Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-316

316. orsiíaos illés mir-zius 22 1871. 139 A nemzetiségi kérdés mindé máig elintézetlen, s a várt kibékülés, megnyugvás helyett a különajku polgáraiban a közös hazának a gyanakodás gyökerei terjednek. A vasúti engedélyek osztogatásánál a partiális, személyes ós osztrák kereskedelmi érdekek kielégítését eleje tette kormányunk a hazai kereskedelem érdekében a főbb forgalmi erők létrehozásának, s az ország finaneziális s nemzetgazdászati kifejlődését évekre visszalökte, meg;zsibbasztotta ; a vesztegetve megszavazott példátlan nagy kamatbiztositásokkal fölemésztetett a pénzerő, melylyel járhatlan utaink kie'pitése e's melylyel rakonczátlan folyó vizeink szabályozása lett volna mindenek előtt végrehajtandó. Midőn önök a városok törvénykezési költségei megtérítését megtagadták, midőn a régebben kiváltott községek méltányos és igazságos kárpótlását, melyet nekik az 1848 : X. törvényozikk 2. §-a biztosított: kijátszották, csak azért, hogy a haza ellenségeinek annál több adathassák, biztosittathassék kényelmes életük folytatására : elkeserítették és elidegenitették maguktól a magyar népnek azon szellemi és anyagi''erőben kiváló részét, mely — mint már másutt mondám, — nem megvetendő tényezője annak, hogy Magyarország létezik. És íme ezen törvénynyel most azon százados jogaiktól is meg fognak fosztatni, és pedig kivétel nélkül, hogy elöljáróikat szabadon választhassák, közjavaik kezelőit kérdőre vonhassák s a fölött szabadon rendelkezheshessenek, és törvényesen reájok fog nyomatni az •értetlenség bélyege, melyet meg nem érdemlettek. T. ház! A haza boldogságáért kérem a t. kormányt, hogy most, midőn még van idő : térjen el azon ösvényről, melynek végén e nemzet, e haza sírja tátong. Tisztelt képviselőtársaim ott a túlsó oldalon, egy öreg képviselőtársuk, ki a múlt század végén látta meg a napvilágot, kinek szemei előtt gördidtek le a vilagrenditő véres drámák, melyek emlékezetében,szivében,lelkében nyom nélkül el nem enyésztek, egy öreg ember, kinek kihűlt vérében a poesis, az ábránd, a vérmes remény táplálékot nem talál s keblén rideg valóság rágódik, s hazája jövendője iránti aggodalom gyötri: kéri önöket, szakítsák ki és semmisítsék meg azon osztrákszagu aristocratismust, a viril-szavazatot e törvényben, és a gyámkodásnak azon nemeit, melyek a kormány justice administrative-ban rejlenek ; — egy szóval: ne fogadják el ezen törvényjavaslat jograbló s szabadsággyilkos §-ait; ne kacsingassanak önök mindig hátra a birtokolt előnyökre, melyeket viszszaszerezhetni vélnek azon átkos intézmények által, melyek a modern alkotmányos despoták találmányai; ne elevenítsék föl a visszavonás, bizalmatlanság már száradásnak indult gyökereit, minden nemzetnek szüksége van az egyetértésre, s e szegény nemzetre az életkérdés Emelkedjenek fölül önök a magánérdekek, kicsinyeskedés és gyáva félelem ködös és bűzhödt atmospheráján a politikai és állambölcseség azon magasságára, hol tisztán látni a nemzetek jövendő életföltételeit. A nemzetek jövendője a XIX. század végén a democratián alapul, a demoeratiának legerősebb sarkköve a legtágabb, legfüggetlenebb községi öukormányzati jog s legerősebb támasza a polgárok közti egyenlőség és testvériség. A mely kormány nem erre épit, az fövényre, (Igás! ügy van!) vagy— ne adja isten — vulkánra épit. Ennélfogva átalánosságban a részletes vita alapjául ezen törvényjavaslatot elfogadom; de annak egyetlenegy pontjához, mely ezen szerencsétlen nemzetet alkotmányos jogaiban megcsonkítani s az egyenlőséget megsemmisíteni fogja, nem fogok járulni. (Helyeslés bal felől.) Zichy Nándor gróf; T. ház! Én a többség és kisebbségi javaslat szempontjából nem vagyok képes átlátni azon átalános vita értékét és jogosultságát, mely bizonyos beható türelemmel, és csaknem némi, a tárgynak értókét túlhaladó hevültséggel szövődik ezen kérdés körül. Vannak oly törvényjavaslatok, melyekben egy bizonyos határozott elv irányadó, és vannak olyanok, melyeknek épen az sajátszerűségük, hogy különböző viszonyok rendezésére czélozván, a bennök lefektetett elveket azon viszonyok különbözőségéből merítik, hogy több elven sarkallva, ezek közül egy, vagy más elv elejthető a részletes tárgyalás alkalmával anélkül, hogy azt mondhatnók, hogy a törvényjavaslatnak elve akár átalában megbukott volna, akár annak értéke és hasznavehetősége lényegesen szenvedne. Meglehet azonban, hogy előadhatja magát azon eset, hogy ily mellékes elveket illetőleg a politikai pártok csoportosulnak, és oly elvek, melyek magukban véve nem érdemesek arra, hogy akár ezen átalános vita alapját képezzék, akár i egyik törvényjavaslatnak mellőzésére, a másiknak pedig fölvételére irányul szolgáljanak: mégis I nagyobb politikai vitákra szolgáltatnak alkalmat. Ez azonban szerény nézetem szerint jelenj leg, midőn egy ily sürgős kérdés elintézése forog szőnyegen, és midőn a politikai pártok csakugyan nem a községek ilyetén vagy olyatén rendezése szerint válnak el nálunk egymástól, nem jogosult arra : hogy az átalános vita a maga korlátain túl erőttessék. (Helyeslés.) Az eltérés ezen törvényjavaslatra vonatkozólag különösen három irányban jelezhető. k% első eltérés az, miszerint a községekben tisztán i személyes képviseletnek legyen helye, vagy