Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-315
114 315. országot Ölés márcziu* 21. 1871. miért nem fogadták el, hanem gyanítom, hogy azért nem; mert a miniszter ur uj törvényjavaslatot igért, mely az 1868: XXXVIII. a népoktatásról szóló törvényjavaslattal összhangzásba hozassék. Már hogy miért nincs összhangzásban az én törvényjavaslatom az emiitett törvénynyel: azt elfelejtette megmondani mind a jelentés, mind pedig az igen t. előadó ur. Én is annyira-menynyire ismerem ezen törvényt; de ha én nem ismerném, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy azon osztályban, melyben az tárgy altatott és elfogadtatott : voltak olyan férfiak, kik ismerték s kiknek ismerni kötelességük volt. Abban jelesül jelen volt a vallás- és közoktatási minisztérium t. államtitkára, jelen volt azonkívül Deák Ferencz, jelen volt Grhyczy Kálmán, kik az 1868. törvény alkotásában igen lényeges részt vettek; és ezen osztály némi csekély módosításokkal elfogadta az ón törvényjavaslatomat, ezen módosításokhoz pedig én hozzájárultam, a mint azt az indokolásban előadtam. Már hogy az én indokolásom ismeretes-e a t. előadó előtt, illetőleg fölolvastatott-e minden osztályban? nem tudom ; különben megvallom, nagyon csodálkoznám, hogy azon esetben, ha azt fölolvasták és látták, milyen módosításokat fogadtam el, daczára ennek azt az 1868-iki törvónynyel ellenkezésben levőnek jelentették ki. En egyébiránt meggyőződtem arról, hogy ha még oly jó, tökéletes törvényjavaslatot terjeszt is elő, különösen valamely baloldali képviselő: az szükségkép elvettetik, nehogy valamely törvényhez valamely képviselőnek neve ragadjon; ennek a minisztérium kebeléből kell kiindulnia. Én tehát, most is ugy látom, hogy hiába erőködném ezen áradat, e vélemény, ezen akarat ellen ; az mindamellett nem fog engem tartóztatni attól, hogy ha szükségesnek látom, ismételve előálljak törvényjavaslattal és igen szívesen átengedem a miniszter uraknak azután a dicsőséget, miszerint az ő törvényjavaslatuk targyaltassék ; magamnak csupán azt tartván fön , hogy kötelességemet teljesítettem. Gonda László : T. ház! Miután a központi bizottság nézete szerint a szőnyegre hozott törvényjavaslat nem elvettetik, hanem elodáztatik, és ezen nézetben, jóreménység fejében megnyugodni hajlandó maga a t. indítványozó ur is: én részemről csak igen röviden kívánok néhány észrevételt tenni e tárgyhoz. En csak azt óhajtanám: ha meg lehetne most határozni, ha biztosítást nyerhetnék az iránt, miszerint ezen elodázás ne ad graecas calendas történjék. Bátorkodom a t. ház figyelmébe ajánlani azon körülményt, miszerint a törvényhozás, mely cultnr-állam szervezését tűzte ki föladatául, bizonyosan észrevenni fogta: mily aránytalanul vannak képviselve törvénykönyveinkben azon intézkedések, melyek a polgári kötelességek teljesítésére szorítják a hon polgárait, szemben az oly intézkedésekkel, melyek a polgári jogok ismeretére tanítják ugyanazon polgárokat. Ily cultur-órdekben hozandó törvényes intézkedésről van itt szó, ós nagyon sajnálni kell, ha a miniszter ur által ez érdemben a felnőttek oktatására vonatkozólag beterjesztendő törvényjavaslat mindaddig fog magára váratni, míg az eddig is nagyon ráhalmozott teendők rendsorában a miniszter ur ennek elővételét opportunusnak találandja.Ugyanis könnyű rá visszaemlékezni — nem régen történt — mennyi törvényjavaslatot tett a ház asztalára a közoktatásügy szervezése tekintetében, ezen miniszteri tárczának közelebb elhunyt viselője. Mindezekről máig sem tudja a t. ház voltaképen: vajon az uj miniszter meghagyja-e azokat azon szerkezetben, melyben előterjesztettek, vagy ujakkal szándékozik kicserélni? Ezek közül kellene most elhatározni: melyeket kívánja a törvényhozás az első helyre tenni, vajon a már eddig szőnyegre hozott tanodái szervezeti törvényjavaslatokat, melyek szervesen kell, hogy kiegészítsék az 1868: XXXVIII. t. czikket, vagy a mostan elmellőzésre ítélendő törvényjavaslatot, mely nemkevésbbé szerves kiegészítő része a népoktatási törvénynek? És ennek eldöntése azon nagyfontosságú kérdés, mely engem aggaszt, annyival is inkább, mert a napirendnek megalkotása körül minél csekélyebb kilátásunk van arra, hogy akár a jelen idényben, akár az év folyamában köznevelési törvények alkotásával foglalkozhassak a t. ház. En tehát csak azt bátorkodom kijelenteni, miszerint, megnyugodva a központi bizottság jelentésének elfogadásában, óhajtanám, hogy a ház egy határozatban legalább megközelítőleg, kifejezze azon kívánságát, hogy mely időponton túl nem kívánja ezen törvényjavaslat fölvételét halasztani. Kiss János: Nem szólaltam volna föl e tárgyban, ha nem látnám azt, hogy maguknak a képviselők jogainak megcsorbítása foglaltatik a központi bizottság jelentésében. Ugyanis a központi bizottság ezen törvényjavaslatnak elvetését semmi mással nem indokolja, mint azzal, hogy a közoktatási miniszter annak idejében törvényjavaslatot szándékozik épen ezen tárgyban beadni. T. ház ! a képviselőknek jogához tartozik az initiativa, a kezdeményezési jog. A központi bizottság jelentésében nem tagadja ezen törvényjavaslatnak szükségességét, nem tagadja, hogy ezen törvényjavaslat kellőleg ki volt állítva, habár nem is mindenben olyan, hogy a
