Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-316

110 S!6. ÍI-KÍÍC! Bl*s »ár«:«$ 22. 1171. pedig némi érdek-képviseletnek. A második eltérés a birósági hatalom iránti jogviszonylat, a harmadik a politikai közigazgatás irányábani jogviszonylat. Az elsőre nézve, vagyis a személyes, vagy érdek-képviselet kérdésére vonatkozólag, én először is bátor vagyok azt fölemlíteni, miszerint átalában a politikai jogok gyakorlatára vonatkozó elvek nem oly rideg tisztaságban állanak, miszerint azt mondhatnók róluk, hogy azok legtöbb esetben nagyobb, mintsem relatív jogosultsággal birnak csak. De különösen a jelen esetben nem annyira politikai jogok gyakorlatáról van szó, mint a község körébeni érdekek eligazításáról. Itt tehát sajátlag az érdek-képviselet az, mely indokoltnak látszik, és epén a törvényhozás, mely törvény alkotó jogadományozó hatalom, nem levén érdekképviselet alapjára fektetve: hivatott, hogy az érdekképviseletnek ott, hol az helyén van. oly kört adjon csak, melyek a jogokra sérelmesekké nem válhatnak, sőt inkább a jogok és érdekek megvédésére, megőrzésére, s annak következtében a közérdek előmozdítására szolgálnak. Elismerem azonban, bogy, ha van elvi kérdés : ez az, a mely leglényegesebb, és a mely leginbebb szolgáltathat ürügyet arra, hogy azt mondjuk: a községi rrndezés, a mely nem tisztán személyes képviselet alapján van alkotva, el nem fogadható, és inkább ne legyen községi törvény, mint hogy az érdek képviselet alapján legyen. Azonban én azt hiszem, hog}

7 ennyire egyikünk sem akarna menni; mert oly szükséges a községi ügyeknek rendezése, hogy épen ezen elv kedveért az élet ezen szükséges igényeinek eligazítását elodázni nem kívánhatjuk; mert ezen elvet a részletes vitatkozás alkalmával elfogadva, vagy elejtve, a községi rendezést életbeléptetni mindnyájan óhajtjuk. A másik két eltérés a bírói, és politikai hatalom iránti jogviszonylat, csak a mértéknek kérdése: mert én nem hiszem, hogy akár a többség, akár a kisebbség javaslata tisztán csak a politikai hatóságot, vagy tisztán csak a birósági hatóságot ismerje el illetékesnek azon kérdések eldöntésére nézve, melyek a községi ügyekben fölmerülhetnek. Es miután ezt csak a mérték kérdésének tartom: csak a részletes tárgyalás alkalmával lesz az ügy érdemének megfelelőleg eligazítható. Én tehát nem látom a két javaslatban azon eltérést, mely egy átalános vitatkozás érdemes tárgyát képezhetné. Azt hiszem, hogy a kérdés a részletes tárgyalás alkalmával lényegileg helyesebben fog eldönthetni, mintsem hogy most promiscue vitatkozzunk azon elvek lőlőtt, a melyek e törvényjavaslat alapját képezik. Ha mégis bátor vagyok a t. ház figyelmét egynehány perezre igénybe venni, teszem azt azért, mert, hogyha van szempont, a melyből mondani lehetne, hogy ezen alkalommal sem a többség sem a kisebbség javaslatát nem fogadjuk el a részletes tárgyalás alapjául : az azon szempont volna, a melyből én már ezelőtt több mint egy évvel a bíróságok szervezése és utóbb a megyei törvénynek tárgyalása alkalmával indultam ki. Azon szempont ez, mely némileg a parlamenti kormánynak hazai ügyünk eligazításában követendő irányára vonatkoziK. Az én csekély nézetem szerint nem igen fogunk boldogulni akkor, hogyha tisztán esak codificatio által — tekintet nélkül— hogy mikor s hogyan intéztessenek el azok : fölvetjük a kérdéseket egymásután, és azthiszszük, hogyha azok codificálva vannak, azok már el is intéztettek. A parlamenti kormány épen ebben különbözik más régibb szabású legislatióktól, hogy nemcsak a legislatio által, hanem a legislatio kezdéseiben a kormányzati szempontokat tartva főleg irányadóknak: a kérdéseket az opportunitás rendes módja szerint veti föl, és intézi el ; elintézi gyakran, mikor az szükséges, anélkül hogy azokat codificálná, hogy a tűrhetetlenné vált állapotok tűrhetőbbekké legyenek. Azt hiszem, hogy a mi állapotaink és viszonyaink csakugyan sürgetőleg igénylik ez orvoslást, mert abban — én egész őszinteséggel megvallom — sok részben egy nézetben vagyok a velem szemközt ülő képviselő urakkal, hogy a mi helyzetünk azon mértékben nem javult, a mint az kivánatos és talán némely részben várható volna. Legyünk őszinték és komolyak. A bajon őszinteség és komolyság által lehet segíteni. A törvénykezési reform mindaddig, mig a törvények végrehajtása nem lesz a jelenleginél hatásosabb : nem fogja a kivánt czélt mindenben eredményezni. A községi reform, kivált önkormányzati értelemben ésszellemben, nem fog végrehajtatni mindaddig, mig azon önkormányzati szervezet, melynek szelleme a múlt időből reánk átszált: a municipalis rendezés által nem fog újonnan megerősödni ; mert a jelenlegi municipiumok és az azok körébe bevezetett községi és birósági reform — az én csekély nézetem szerint— mindig azon gyengeségben fog szenvedni, hogy az élet körülményeibe kellőleg be nem illesztetett. En azonban kérvekérem a miniszter urat, — jóllehet, távol vagyok attól, hogy őt hibáztassam egy oly eljárásért, melyben neki része nem volt, mert az nem az ő miniszteri működésének napjától veszi eredetét — hogy a mi viszonyaink orvoslása érdekében ott, ahol szükséges: az orvoslást mielőbb életbeléptető, nemcsak codifi-