Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-317

317. országos Élés mirczius 23. 1871. 161 dig ez lehetetlenné tétessék : azt legalább részemről teljes szivemből óhajtom és azt tartom, hogy csakis ott van valóságos egyéni szabadság, jogi állam, hol az államnak minden egyes polgára biztos aziránt, hogy minden, bármely közigazgatási közegtől szenvedett sérelmeiért az ország törvényszékei előtt orvoslást nyer. (Helyeslés lál felől.) Ez, t. ház, oly eljárás, mely meggyőződésem szerint épen oda is fogna hatni, hogy az ily elkövetett jogsérelmek minél ritkábban ismétlődnének; mert azon tudat, hogy senki sem oly hatalmas, hogy azért, mit tett, az országnak legkisebb polgára, legszegényebb fia által feleletre ne vonathassák a rendes törvényszékek előtt, rendes törvény utján, ezen tudat mondom, fogja előidézni azt, hogy sérelmek nem fognak elkövettetni. (Helyeslés bal felől.) Magam elismerem, t. ház, hogy azon teendők némely részére nézve, melyeket itt említek, szükség volna vagy egy államtörvényszékre, vagy szükség volna legalább arra, hogy a főnálló legfőbb törvényszéknél legyen egy specialiter ezen czélból szervezett és megbizott osztály: mert például magam is elismerem, hogy a miniszteri rendeleteknek concret esetekbeni törvényessége fölött másutt is nem az alsóbb fokú bíróságok, hanem akár állambiróság, akár valamely fölsőbb törvényszék szokott határozni; azonban az nálunk még ma szervezve nincs. A bajon segíteni könnyű, ennek szervezése nagy bajjal nem jár; de addig is, míg ez meg lesz, részemről ugy látom, hogy két rósz között kell választani. Az egyik rósz az, hogy netalán nem egészen correet legj^en keresztülvive azon elv, melyet én, miként kifejtem, helyesnek tartok ; a másik rósz, mely ezzel szemben áll az, hogy hagyjuk meg a mostani közigazgatásnak teljhatalmát, engedjük meg. hogy a közigazgatás minden törvényszéknek eljárásában fekvő korlát nélkül rendelkezhessék, parancsolhasson, engedjük meg, hogy a közigazgatás önként kifejlődjék. (Helyeslés bal felől.) Ha pedig már ezen kettő között kell választani, én egész határozottan a kisebb roszat az elsőt választom, mint a melyen, miként mondám segíteni szerfölött könnyű; azonban megjegyzem itt, hogy én a törvényes eljárást a törvényszékek utján egyátalában, nemcsak a minisztériummal szemben kívánom: — tehát nem áll az, mintha én a minisztérium hatáskörét csorbítani óhajtanám ; •— de épen ugy kívánom a törvényhatóságokkal szemben is, és igy nem ugy van a dolog, miként az gyakran szemünkre vettetik: hogy mi a miniszteri hatáskört gyengíteni és törvényhatósági omnipotentiát teremteni akarnánk ; hanem igenis ugy áll a dolog, hogy én legalább részemről nem akarom, hogy sem egyik, sem a másik közigazgatás hatáskörében az egyeseken jogsérelmek okoztathassanak, egyeseknek jogaik elnyomattathassanak, megtagadtathassanak. Különben én részemről nem is kötöm magam ahoz, hogy módositványom épen ezen szerkezetben, épen ezen a helyen ugy, a mint én beadtam, elfogadtassák. Csak egy van, a mihez magamat kötöm, a mi felett a t. ház szavazatát kérem, és ez : az elv maga. Méltóztassanak az elvet elfogadni, és méltóztassanak intézkedni, hogyha a kivitelben helytelennek találnák ezen módositványt, akár a minisztérium, akár a központi bizottság terjeszszen be erre nézve javaslatot; én ezzel részemről magamat kielégítettnek tartom; de az elv elfogadását, vagyis, mert ezt kívánni nem lehet, de az elv fölötti szavazást okvetlenül szükségesnek tartom. Szükségesnek tartom pedig nem azért, mintha nagy reményem volna az iránt, hogy el fog fogadtatni, mert ha e reményeim nem voltak nagyok : a tegnapi nap óta épen majdnem egészen elyenyésztek; elenyésztek mióta az igen t. belügyminisztertől hallottam azt, hogy nem lehet nálunk életbeléptetni a törvényszékek azon hatáskörét, hogy törvényes kérdésekben határozzanak, mivel úgymond, nincs közigazgatási tönvényünk : a mig pedig ez nincs, addig sokkal helyesebb, hogy a felelős miniszter gyakorolja az ily dolgokban a bíráskodást, mint az egyedül lelkiismeretének felelős biró. En részemről ugy vagyok ezzel a „közigazgatási törvény" kifejezéssel, törvény eszméjével, valahányszor hallom, hogy mindannyiszor tőle megborzadok, mert én legalább nem osztom azon nézetet, hogy külön közigazgatási törvényre legyen szükség. A hol már közigazgatási külön törvény van: ott már ezáltal meg van tagadva, azon mindenek fölött álló elv, hogy mint minden polgára az országnak, ugy a közigazgatási közegek is minden kérdésben a rendes törvények alatt álljanak. Egy külön közigazgatási tőrvény már megteremtője, a közigazgatás külön privilegiált helyzetének, a mely mellett valódi alkotmányos és egyéni szabadság nem létezik. (Helyeslés bal felől.) Nincs is ily közigazgatási törvény sehol, a hol a valódi szabadság életben van. (Ugy van! bal felől.) hanem van rendőri államokban, a hol létezhetik széles basisra fektetett politikai szabadság, a mely azonban nem szolgál egyébre, mint a közigazgatási önkénynek palástolására. Akkor tehát, midőn arról beszélünk, hogy külön közigazgatási törvényt, és igy a közigazgatásnak kivételes helyzetet akarunk alkotni: már akkor megkovácsoltuk ezen közigazgatási tör21*