Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-315
124 315. országos ölés márciius 21. I8?l. dott nézeteket helyesli, e tanokat sem mellőzni hallgatással. Egy nagy szellem, és világtekintély, ezen század elején bejárta Amerikát, és nemcsak természeti kincseit bocsátotta ezen világrésznek rendelkezésére, hanem foglalkozott az ottani köztársasági és községi autonómiával is: és oly szikrázó ötleteket szórt a nép közé, melyek többek közt még nálunk Magyarországban is le egész a kortestanyákig elhatottak, és egész máig föntartották magukat. Midőn korteseink ezeket hangoztatják, nem tudják természetesen, hogy a mementot Humboldt mondotta. Humboldt, visszatérve Amerikából egy államferfiuval beszélgetett, ki nem tartozott a conservativek közé, és midőn ez szemrehányást tett neki, hogy miért irt oly melegséggel azon lazaságról, mely közép- de méginkább Délamerikában a spanyol köztársaságban mutatkozik ? miért dicsérte annyira azt, a minek ott tulajdonképen erkölcsi jelentősége nincs, t. i. magát a szabadság lazaságát? miért nem kivánta inkább hogy a művelődési alapra állva, erős államszerkezetben biztosítsák a democratiát? Humboldt azt felelte : hisz ha valaki úszni akar tanulni, nem fogja azt a szárazon tanulni, hagyjuk őt a vizbe menni, a vizben lehet csak úszni tanulni. Ha valamely nép azt akarja megtanulni ; hogyan lehessen élni a szabadsággal, ugy ne engedjük őt elnyomni a zsarnokságtól, ne adjunk neki oly intézményeket, melyek kezeit megkötik, hanem adjuk meg neki a szabadságot; a szabadság légkörében majd megtanul élni a szabadsággal. (Majoros István közbeszól: Nagyon helyes! Horváth Sándor közbeszól: Humboldtnak igaza volt!) Humboldtnak ebben az esetben még nem volt igaza : (Élénk derültség.) mert maga az allegória sem helyes, nem commensurabilis a másikkal. Mit felelt neki az államférfi? Azt, hogy nem szeretné, ha mindazt ki úszni akar tanulni, de nem tud : oda vinnék a tenger mellé, és azt mondaná nekik az úszómester: tessék ugorjék a tengerbe, majd ha érzi, hogy a hullámok feje fölött összecsapkodnak : akkor megtanul úszni. (Fölkiáltásók a szélső balról: A szárazon sem lehet megtanulni.) A szárazon sem lehet megtanulni. Tehát, oly vizbe kell az úszni tanulni vágyót beereszteni, mely sekélyesebb, semhogy őt elnyelné, vagy engedni kell az úszómesternek, hogy póznán tartsa, kötőféket tegyen a derekára, (Nagy derültség.) hogy mig tanul el, ne merüljön. Ezt felelte az államférfi Humboldtnak s ez a helyes ut. Uraim : adjuk meg a szabadságot, az önkormányzatot ; de a kellő fokozatos mérvekben. Éhez joga van minden községnek. Mi akarjuk a szabadságot ; de mi akarjuk azt is, hogy a nép a községekben tudjon élni a szabadsággal; tanuljon bele fokozatosan a szabadság minél nagyobb élvezetébe. Azért nem lehet tehát valamennyi községnek egyaránt oly autonómiát adni, hogy az éretlenebb községek hasonló jogban részesülvén az érettebbekkel, miként a tengerbe dobott, úszni nem tudó a hullámokkal küzdve a tengerbe merüljenek ; hanem kell nekik úszómester, a ki kötőféket, póznát adjon nekik, vagy csak oly vizbe ereszsze őket, a melyben nem merülnek el, és akkor meg is tanulják az úszást. Fölösleges megjegyeznem, hogy ez allegóriában részemről legalább az úszómester alatt nem a kormányt, hanem a kellőleg reformált törvényhatóságot óhajtanám értetni. Én tehát óhajtottam volna, hogy e részben ezen törvényjavaslat hazai községeink legnagyobb részének éretlenseget kellő figyelembe vette volna. Nem beszélek legnépesebb községeinkről, hol a vagyon az erkölcsi rend, a műveltség szempontjából az autonómiának kellő garantiát nyújtanak ; hanem beszélek azon sok ezer meg ezernyi kis községről, melyeknek lakossága alig haladja meg a 3—400-at, és hol soha iskolamestert nem láttak, vagy ha láttak is, az nem birta őket irni és olvasni megtanítani; sőt hol maga a biró sem tud irni, olvasni, hol talán soha a társadalmi hatálynak apostolai, egyes dilettánsok, kik társadalmi utón igyekeznek fölvilágosítani a népet: be nem hathatnak; — beszélek ezekről. És itt szemem előtt lebeg Francziaország példája, hol Paris oly magasztosán állott az emberiség egyéb községei fölött ; de a hol Paris mellett a kis községek sok ezrei oly szomorú értelmet és kifejezést adtak a legutóbbi időben Francziaország fogalmának; nem akarom, hogy Magyarországon csak a nagy városok emelkedjenek és a nagy tömeg, a számos kis községek ezrei tespedésben maradjanak. Szerettem volna e tekintetben világos intézkedéseket a közművelődés szempontjából. Még kettőt akarok megjegyezni. Szerettem volna azt, hogy a községek költségvetési munkálatai, ugy mint azok helyben hagyattak a törvényhatóságok által: ne maradnának elzárva a világosság elől, legfőlebb néhány napra levén odadobva néhány oly ember elé, kik olvasni és irni nem tudnak. Szerettem volna, ha ezen költségvetési munkálatokat nyilvánosságra rendelte volna hozatni e törvényjavaslat. Méltóztatnak tudni, hogyan van intézkedés más országokban,— Belgiumban például és Olaszországban, hol pedig törvényhatósági autonómia nem létezik. Ez államokban a Kormány évről évre kinyomatja az egyes községek költségvetéseit. Minő forrásait nyújtja ezáltal a búvárkodásnak, garantiáit a mivelődésnek! De nemcsak a mivelődés számára nyújt biztosítékot, hanem egyszersmind biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a törvények megtartassanak, és
