Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-316

138 316. Sfsiígos iiléí márczius 22. 1871. gyobb adót fizetők nem fogják engedni a parum vagy nihil hábenteseknek, kiket önök hite szerint a közvagyon megőrzése, a közterhek igazságos fölosztása, a közrend fentartása stb. nem igen érdekel — hogy a vagyonosabb osztály zsebjét könnyelműen kiürítsek? Azt hiszi ugy-e a t. kormány, hogy ha a közigazgatási, községi hivatalnokok a felsőbb rendeletek vak engedelmességü végrehajtói lesznek : a képviselők azokhoz nem szólhatnak, a hivatalnokok, a képviselők minden idejöket, figyelmüket a közügyeknek fogják szentelni, s elvégre a községek oly virágzó és megelégedett álapotba jönnek, hogy egy monstre hálálkodó fölirattal fognak járulni a kormányhoz ezen a népet s általa a hazát boldogító rendezési törvény életbeléptetéseért. Az eredmény uraim — tapasztalni fogják nemsokára — ellenkező lesz. A t. kormány ad majorem pluto cratiae et Austriae glóriám kasztot, kiváltságolt osztályt organizál az utolsó faluban is, hol egymás között a lakosok jogkülönbséget soha nem ismertek : az irigység, egymás lenézés, bizalmatlanság, czivódás sárkányfogait hányják szét a nép között, mely együtt lakik, együtt él egymással folytonos érintkezésben, egymást, ki nem kerülheti; és midőn a nép 99/100-adrészét, kezdve azon, ki egy krral kevesebb adót fizet, mint a legnagyobb adózók között az utolsó, mint értetlen roszakaratút, rendetlenkedőt e törvényjavaslattal a plutocratok gyámsága s polizeiliche Aufsicht-je alá rendelik: megteremtenek egy örökös daczoló ellenzéket s rendszeresittetni fog az örökös viszálkodás, és a két párt a személyesség küzdterén lábaival tapodja a közérdeket. Hogyha pedig a kiváltságolt képviselők közül csak egy pár is csatlakozni fog ezen másodrendű képviselőkhöz, a többség, vagyis a hatalom mindig ezen megbélyegzett értetlen párt kezébe jutna. A kiterjedett jogok, melyek a municipiumoknak adatnak, a hivatalnokokat folytonos ellenkezésbe hozzák a képviselettel s egymást fogják fölváltani az esetek, melyekben vagy a municipinm tagjai függesztetnek föl, vagy a képviselők oszlattatnak szélylyel ; mert a hivatalnokok állásuk vesztése miatti félelemből a községek érdekeit a kormány érdekeinek fogják alárendelni, s ezt tehetik mindenütt : a helységekben a bírák, a városokban a polgármesterek, kik végrehajtás előtt a képviselők határozatait megvizsgálhatják, megsemmisíthetik. De uraim! meg fogják ezek semmisíteni apránkint a közügyek iránti részvétet s a kormányhozi ragaszkodást is. A felsőbbség túlkapásai, törvénytelen rendeletei elleni minden orvoslat kizárása, midőn a képviseletnek megtiltatik még az azok feletti vitatkozás is, apathiát hoz elő a községekben, az igaz ; de azért a vitatkozás keres, még pedig keserű s veszedelmes helyet keres a malmok alatt, a korcsmákban, az egyletekben, casinókban s hírlapokban. Vagy talán ezek* nek betiltására is reá kerül a sor? Ezen antidemoeraticus elvre alapított — nem önkormányzati joga a községeknek, — mert a ki annak nevezi csúfolódik, hanem alkotmányos megzabolázása a népnek: kettőt eredményezhet, vagy adandó alkalommal e szerencsétlen nemzet kebelében az egymás ellen elkeserített osztályok között egy veszélyes belviszály t, melynek neve^forrodalom; vagy, ha apránkint sikerülend e nép kebeléből a közügyek iránti lelkesülés kioltása : chinai állapotot, — és mindkét esetben a nemzet halálát, és' ne felejtsék uraim, hogy a 3—4 száz millió lakossal biró mennyei birodalom fővárosát, melyben több emberi lény vegetál, mint a mennyi Erdélyben és a három egy királyságban lakik, egypár ezer európai katona, elfoglalta — pedig mily távol fekszik Európához a chinai birodalom! s mily közel áll ezen kis nemzet ama nagyhatalmakhoz, melyeknek torka az elnyelésre nyitva áll s elnyelik önöket együtt a néppel, mely jelenéhez többé nem fog ragaszkodni s jövendője iránt közömbössé tétetik. Uraim! gondolják meg, mit cselekesznek. Tekintsenek körül e hazában, vagy ha nincs reá idejők a la III. Napóleon küldjék szélylyel megbízottaikat, vagy hagyják meg praefectusaiknak, hogy tegyenek jelentést a nép hangulatáról, —de jelen hangulatáról — azon népnek, mely ezelőtt néhány évvel oly epedve várta a magyar kormány megalkotását, mint a zsidók a messiást, mely a magyar kormány tagjainak kineveztetését mindenütt széles e hazában kivilágositásokkal, népmulatságokkal üdvözölte: — és meg fogja tudni, hogy ezen nép most az osztrák kormányt óhajta vissza, és átkozza ezen mostani kormányát. (Egy hang: Nem igaz!) Ha önök ezt nem hiszik, ugyan mondják meg, mit tett eddig a kormány a népért ? Az adó kétszerte vagy háromszorta nagyobb, mint az osztrák kormány utolsó évében volt; annak behajtási módja terhesebb, igazságtalanabb, irgalmatlanabb, az indirect adó kezelése valósággal boszszantóbb és zaklatóbb és az egyéni szorgalmat zsibbasztóbb, mint volt az osztrák kormány alatt, a perlekedés költségesebb, hosszadalmasabb, mint valaha volt, az igazságosság eltévedt a paragrafusok tömkelegébe, labyrinthusába. Az átalános katonakőtelezettség embekereskedéssé fajult s uj adó alá vetette a családapákat; a sorsolás és beállítás közti félévi szünidő, az ismeretlen katonai élettől rettegő ifjúságot engedetlenné, hasznavehetetlenné tette és demoralisálja. A népnevelési törvény megszakította az egyvallásuak közt az egyetértést, s a mi benne czélI szerű volna, megtörik a hatalmas clerus egyes i tagjainak ellenszegülésén.