Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-317
156 3I7- orszá S 6S més márczius 23. 1871. igazgatás teendőibe; mert a bizottság teendője e javaslat szerint csak akkor kezdődnék, mikor a közigazgatás a magáét elvégezte, és hogy e tekintetben a törvény azon rendelete, mely tiltja a bíróságnak a közigazgatás teendőibe való beavatkozást, nem ugy értendő, mint azt Nehrebeczky képviselő ur állította: ki fog tűnni abból, mit mondandó leszek. Ugyan kérdem t. ház, van-e e házban valaki, ki ne ismerné el azt, hogy az, ki tulajdonában, földjének, vagy tőkéje egy részének, az állam nevében az állam közegei által történt illetéktelen lefoglalásával megsértetett : ezen sérelme orvoslásáért a bírósághoz jogosan fordulhat. Van-e, ki ezt tagadná ? s miért nincs ? Kérdem továbbá, vajon csak a tulajdon, az ingó és ingatlan vagyon-e az, mi szent és sérthetetlen? és nincsenek-e a polgároknak más jogaiik is, melyek rajok nézve szintoly fontosak, ha nem fontosabbak, mint a vagyoni tulajdon ? Ha tehát a vagyont, a birtokot illetőleg a törvény megadta azon jogot, hogy a sértett fél a közigazgatás határozata után még a bíróságokhoz fordulhasson jogsérelme orvoslása végett : más jogokra nézve ezt a honpolgároktól következetesen megtagadni nem lehet. Fölemlittetett továbbá az is, hogy el lehetne ugyan fogadni azon elvet, melyet Tisza Kálmán t. barátom indítványozott: hanem erre külön törvény, külön intézkedés szükséges; mert ezen elvet a törvényjavaslatban csak ugy per tangentem kimondaui nem lehet. Azonban ezen elv, — habár per tangentem - benne van már egy ezen ház által alkotott törvényben. Méltóztassanak figyelembe venni a birói hatalomról szóló törvényczikknek 19-ik §-át. Ebben az mondatik, hogy a biró a törvények, a törvény alapján keletkezett kihirdetett rendeletek, s a törvény erejű szokás szerint tartozik eljárni. A rendesen kihirdetett törvények érvényét kétségbe nem veheti; de a rendeletek törvényessége fölött egyes jogesetekben a biró itél. Itt tehát már meg van állapitva azon elv, hogy a közigazgatási rendeletek törvényessége fölött a biró itél ; a bíróságoknak azon jog tehát meg van adva, hogy ítélhetnek a közigazgatási rendeletek törvényessége fölött, s ha most azon elvet a t. ház, melyet Tisza Kálmán barátom fölállított, elveti: visszavonja azon törvény rendeletét, melyet maga alkotott. Megadta a bírónak a jogot, hogy a rendeletek törvényessége fölött ítélhessen; de eltiltja a feleket attól, hogy ily esetben a bíróhoz fordulhassanak. (Élénk helyeslés bal felől.) Nehrebeczky képviselő urat különösen csodálom azon tekintetből, bogy szíves volt azon gyanúsítással illetni a háznak ezen oldalát,, hogy talán csak egyedül a választási kérdések azok, melyek bennünket arra indítanak, hogy ezen javaslatot adjuk be. Csodálkozom, mondom a képviselő urnák ezen állításán, mint a ki a belügyminisztériumnak egyik főhivatalnoka levén, ezen ügyekkel sokat foglalkozik. Tagadtassék meg például valakitől az illetőség valamely községben, melyhez törvény szerint tartozik: s ezáltal keresetétől fosztathatik meg; utasíttassák valaki közigazgatási rendelet által valamely oly községnek illetőségéhez, melyhez törvény szerint nem tartozik : és oly teherrel rovathatik meg, mely őt meg nem illeti. Nem történhetik-e meg továbbá, hogy a törvényhatóságok ferde nézetektől vezéreltetve, a községi, közlekedési utak, eszközök czime alatt, valemely községre oly elviselhetlen terhet rójanak, inelylyel azon község törvény szerint nem tartoznék; s viszont nem történhetik-e meg, hogy a törvényhatóságok meggátoljanak valamely községet oly vállalatok létesítésében, melyeknek létesítésétől anyagi jóléte függ ? Nem történhetik-e meg t. képviselő ur az, hogy a község által gyakorlandó tűz- és vizrendőrség színlelt ürügye alatt valaki vetélytársainak fondorlatai folytán, mestersége folytatásában gátoltassék s így élete föntartásának eszközeitől fosztassák meg? Számtalan esetek vannak t. ház, melyek közvetlenül sem ingó, sem ingatlan vagyonra nem vonatkoznak ugyan; de melyek érintik az egyéni és családi életet, és nincs reá ok, hogv ezen esetek a törvény oltalmában kévésbbé részesittesenek, mint a vagyontulajdon. Igaz, hogy ezen esetek közigazgatási utón elintézhetők, közigazgatási közegek, tisztviselők és az utolsó fokon a közigazgatás élén álló minisztérium által ; de azt senki sem fogja tagadni, hogy az ily intézkedés, minden oly esetben, midőn akár egyesek, akár községek, akár törvényhatóságok jogának oly megszorítását tárgyazza, melyet az illetők törvényesnek el nem ismernek: valóságos törvénymagyarázat, valóságos bíráskodás. En pedig azon véleményben vagyok— s e véleményemben sokan osztoznak — hogy a közigazgatási közegek, a politikai kormány, nem képesek birói teendők kellő teljesítésére. Nem fogom e tekintetben fölemlíteni azt, hogy a felek kihallgatása, a tényállás constatálása közigazgatási utón kellőképen gyakran nem történhetik meg. Én csak arra akarok hivatkozni, a mi különösen a birói hatalomról szóló, sokszor emiitett törvénynek megalkotásánál a ház többségének részéről annyiszor említtetett: arra hivatkozom t. i.: hogy a közigazgatási bíróságok pártbiróságok. A községi képviselő testület, a községi hi-
