Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-317

162 317. wszágos ilés márczius 23. 187!. véuy által azon bilincseket, melyek a szabad mozgást lehetetlenné teszik. {Helyeslés bal felől.) Nem reménylem tehát, hogy azon elv, melyről szóltam, elfogadtassák; de kötelességemnek éreztem mindamellett fölszólalni e tárgyban, és kötelességemnek tartom óhajtani, kivánni, hogy ezen nagyfontosságú elv fölött a t. ház szavazatával határozzon. És mielőtt bevégezném beszédemet, csak egypár rövid szóval kívánom a t. ház figyelmét egy körülményre fölhíni. Ugyan kérdem, hová vezet az, ha végérvényesen közigazgatási dolgokban, de ott, hol törvényességi kérdések forognak fön : a miniszter fog dönteni ? Előrebocsátom, hogy ón igenis elismerem annak szükségét, hogy a belügyminiszter a közigazgatási ügyekben mint fölebbviteli fórum intézkedjék ; elismerem, hogy vannak dolgok, melyekben kell, hogy végérvényesen a miniszter döntsön: de épen abban látom a bajt, hogy az ily természetű ügyek összezavartatnak azokkal, melyek esak a törvényszékekhez tartoznak; mert senki sem vonhatja kétségbe azt hiszem, hogy az úgynevezett gratialékban: azaz, az oly kérdésekben, midőn a törvény keretén belől, kisebb vagy nagyobb szigor alkalmazásáról, midőn bizonyos kedvezmény megadásáról vagy megtagadásáról van szó : hogy akkor az ügynek legfelsőbb forumbani elintézése a miniszterhez tartozik. De tagadom azt, hogy az elintézés akkor is még ő hozzátartozik, midőn nem a jogkörön belőli intézkedésekről, hanem magáról azon jogkörről, a törvénynek magyarázatáról, és arról van szó, hogy a törvény megtartassék-e vagy ne ? hogy a törvény megtartásával a sértett félnek elégtétel adassók-e (ügy van ! bal felől.) Itt pedig erre is kiterjesztetik a miniszteri hatalom. És mi ennek eredménye? Mikor a miniszter intézkedik végérvényesen : akkor nincs az ily intézkedés ellen hová folyamodnia a sértett félnek; (Belügyminiszter közbeszól : A képviselő házhoz.) — igenis — hacsak nem, a mint a miniszter ur méltóztatik mondani, a képviselőházhoz.) Nem ismétlem azokat, miket e tekintetben tegnap elmondtam ; hanem a dolog egy másik oldalára akarom figyelmeztetni e részben a t. házat. {Halljuk!) A miniszter, tegyük föl, tömérdek jogsérelmet, visszaélést követett el, tnl lépett jogkörén a választásoknál, és ezen jogsérelem, ezen hatalommal való visszaélés folytán "jön össze e házban egy többség. Kérdem most: jöjöu valaki ezen többséghez, oly czélból, hogy a minisztert rója meg ugyanazon visszaélésekért, melyeknek azon többség köszöntheti, hogy itt ül 1 (Ugy van! bal felől.) Már ha ebben van biztositék|: akkor valóban igen eltérnek a biztosíték fölötti fogalmak. Mi utoljára az eredmény ? az, hogy kifejlődik lassankint a közigazgatási teljhatalom, a közigazgatási önkény ; a miniszter és a képviselői többség kölcsönösen ámítják egymást és magukat, együtt elnyomják az ország egyeseinek érdekeit, az ország polgárai elvesztik a hitet abban, hogy törvényes utón a bajon segíthessenek; egy darabig szenvednek, egy darabig meg van döntve a szabadság, de midőn az már oly fokra ment, hogy azon állapot, melynél fogva a jogorvoslás nem remélhető, el nem viselhetővé válik: akkor megdől a rend, beáll a zűrzavar és bekövetkezik az, a mi már nemegyszer nemcsak kormányokat, de dinastiakat is megbuktatott. {Igaz! igaz! bal felől.) Ezen figyelmeztetésem után kérem, hogy ne méltóztassanak hazánkban azon helyzetet előidézni, melynél fogva a polgároknak kétségbe kelljen esni a fölött, hogy békés, alkotmányos utón kereshetnek és találhatnak sérelmüknek orvoslást. Ajánlom indítványom elfogadását. {Élénk helyeslés bálfdől.) Parcsetics Sándor jegyző (újra fölolvassa Tisza indítványát.) Nehrebeczky Sándor: T. ház! A törvényjavaslat 3-ik §-ának szövegezéséből látható, miszerint annak szövegezésénél egyéb czél nem forgott fön, mint annak kijelentése, hogy közigazgatási ügyek elintézésénéi Magyarországban 3 fórum lesz, és hogy ezen 3 fórum akként áll egymás fölött, illetőleg egymás alatt, hogy a községtől a törvényhatósághoz, a törvényhatóságtól a kormányhoz történik fölebbvitel. Szükség volt erre annál inkább, minthogy, — mint at. ház méltóztatik emlékezni— a municipális törvény tárgyalásánál a fölött folyt a vita, hogy ki administrál a megyében : az alispán-e vagy a bizottság 1 s hogy a feleknek e tekintetben irány adassék : kijelentetett, hogy fölfolyamodások a törvényhatósághoz czimzendők, s az alispántól függ, vajon azokat maga intézi-e el, vagy a bizottsághoz utasítja-e? Ugy látom, Tisza Kálmán képviselő ur módositványa, különösen annak a 3-ik §. alatti része ezen 3 fokot elfogadja és e tekintetben csak a szövegezésben van a külömbség; de a lényegre nézve a törvényjavaslattól sokban nem tér el. De én mégis a 3-ik szakaszt ugy, mint a központi bizottság szövegezésében áll, eléggé szabatosnak tartom s azért a mellett szavazok, A mi a 4-ik szakaszt illeti: abban egy igen fontos elv foglaltatik, melyre nézve már tegnap volt alkalmam a t. ház előtt nyilatkozni. Nyilatkozatomnak több oldalát Tisza Kálmán képviselő ur igyekezett megdönteni; hanem csoda-