helyreigazítása végett kívánok szólani. (Halljuk!) Én nem azt emiitettem föl, hogy az illető települni akaró lesz kénytelen bizonyitani, hogy nem szökik bűnvádi kereset vagy büntetés elől: hanem azt, hogy ezen két gyanú terhe alatt mindenki ki van téve azon faggatásnak, hogy be kell magát jelentenie, és ez kétségkívül megszorítása a települési szabadságnak. Nehrebeczky Sándor: Azt hiszem, hogy azon jó szándék, melyet a t. képviselő ur tanúsított, nem teszi okvetlen szükségessé azon