Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-315

106 315. országos Blés március 2!. 1871. Irányi Dániel: Igen, de a megfertőzés is csak azokra vonatkozik. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: Ezen eset lehetséges nagykorúakra nézve is. Irányi Dániel: Az olasz szüveg szerint igy van. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter : Méltóztassék még egyszer átolvasni, itt is ugy van. Irányi Dániel: Engedje meg a t. ház, hogy most felhívjam figyelmét a 4-ik pontra, melynek nagy hordereje van. Hogyha rágalmazásért lehet kiadni olasz menekültet, akkor a politikai menekülteket sem fogjuk itt biztosithatni; mert, melyik politikai menekült az, kit ne lehetne azzal vádolni, hogy valakit rágalmazott. Ha nem fogják megkapni őt, mint politikai menekültet: kérni fogják mint rágalmazót, és a magyar kormány ezen szerződésnél fogva kénytelen lesz kiadni egy olyan embert, kire talán reá bizonyítják, hogy valamely hivatalnokot rágalmazott. Ezen pontra nézve kénytelen vagyok előbbi ellenvetésemhez ragazkodni. (Helyeslés bal felől.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: A 3-ik pontban ki van mondva, hogy politikai vétség miatt nem adunk ki senkit. Irányi ur feltehetni véli, hogy egyik vagy másik esetben ez, vagy amaz állam nem fog szigorúan ezen kötelezettségnek megfelelni; de mi a biztosítékot az állam erkölcsi jellemébe fektetjük. Meglehet, hogy csalódni fogunk egyszer; de ez maga után fogja vonni azt, hogy a második esetben megtagadjuk a kiadást. Hanem nézetem szerint nem vagyunk jogosítva kételkedni a másik fél jellemében. (Helyeslés.) Péchy Tamás: Azon szavak után, melyeket itt a miniszter ur méltóztatott mondani, és melyekkel tisztán csak az államok erkölcsi jellemébe fektette a biztosítékot, nyomatékosabb előttem Irányi t. képviselőtársam felszólalása, mint eddig volt. Én is azt tartom, hogy abban, ha valaki rágalom miatt kiadható, igen sok fekszik arra nézve, hogy a politikai menekültek, más okból ugyan, de kiadatnának: mert ezek mozgalmas időben szoktak eltávozni az országból, midőn a kedélyek fel vannak ingerelve. Én tehát ezen szót „rágalmazás" azon tekintetből, hogy politikai menekültek kiadására ürügyül ne használtathassak, kihagyatni kérem. (Helyeslés hal felől.) Máttyus Arisztid: Miután oly fontos érvek hozattak tol arra nézve, hogy a rágalmazás neve alá foglalt bűntény hagyassék ki a szerződésből, annak meghagyása mellett nem lehet szavazni a nélkül, hogy a dolog egészen föl ne világosittatnék. (Halljuk!) Én részemről arra fogok szavazni, hogy megmaradjon, (Helyeslés jobb felől) de szükségesnek tartom, hogy azon érvek ellenében, melyeket Irányi t. képviselőtársam fölhozott, véleményemet előadjam. A kérdés az: vajon az olasz büntető törvénykönyv szerint a rágalmazás büntény-e vagy nem? Kell, hogy a rágalmazásnak fogalma is meg legyen adva az olasz törvénykönyvben, és a bűnténynek fogalma meg van adva az olasz büntető törvénykönyvben. Mivel pedig igy van, nekünk nincsen okunk a közbűntények között kivételt tenni, de ez nem is czélszerü. Ha a rágalmazás fogalma tisztán áll előttünk: akkor a t. ház nem fog abban kételkedni, hogy ez épen nem alkalmas pont arra, miszerint kivétel gyanánt szolgáljon. (HelyesUs johb felől.) Mert rágalmazásnak jogilag, a büntető törvény értelmében csak az tartatik, hogyha valaki valakire büntethető eselekvényt fog: t. i., ha én valakit tolvajnak, gyilkosnak, sikkasztónak nevezek. Elő van azután adva a codexben egyszersmind körülményesen az is, hogy ezen nyilvánításnak, mily formák közt kell történni, hogy azután üldözésnek lehessen kitéve. Ha a „rágalom" fogalmat a t. ház ekképen magáévá teszi: akkor nem hiszem, hogy kételkedni fog abban, mikép a ki ily tényt elkövet, az épen ugy büntettessék mint a ki lop. Nincs tehát más mód, mint hogyha az, idegen területre menekül, visszaadassék. Azon ellenvetés, hogy épen ezen a czimen lógják a politikai menekülteket is visszakövetelhetni : azt hiszem, az által veszti el érvényét; mert hogyha az illető államok nem akarnak teljesen a szerződések szövegéhez, szelleméhez ragaszkodni, hanem fölhasználják ürügyül arra is, hogy a politikai bűnösöket is kiadassák: nem kellene épen ezen szakaszt választaniuk, hanem bármely más szakaszt is választhatnak. Kiadatását kérhetnék épen ugy a lopás, sikkasztás czimen, mint kiadathatják maguknak a rágalom jogczimén. Én nem fogadhatom ugyan azt el fontos érvül, hogy az ily nemzetközi szerződések súlya mindig az illető államok erkölcsi létében, mértékében fekszik; azonban tagadhatlan: mikor nemzetközi kérdésekről van szó, ezen erkölcsi mértéket igenis figyelembe kell venni és legalább föl kell tételezni azon államról, a melylyel szerződést akarunk kötni, hogy nem akar eltérni az eléje szabott tőrvény szellemétől; mert ha nem tételezzük ezt föl, akkor nem is szabad vele szerződést kötni. Ezen értelemben elfogadom e szakaszt. Csernatony Lajos: T. ház ! * Hasonló szerződések kötésénél részemről is nagy súlyt fektetek arra, hogy miféle állammal köttetik a szerződés. Lehet olyan állam, melylyel szerző-