Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-317

163 317. ortzioot ölé* mardint 23. 1671. azokon is, kik jelenleg e ház többségét képezik. (Helyeslés bal felől.) A politikai párttöbbségek gyakran változnak. (Helyeslés bal felől; zaj jobb felől.) Be fog következni előbb utóbb az idő, melyben azon helyeket, melyeket most a ház többsége foglal el : egy egészen más irányú párt fogja elfoglalni. {Helyeslés bal felől. Felkiáltások jobb felől : De nem a baloldal.) Hogy melyik párt lesz az: az a jövő titka. Én abból, a mit mondottam, csak azon egy következtetést akarom kihozni, hogy mi, midőn a birói hatalomnak, a közigazgatás fölébe való helyezését védjük: nemcsak saját érdekünket, hanem az ország minden polgárának érdekeit, és azok érdekét is védjük, kik jelenleg e ház többségét képezik. Hogy bezárjam beszédemet, (Élénk felkiáltások: halljuk!) csak még egyet említek. Azon észrevétel tétetett Tisza Kálmán barátom javaslata ellen, hogy miután több részletből áll, azt egyszerre felfogni, megbírálni nem lehet. Ha nem lehet a részleteket megbírálni egyenként. lehet határozni az elvről, mely ezen javaslatban foglaltatik ; annyival inkább lehet határozni ezen elvről, mert hiszen ezen elv már e házban több alkalommal bőven meg volt vitatva. E tekintetből azt hiszem, hogy maga Tisza Kálmán tisztelt barátom is, midőn az általa felállított elvnek elfogadását kívánta mindenekelőtt e házban kijelentetni: szintén azon véleményben volt, hogy a házszabályok szerint ezen kérdésben a szavazásnak akként kelljen történnie, hogy mondassék ki , hogy az ő javaslata átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatok ; igy elfogadtatván a javaslat, azután fog a t. ház tetszése szerint a részletekhez hozzászólani. Én ezen értelemben Tisza Kálmán javaslatát elfogadom. (Élénk hosszas éljenzés bal felől.) Ivánka Imre: T. ház! Ghyczy Kálmán után szólani oly nehéz feladat, hogy alig lehet azt megoldani; azért csak egy concret esetre hivatkozom, melyet mindnyájan megértettünk, és melynek bekövetkezése utoljára is, ha nem valószínű : de mindenesetre a lehetőségek közé tartozik, tartozik annyival inkább, mert már egyszer csakugyan megtörtént. Volt egy idő, midőn önkéntes kölcsönadásra szólittattunk fel. A főszolgabíró eljött azon községbe, melyben laktam, és felszólította a birtokosokat ; annak kijelentésére, hogy az önkénytes kölcsönre mennyit irnak alá ? Mi nem igen nagy hivatást éreztünk magunkban sommás aláírásra, azonban a főszolgabíró elment a községházára, aláíratta a jegyzővel, bíróval, és két esküdttel, hogy a kölcsönhöz ötszörös adóját ajánlotta fel a község, ezután eladták az illető papírokat egy pesti bankárnak, és rajtunk executióval hajtották be az illető részt. A ki az ily basáskodásban annak idején nem részesült: attól nem csodálom, hogy ezen törvényjavaslatot igy pártolja. (Élénk helyeslés bal felől. Nagy zaj jobb felől.) Nekem basák egyátalában nem kellenek, és majdnem attól tartok, hogy a kik nem akarják az adtninistratiót felelőssé tenni .• azok minden áron a jobb oldalon akarnak maradni, akármelyik párt kerüljön is oda; mert a ki a változékonyságot szem előtt tartja, annak érdeke oly törvényt hozni, hogy az administratió önkénye ellen, a polgár védelmet találjon. Pártolom Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam módositványát. (Élénk helyeslés bal felöl.) Csengery Antal: T. ház ! (Halljuk!) Bocsánatot kérek, ha egészségi állapotom miatt nem vagyok képes nagyon hangosan beszélni és nem vagyok képes oly kimeritőleg szólani ezen kérdéshez, a mint azt a kérdés nagy fontossága hozná magával. Csak egy pár megjegyzést szándékozom tenni, nem annyira az itt előhozottakra, mint átalában a fönforgó kérdésre vonatkozólag. (Halljuk!: Nem szenved kétséget t. ház, hogy nem lehet helyesnek mondani, ha contentiosus kérdésekben a miniszter saját illetősége fölött maga határoz. Nem lehet kétségbe vonni annak igazságát, hogy adminisztratív kérdésekben a parlament, midőn egyes concret esetekről van szó, nem mindig oly biró, a mely ment volna a pártszellemtől. És igy el kell ismerni — akár micsoda véleménye legyen valakinek a parlamentalismusról, hogy bizonyára én egyike vagyok azoknak, a kik ezen intézményt igen nagyra becsülik ; el kell ismernie mindenkinek, ha komolyan gondolkozik az administrtió czélszerü rendezéséről, hogy a parlamentalismusnaJi vagy a többség kormányának e tekintetben némi correctivumra van szüksége. Ezt átalában elismeri mai nap minden államférfi vagy tudós, aki az államtudományokról komolyan gondolkozik és ír. Elég csak Gneistra, kinek neve a napokban többször említtetett , hivatkoznom. Azonban kétségtelenül igazságuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ezen kérdést egy részletes törvénynél mellékesen megoldani nem lehet, és ha az elv rögtönözve, a kérdés bővebb megvitatása nélkül mondatnék ki ; szintén elhamarkodott dolog. nak tartanám. (Helyeslés jobb felől.) Méltóztassanak meggondolni, hogy azon államok között, a melyek azon elvek igazságáról, a melyeket a túlsó oldalról igen szépen hallottunk fejtegettetni, meg vannak győződve : mily nagy eltérés mutatkozik az alkalmazásban. Tekintsük mindenek előtt Angliát, hol mint méltóztatnak tudni, a törvényszékekben keresik