Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-317

317. országos űíés márczius 23. 1871. i ~ vényjavaslatnak minélelőbb törvény erejére emelésére mindent elkövetnénk. Hanem, t. ház, mikor egy község rendezéséről van szó, s annak egy §-a alatt ezt az elvet kimondja, mely azután magában a törvényjavaslatban végig vezetve nincs ós nem is lehet : igen természetes, hogy ón ezen módositvány ellen ugy, amint van, kénytelen vagyok szavazni, megmondom azt is,miért? Ha veszszük az első pontot, mely azt mondja, ha az egyeseknek a község, vagy akár egyeseknek, akár magának a községnek, a törvényhatóságnak,vagy a kormány intézkedései által jogsérelem vagy kár okoztatott: a bíróságnál kell keresni oltalmat. Méltóztassék megtekinteni: biztositja-e ezen tőrvényjavaslat akár az egyest a község, akár a községet a törvényhatóság túlkapásai ellen, még pedig nem a közigazgatás utján, hanem biztositja-e azon utón, a mit a módositvány kivan 1 Azt mondja t. i. a 88. §. : „Az elöljáróság minden egyes tagja mindazon kárért, melyet hivatalos eljárásában, akár cselekvése, akár mulasztása által szándékosan vagy vétkes gondatlanságból az államnak, a törvényhatóságnak, a községnek és egyeseknek jogtalanul és illetéktelenül okozott, ha a kár szabályszerű jogorvoslattal elhárítható nem volt: teljes kártérítéssel tartozik. A káresetek, a törvénykezési rendtartás szerint, illetékes bíróság hatásköréhez tartoznak, s a polgári magánjog elvei szerint ítéltetnek el. Konok perlekedők a községi szegény-alap javára 500 frtig terjedhető pénzbírságra bűntettethetnek, a perköltségben pedig elmarasztalandók."' Alább, még inkább részleteztetik eképen: „és mindazon követelésekért és sérelmekért, melyek közigazgatás utján elkövettetnek mások irányában, birói utón szerezhetni jogorvoslatot/' Ami pedig a második és haimadik §-át illeti a javaslatnak, ezt — könyörgöm — ide beigtatni a községi törvénybe már azért is czélszerütlen lenne, mert az által a bírót oly helyzetbe tennék, hogy nagyon is saját arbitriuma szerint kellene eljárnia : midőn például egy olyan szabályrendeletnek törvényessége vagy törvénytelensége fölött kellene határozni, a mely szabályrendeletnek törvényessége iránt törvény nem létezik, s ilyenek lesznek a legtöbb előforduló esetek, ilyen lesz száz közül kilenczvenkilencz. Legtöbb eset a rendőrség körébe fog vágni, rendőri törvénye pedig Magyarországnak nincs ; ezek részben helyhatósági szabályok, legtöbb esetben pedig az usus alapján intéztetnek el. Ezen szabályok nem birói, hanem közigazgatási utón alkottattak, ilyetén kormány-intézkedések, v

agy szabályrendeletek ellenőrzését a biróra bizni nem volna egyéb, mint arbitrium, mely csak annyiban különbözik az absolutisticus zsarnokságtól, amenynyiben ez politikailag, amaz pedig bíróilag gyakoroltatik. Kérem tehát a t. házat, hogy Tisza Kálmán képviselő ur módositványának mellőzésével fogadja el a törvényjavaslat szövegét. (Helyeslés. Fölkiáltások: Szavazzunk 1) Elnök : T. ház! Nincs senki fölírva már többé a szólásra, föltehetem a kérdést: elfogadja-e a t. ház a törvényjavaslat 3-ik szakaszát ugy, amint a központi bizottság javasolja? (Elfogadjuk! Nem fogadjuk el!) A kik elfogadják, méltóztassanak fölállni. (Megtörténik.) Miután a többséget ki nem vehetem, kérem a képviselő urakat, méltóztassanak szakaszonként fölállani. (Megtörténik. A jegyzők megszámlálják a képviselőket.) Most méltóztassanak azok fölkelni, a kik nem fogadják el. (Megtörténik.) Széll Kálmán jegyző: Mind a három jegyző számítása szerint az első számitásnál 116, a másodiknál 119. Elnök: Ennélfogva a többség Tisza Kálmán indítványát el nem fogadta. Következik a 2-ik fejezet. Ivacskovics György jegyző (olvassa a 4. 5. és 6. §§-at. melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Ezután olvassa a 7. §-t.J Kiss Miklós: T. ház! A most fölolvasott §. szövegezése nem eléggé szabatos nézetem szerint, ennélfogva különböző magyarázatra adhat alkalmat, amennyiben az mondatik benne, hogy minden honpolgár azon község kötelékébe tartozik, melynek illetősége alatt jelenleg áll. Ezen kötelék tartama, vagy pedig azon idő, midőn ez megváltozik: egyátalán nincs megemlítve ; s így igen könnyen arra az értelmezésre is szolgáltathat alkalmat, hogy ezen kötelék mindenkorra megmarad, s így mindenki azon község keblében marad mindenkorra, melyben jelenleg áll. Ez nem lehet, nézetem szerint, e törvénynek intentiója, miután ez anomáliára fogna vezetni. Ezen törvénynek intentiója csak az lehet, hogy miután az előző szakaszban kimondatik, hogy minden honpolgárnak valamely község kötelékéhez tartoznia kell: határoztassék meg az, hogy jelenleg is ezen törvény kihirdetésekor melyik község illetőségéhez tartozik. Miután, nézetem szerint, minden törvény kelléke, hogy szabatos, világos és akkép fogalmazott legyen, hogy a lehetőségig minden félremagyarázásnak eleje vétessék, szabadságot veszek magamnak ezen szakasz helyett a következő szövegezést ajánlani: „Jelenleg minden honpolgár azon község