Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-315

3(5. országos iilés márczius 21. 1871. 121 kísérleténél, midőn a „Kreisordnung'-ot behozni akarták, — tudjuk, hogy Gneist maga indítványozta, ki pedig mindig az angol mintát akarja utánozni, hogy bizonyos kérdésekre nézve ne terheltessenek a magán- és büntetőjogot alkalmazó bíróságok : hanem állíttassanak föl külön B

Verwaltungsgerichtshof-ok. Azonban ezeket ő nem a közigazgatási tisztviselők közül akarja fölállítani, nem elmozdítható és a miniszteri kegytől függő hivatalnokokból összeálíitani; hanem valóságos elmozdithatlan birák közül, épen olyanokból, mint a minők a magán- vagy büntetőjogot alkalmazó birák voltak, kívánja azokat összeálíitani. Tehát ezen tannal, hogy a belügyminiszternek kezébe lehetne letenni ama nagy horderejű hatalmat: szakítottak már Poroszországban is.— Már Poroszországban is kivették a belügyminiszter kezéből ezen hatalmat, először az 1-ső folyamodványon a Kreisaussehuss-ok Verwaltungsgeriehtsbofjainak, másodfolyamodványon a Provinzialausschuss-ok, és harmadfolyamodványon egy fő Verwaltungsgeriehtshof-nak juttatva azt kezébe. Ha tehát Poroszország szakított ezen tannal, hogy a belügyminiszternek adja ezen nagy hatalmat: akkor azt hiszem, Magyarországon nincs ok, miért adjuk mi meg a belügyminiszternek hazai viszonyaink között épen ezt, kivált ott, hol a belügyminiszternek oly sok teendője van, mint minálunk. Én részemről ezeket csak az eszmék tisztázására hoztam föl. Én nem hozhattam, nem is akartam itt javaslatba hozni, hogy erre nézve minő külön törvényszéket állítsunk föl; hanem csak azért hoztam föl, hogy arra utaljak, miszerint külföldön is belátták már, hogy a magán- és büntetőjogot alkalmazó törvényszékeknek nem lehet hivatásuk, hogy a közigazgatási kérdésekben is döntsenek; különösen azon körülmény miatt, hogy a rendes törvényszékeknek már amúgy is túlhalmozott teendőkörük van, ezen közigazgatási perek pedig még több időt rabolnának el azoktól. Mily kevés idejök maradna ez esetben a legsürgősebb magán- és büntetőjogi kérdések megoldására! Igen, uraim, mind ebből nem az következik, hogy a belügyi minisztert ruházzuk föl az ezen ügyek feletti eldöntés hatalmával, hanem az, hogy gondoskodjunk más expediensről, mely a tőrvény uralmát a birói függetlenség postulatuma szerint biztosithatná. Ezt akartam e részben röviden előadni. Eltekintve már most ezen két nagy kérdéstől t. i. a virilszavazatok és a justice administratíve kérdésétől: alig van e házban valaki, ki a szabadelvüség szempontjából veszedelmesnek tartaná magában véve e törvényjavaslatot, abban az esetben, hahogy nem áll ezen törvényjavaslat már benső oktani szerves összefüggésben a múlt nyáron megalkotott "törvényhatósági törvénynyel. En azt hiszem, nincsen ebben a házban oly barátja a libertinismusnak, ki sokalná azon gyámkodást, melyet a községek, kivált az éretlenebb községek, felett ezen tőrvényjavaslat ugy is, a mint azt a központi bizottság formulázza, úgyis a mint az a balközép által kilátásba helyeztetett: a törvényhatóságokra ruház. Igen, mert alig van e házban valaki, ki tisztában volna magában a felett, hogy igenis oly államban minő Magyarország, mely sok tekintetben annyira hátra van : csak ugy szolgálhatjuk a hazát, ha nem hízelkedünk az előítéletnek, elfogultságnak, hanem fölismerjük a bajt és orvosolni akarjuk azt. Azonban nagyon ellenkező irányban járnánk el, hogyha azon jelszó alatt „szabad község, szabad államban" és azon jelszó alatt, hogy a „község saját magának, saját maga mindent képes megtenni" az éretlen községeket is fölruházni akarnók oby autonómiával, mely őket csak arra képesítené, mint mire képesiti a kés, ha azt egy gyermek kezébe adjuk. Szabadelvüség szempontjából senkisem ellenézne — mondom — ezen gyámkodást, melyben a kormány javasolja részesíteni a törvényhatóságokat a községek felett, ha t. i. nem lenne a jelen községi javaslattal bensőleg egybefüggő törvényhatósági törvény már olyan mint a minő. Maga ezen törvényhatósági törvény megalkotása a legszerencsétlenebb lépés volt, melyet a parlamenti többség az 1867-iki kiegyezés óta tett. Ezen törvényhatósági törvény nem a haladást biztosítja, hanem uj ellentéteket támaszt azok mellett, melyek léteztek, — keserűbbeket és élesebbeket, mint a minőket a história minden átka daczára különben reánk hagyott. E törvényhatósági törvény olyan, hogy ezt fölhasználni egypár évre az uralkodó többség biztosítására a parlamentben, vagy fölhasználni azt a közigazgatási fogásokra a házon kivüli befolyás érdekében lehet ugyan ; de nem lehet arra használni, hogy organikus alapot vessen meg, melyben Magyarországnak művelődésállami jövőjét fölépíteni lehetne. (Helyeslés bal felől.) Hogyan fognak önök ezen törvényhatósági törvényes kapcsolatban,— bármily jeles lenne is a másik—hogyan fognak önök ezen törvénynyel kormányozni ? A legközelebbi választásoknál kedvező helyzetet előkészíteni: azt igenis fogják ; de megfelelni azon föladatoknak, melyek megoldásra várnak: nem hiszem, hogy megfelelni foghatnának. Részemről igen sok mozzanatra nézve eltérek ugyan azon elvbarátaimtól, kik e részben nyilatkoztak: annyit azonban határozottan tudok, hogy a törvényhatósági törvény különösen azon kérdésekben, hol összefüggésben, benső szoros kapcsolatban áll a községi végrehajtással: végrehajtatni üd16*