Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-317

160 317. országot filét mircziw Zt. 1871. pedig akármelyik fölebbviteli hatóságtól: kártérítést követelhet. Továbbá benne van azon másik elv, hogyha egyes concret esetben a törvénynek, vagy valamely akár törvényhatósági, akár belügyminiszteri szabályrendeletnek értelme vonatik kérdésbe: e fölött a bírónak kell döntenie. Harmadszoi pedig benne van az, hogy ha valamely szabályrendeletnek törvényessége vonatik kérdésbe : a fölött is a rendes bíró döntsön. Én, t. ház, e nagyfontosságú elveket hoszszasan indokolni nem szándékozom. Nem szándékozom pedig azért, mert igen jól méltóztatnak rá bizonyosan emlékezni, hogy a köztörvényhatóságokról alkotott törvény megvitatása alkalmával ez elvek is, bár némileg más alakban; meg lettek vitatva pro et eontra, fölhozattak mellettök és ellenök az érvek. Épen azért, miután hosszas ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok, csak pár igen rövid észrevételt kívánok e tekintetben még tenni. Az egyik az: miszerint egyátalában nem áll az , hogy, ha kimondjuk azt , hogy a törvényességnek , az értelemnek végleges megállapítása a bíróságokra bizatik: ez által fölöslegessé válnék az, hogy a törvények végrehajtásával a minisztérium bizassék meg. Fem áll pedig azért; mert a törvények végrehajtása igenis rendszerint folytonosan megilleti az illető közigazgatási közeget, községet, a megyét, vagy a minisztert a maga saját hatáskörében, és a minisztert illeti a felügyelet arra, hogy eziránti kötelességöknek az alárendelt közigazgatási közegek eleget tegyenek, s itt a törvényszékekre indítványom szerint egyátalán nem ez bízatnék; hanem itt igen is bízatnék az, hogy ha ezen közigazgatási eljárás közben akármelyik közeggel szemben a törvényesség kérdése concret esetre alkalmazva jönne elő: akkor ezen kérdés fölött dönteni, a bíróság van hivatva; valamint benfoglaltatik az, hogy ha a közigazgatási hatóságok eljárása által kár vagy sérelem okoztatik: kártérítést az illetőnek követelni szabad. így például, hogy ismeretesebb tárgyakra, tehát olyanokra, melyek itt már elmondottak, hivatkozzam; ha fölteszem a közigazgatási hatóság azt látja, ugy hiszi, hogy neki egy árviz esetében rendkívüli intézkedéseket kell tennie, talán gátat kivágatni, vagy hogy rendőri közbiztonsági szempontból a közügy érdekében gyógyszertárt vagy korcsmát be kell záratnia : ez egyátalán azáltal, a mit én indítványozok, lehetetlenné nem tétetik; csakhogy mindezen esetekben, ha az illető, ki ezáltal kárt szenvedett, azon meggyőződésben van, hogy ezen kárt a törvény ellenére szenvedte : megadatik neki a jog, hogy törvényes utón kártérítést követelhessen. A t. miniszter ur, megengedem, azt méltóztatott mondani, hogy hiszen meg van ezen jog. Ezt tegnap hallottuk épen a belügyminisztérium egyik t. hivatalnokától igen szépen illustráltatni: hogy meg van a jog, hogy folyamodhassák ; de a bíróságok le fogják szállítani a kereseteket, mert azt fogják mondani: ez nem tartozik ide. Itt tehát oly jog van megadva, mely magában véve nem jog, mert csak az a joga van az illetőnek, hogy bélyeggel ellátott folyamodványban folyamodhatik a bírósághoz, a bélyeget megfizetheti; de folyamodásával elutasittatik. Épen azért kell ez irányban most intézkedni, mert eddig csak oly modorban ? van meg a jog, a mint most elmondtam. És még az sem áll a javaslatnak oly fogalmazása mellett, a minőt beadni bátorkodtam, hogy ezáltal a közigazgatás lassúvá, szakadozottá tétetik, hogy ennek eljárása megakadályoztatik. Mert az én módositványom értelmében épen tekintettel a fönforgó nehézségekre, tekintettel az itt uralkodó aggályokra, még túl is azon, a mit ón legalább szorosan véve egészen helyesnek tartok : az mondatik, hogy a bíróságokhoz való folyamodás minden esetben — hacsak a közigazgatási hatóság maga máskép nem rendelte, — birtokon kivül eszkőzlendő ; igy tehát azt, hogy a közigazgatási hatóság eljárjon, ez egyátalán nem gátolja. Meglehet, azt mondanák némelyek, hogy ez mind szép ; de ha a közigazgatási hatóság, — legyen az község, megye, vagy akár a minisztérium maga, — tudja , hogy ő ellene, ha birtokon kivül történt a fölebbezés, kártérítési keresetet lehet indítani: akkor inkább, semhogy magát ennek kitegye, minden esetben a birtokon kívüli fölebbezést fogja megengedni. Ez állana, ha a kártérítési kereset csak az egyik oldalon álló félre lenne jogosult. De ón legalább ugy gondolom, hogy valamint áll az a miniszter felelősségéről szóló törvény szerint, hogy a miniszter felelős mind azért, a mit tett, mind azért a mit mulasztott: épugy kell állani itt is, hogy kártérítési keresetet indíthat, ugy az egyik mint a másik fél, valamint indíthat az, ki rendeletének végrehajtatása által, a törvény ellenére kárt vagy sérelmet szenvedett, épen ugy indíthat az is, ki épen azáltal szenvedett kárt vagy sérelmet, hogy rendelete végrehajtatása előtt birtokon belől engedte meg a fölebbezést. Igy nincs megakasztva a közigazgatás gyors folyama, és csakis az lesz ezáltal lehetetlenné téve, — hogy ha a mi törvényszékeink jól fognak eljárni, hogy bármely közigazgatási hatóság, legyen az község vagy törvényhatóság vagy minisztérium, magát a törvényen túl téve, törvényes jogkörén túl hágva: — törvényesség színe alatt kárt okozzon a haza valamely polgárának. Hogy pe-