Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-317

317. országos Uiés márczius 23. 1871. J Q~J vatalnokok, a törvényhatósági képviselő testület, a, törvényhatósági hivatalnokok kifolyásai azon pártnak, mely esetleg azon községben vagy törvényhatóságban uralkodó : épen ugy, mint a minisztérium kifolyása azon pártnak, mely az országgyűlésen többségben van. A t. ház törvény által eltörülte az első fokú bíráknak gyakorlatban volt választását, azért, hogy a bíróság politikai pártok kifolyása ne legyen, és most ezen törvény által a közigazgatási ügyekben a bíráskodást pártbiróságnak akarja átadni? Ez, nézetem szerint, oly ellenmondás, mely első tekintetre semmivel nem indokolható. Tegnap azt mondta a t. belügyminiszter ur, — mi ma több előttem szóló képviselő ur által ismételtetett, s ugy látszik, a ház számos tagjaira nagy benyomást tett: — azt mondotta t. i., hogy közigazgatási törvényeink nincsenek, és közigazgatási törvényeink, állítása szerint, nem levén, kérdezte miniszter ur a házat, hogy mi czélszerübb, az-e, hogy közigazgatási ügyekben a biró itéijen, ki lelkiismeretén kívül másnak felelősséggel nem tartozik; vagy határozzon aközigazgatási közeg, a minisztérium, mely az országgyűlés iránt felelősséggel tartozik, s annak ellenőrzése alatt áll 1 A minisztériumnak az országgyűlés irányábani felelősségnek eszméje, a maga valóságos értékére már annyiszor devalválva volt e helyen, • hogy szinte restellem mondani, hogy a minisztérium igaz, ellenőrzése alatt áll az országgyűlésnek : azaz, az országgyűlés többségének, azaz saját pártjának, azaz saját magának. (Tetszés bal felől.) Es a minisztérium legjobb esetben az országgyűlésen ellenőrzés alatt áll oly testületnek, mely mindenre alkalmas lehet; de egyes coneret esetek szövevényes körülményeinek megvizsgálására, tehát bíráskodásra nem alkalmas, s ezt ha valamivel, a t. ház beösmerte azzal is, hogy még saját tagjai megválasztatásának törvényessége fölötti bíráskodást is, a ház szabályai szerint saját magára bízni nem meri. Visszatérve továbbá azon kérdésre, melyet a tisztelt belügyminiszter tegnap a házhoz intézett: először is azon véleményt vagyok kénytelen kifejteni, hogy nem áll, hogy nekünk közigazgatási törvényeink nincsenek, közigazgatási codexünk nincs; és ha Anglia példáját tekintjük, melynek törvényei szintén codificálva nincsenek, csakugyan kérdés: vajon közigazgatási codexre szükségünk van-e ? én azonban ezen kérdés vitatásába most nem bocsátkozom ; csak azt állítom, hogy vannak közigazgatási törvényeink, van védtörvényünk, vannak közoktatási, vallási, kisajátítási, adó-, nemzetiségi, közmunka-, választási, vadászati törvényeink, városi rendezésről, a megyék közigazgatási eljárásáról, sok elszórt lÉTY. H. MTAPLÓ 1 8y| XV. törvéuy a törvénykönyvben. És megvallom, hogy csudálkoznom kell azon, hogy ezen közigazgatási törvények létezése a belügyminiszter ur és Nehrebeczky képviselő ur előtt ismeretlen. (Nehrebeczky Sándor közbeszól : Ismeretes !) De ha minden egyes ágára a közigazgatásnak speciális törvények nem lennének is : le vannak fektetve törvénykönyvünkben, le vanuak fektetve alkotmányunkban az alapelvek, melyek szerint mindezen esetek a törvény és alkotmány szellemében megítéltetnek, (Helyeslés bal felől.) és ha ez tagadtatik, azt vagyok bátor kérdezni a belügyminiszter úrtól, hogy ő, az elébe terjesztett közigagatási ügyeket mily alapon intézi el ? törvény alapján-e vagy egyedül önkény alapján ? mert, bocsásson meg, ha azt találnám mondani, hogy czélszerüsóg alapján intézi el ezen ügyeket: erre azt lennék kénytelen felelni, hogy a czélszerüsóg eszméje az egyéni felfogás , egyéni látkör szerint lényegesen módosuló oly relatív fogalom, mely utóvégre arbitriumnál egyébnek nem mondható. Ha a törvény alapján intézi el a belügyminiszter ur a közigazgatási ügyeket, kénytelen lesz megengedni, hogy ugyanazon törvények szerint megítélheti azokat a bíróság is. Ha pedig önkény szerint intézkedik a miniszter ur: akkor bocsássa meg nekem, ha inkább bízom ezen arbitriumot részrehajlatlan, pártokon kivül álló bíróra, mint közigazgatási közegre vagy minisztériumra, kik nemcsak a pártokon kivül nem állanak, hanem a pártokon belül vannak, és nemcsak pártbiróságok, hanem lelek is egyszersmind : a mennyiben t. i. épen az általuk hozott rendeletnek törvényessége felett kell a kérdéses esetekben határozni. Volt még szó arról is, hogy a közigazgatás érdeke, a birói eljárással együtt járó hosszadalmasságot nem birja meg. De vajon okvetlenül szükséges-e a birói eljárásnak minden esetben hosszadalmasnak lenni? nincs-e mód abban, hogy a törvényhozás utján — ha máskép nem lehet — az eljárás gyorsitassék ; de e fölött Tisza Kálmán tisztelt barátom határozati javaslata, a birói hatalom közbejöttét, mindazon esetekben, a melyekben azt a közigazgatási közegek jónak vélik: birtokon kivül engedi meg; tehát akkor, midőn a közigazgatási teendők már bevégeztettek és a közigazgatás teendőinek megakasztásáról többé szó sem lehet. Azt állapítani pedig meg, hogy e hazának valamely polgára, jogsérelem esetében, még birtokon kivül se folyamodhassák a törvényes bíróhoz: ez az én nézetem szerint valóságos egyenes megtagadása az igazságszolgáltatásnak, absolutismus és zsarnokság, és ily megállapodás, egykoron igen keserűen megboszulhatja magát