Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-315

315 országos ülés márezius 21. 1871. 123 mikénti betöltésének kérdését, de a mit nagyon sajnálok: még a tisztviselők fizetésének megállapítását is. Ez az, amire nézve—nagyon érzem,— sok képviselőtársammal ellenkezésbe jövök; de én nyíltan kimondom, hogy én ellenezni szoktam, mert csak ellenezni tudom az oly rendszabályokat, melyek ugy a közművelődésnek, mint a jogrendnek csak ártalmára szolgálhatnak. En nem tartozom azok közé, kik a hivatalnokokat már mint hivatalnokokat szükségkép a haza ellenségének szokták tartani. Elég sajnos, hogy a nép még sok tekintetben ellenkező nézetben van, mert még most sem békült ki a múlt fájdalmaival, és még most sem lát elengedő garantiát arra, hogy legközelebb mindez jóvá leend. En azok Jiözó tartozom, kik olyan államban mint Magyarország, nem csupán a rendőr állam poroszlóját keresik a hivatalnokban; hanem azok közé tartozom, kik azt kívánják, hogy minden hivatalnok jogos hatáskörét a nemzeti közművelődés, közgazdászat és erkölcsiség fejlesztésére használja föl. És ha ez oly kívánalom, melyet megenged alantos községekben, hol a társadalom associationalis hatályairól nem lehet szó : akkor engedjék meg, hogy e tekintetben is kifogást tegyek az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen. En azt mondom: mindaddig nem fognak a községek kellő műveltségű tiszviselőket kapni: mig azok nem kapnak oly fizetést, mely nekik talán különbeni magán vagyon nélkül is biztosítja egy müveit ember életföltételeit. Megengedem, hogy talán sokan ellentétes nézetben vannak ; de mig én az ellenkezőről föl nem világosittatom: mindig ezen nézetem mellett fogok megmaradni. De hogy várhatjuk ezen javaslattól, hogy mihelyt e javaslat törvénynyé válik: e községek a tespedésből egyszerre íölocsudva elfogulatlanul belássák, kötelességeiket, érdekeiket; fölismerjék azon irány szükségességét, melyet csak a magasabb műveltség fokán láthatnak be az egyes honpolgárok is 1 En attól félek, hogy sok község, ha nem a jogegyenlőség elvével ellenkezőleg, nem ugy, lesz reá kényszerítve: nem fogja sem az orvosi, sem a mérnöki állomásokat megalkotni, — nem fogják megalkotni a kapcsolatban, de még a nagyobb községekben sem. És ha meg is fogják alkotni: oly embereket fognak odahelyezni merő fösvénységből, a kik nem használni fognak a közügynek, hanem inkább ártani. Sajátságos; a képviselő testületeknek jogviszonyát az illető község közigazgatási tisztviselőihez, sőt az egyes tisztviselők jogviszonyát egymás irányában, — még ezen jogviszonyt sem állapítja meg a törvény : hanem annak megállapítását egyszerüleg a községre bizza; pedig ez tán még sem lett volna fölösleges, tekintve azon számtalan visszaéléseket és meddő súrlódásokat, melyeket a törvény ily mulasztása támaszthat. Visszaélések és súrlódások, melyek minden productiv működést, minden közművelődési hatályt a község — szervezetben parallysalhatnak. Mindig halljuk uraim a törvény uralmát fölemlíteni. Magasztos jelszó ez, méltó a mai korhoz és méltó Magyarországhoz. Azonban azt hiszem, hogy a ki a törvény uralmának jelszavát tűzi zászlajára: annak tisztában kell lennie egy másik nagy elvvel is. Es ez az, hogy a ki a törvények uralmát hirdeti: annak nem szabad szónokolni népszerűségi viszketegből, vagy hagyományos félreértésből, a speciális törvények ellen, — annak nem szabad a „Paperasserei", gúnyos jelszóval a speciális törvények ellen izgatni. A törvények uralma csak ugy lehetséges, ha speciális törvények vannak. Rövid törvényekkel, miként nálunk, népszerű frázis azt mondani, hogy elég egy néhány §., elégségesek átalános meghatározások; ezzel a törvények uralmát megalapítani nem lehet. Mert minél rövidebb és kevesebb a tőrvény, annál tágabb tért nyit az a rendeleteknek, és az önkénynek. Angolországban sem volt ez lehetséges, — pedig ott a jogérzet nagyobb, a miveltség elterjedtebb, és a jogrend szilárdabb. Nem lehetett megalapítani Amerikában sem : mert tudjuk, hogy magának New-York államnak közigazgatási törvénye több mint ezer paragraphusbói áll. Jöjjünk tisztába aziránt, hogy ezen két dolog nem fér össze : szónokolni a speciális törvények nagy száma ellen, és hirdetni egyszermind a törvények uralmát. Ez nem megy. A ki a törvények uralmában garantiát keres : kell hogy az egyszersmind oly törvényeket is akarjon, melyek lehetőleg kevés összeütközésre adnak alkalmat, és melyek nem adnak a hatalom közegeinek hatalmat a visszaélésre. Házszabályokra és szabályrendeletekre bizni ily fontos kérdések megoldását, minő például a közigazgatási tisztviselők viszonya a képviselőtestülethez és egymáshoz, mint ezt a községi törvényjavaslat teszi: nagyon ezélszerütlen eljárás. Szerettem volna, ha a kormány democratikus alapra lépett volna és nem hozta volna be a viril szavazatokat, és nem adta volna a belügyminiszter kezébe a justice admitiistrative-t; de nem vettem volna rósz néven, ha megállapította volna a viszonyt a képviselőtestület és az egyes tisztviselők, különösen pedig a polgármester közt, ismétlem, — már csak a közművelődés érdekében is. Itt eszembe jut uraim egy nevezetes mementó, melyet lehetetlen el nem mondanom. Tudom, hogy ily tanok feszegetése egyátalában nem népszerű dolog; de tudom azt is, hogy kötelessége annak, a ki az általam fönebb elmon-