Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-299
90 299. országos Blés márczius 2. 1871. akkor lehetetlen dolgozni, lehetetlen Angolországgal vagy Belgiummal a concurrentiát kiállani, mert ott 4 frt 50 krért a gyárhoz szállítják a kőszenet; tehát lehetetlen ily drága kőszénnel dolgozni és a concurrentiát kiállani. A tariffára nézve megjegyzem azt is, miről szintén a napokban értesültem, hogy t. i. igen sok visszaélés történik eziránt Magyarország kárára, így pl. Bécsből—Galaczra olcsóbban lehet szállítani, mint Pestről — Galaczra. Már ez egyenesen hátrányára van Magyarországnak, s ez semmi esetre nem lehet következménye az 1867-iki kiegyezésnek, nem lehet szelleme azon törvénynek, mely ezen tárgyaknak közös utoni megállapítását kívánja; mert, hogy Magyarország a bécsi industria irányában ennyi hátrányban részesittessék, — bármennyire rosznak találom a kiegyezési törvényeket: mégis több hitelt adok azoknak, a kik ezen törvényt készítették, mintsem ezen szándékot föltenném rólok. Vannak más olyan kérdések a tariffára nézve, a melyek lehetetlenné teszik vagy legalább igen nehezítik az ipart. így pl. az, hogy Magyarországon az államutak, mint értesülve vagyok, nem tesznek különbséget a között, hogy mi a gazdasági eszköz, és a gép; s egy közönséges ekét a gőzgéppel egyforma classisba sorozzák; pedig ezek nem egyformák: a gépért az egész világon többet fizetnek, mert a gépnél több a felelősség, több a fölvig3 r ázat: az eke nem gép, hanem szerszám. Hogy ezek nálunk egy kategóriába tétettek, ennek ismét az a következése, hogy a külföldi gyárosok előnyben vannak a mi hazai gyárosainkkal szemben. En t. ház, nem akartam ezen tárgyhoz hoszszasan szólani, csak ennyit akartam fölemlíteni és ezeket akartam a t. minisztérium figyelmébe ajánlani és arra kérni, hogy az üzletrendre vonatkozó törvényjavazlatot mielőbb méltóztassék a ház elé térj • szteni. Kautz Gyula: T. ház! Jogos neheztelésével találkoznám talán a háznak, ha e kérdéshez hosszabb fejtegetésekkel hozzájárulni kívánnék. Nem mulaszthatom el azonban, mégis egykét észrevételt tenni. És ez az, hogy először azt hiszem, hogy a t. kormány a t. képviselőház azon egyhangúságától, melyet e tárgyban tanúsított , bátorítást, buzdítást meríthetett arra, hogy az ország e részbeni ezer meg ezer bajai, kalamitásai orvoslásánál intézkedéseiben még a határozati javaslatban foglalt tételeken túl is egész határozottsággal, erélylyel s ha szükséges, kíméletlenséggel is haladjon, és járjon el. Másfelől bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy igazi siker a törvényhozásnak épugy, mint a kormánynak működését ez irányban csak akkor fogja koszorúzni, ha egyelőre helyesen megállapított s egységesen concipiált terv szerint az egész országra egyaránt kitérj észt endi működését. Számtalan példát hozhatnék föl e figyelmeztetésemnek bebizonyítására, de csupán csak egyet akarok fölemlíteni, melyet saját tapasztalataimból és közvetlenül nyert informatiókból meritek ; ugyanis: Magyarország elsőrangú kereskedelmi városainak egyike, Győr, mely a feísődunai vidék egyetlen egy emporiális fokhelye, s összes kivitelünk legjelentékenyebb tényezője, mindekkoráig csak egyegyvágányu vasútvonal által van eddig a mi nyers termékeinkre utalt nyugattal összekötve; s így egy vasúti társulatnak majdnem önkényére hagyva. Mily nagy calamitás ez magára Győrre, s közvetetten az egész országra: kitetszik onnan, ha figyelembe veszszük, hogy a nagytömegű szállítmányok élénkebb forgalmi időszakokban megakadnak ; az által pedig, hogy a viteldijak oly magasak, mint alig valahol még az országban: a szállítók és a kereskedők a vasutintézet hétszeres monopóliuma nyomásának vannak kitéve, — a mi, hogy a forgalmat és kereskedést tűrhetetlen bilincsekbe veri, s minden élénkebb fejlődést lehetetlenné teszen, — bizonyítgatni szükségtelen ! Másfelől nyomja Győrt, s sok más várost hazánkban a differentiális tariffa rendszere, melyet tudom, nem lehet föltétlenül kárhoztatni, sem egyszerre megszüntetni; de a melynek káros volta kétségtelen, főleg oly országokra nézve, melyekben a helyes közgazdasági deeentralisatio alapján, egyik főfeladat ipartelepeket fejleszteni, a vidéket a központ egyoldalú túlnyomosságával szemközt, — erősíteni, támogatni. A mi ért is igen-igen kívánatosnak tartom: hogy a vasúti szállítási díjrendszer kérdése mielőbb beható tanulmányozás és intézkedés tárgyává tétessék a parlamentben és a kormánynál. Szükségtelen továbbá mutogatnom azt, hogy azon szoros organikus kapcsolatnál fogva, mely a közgazdaság és kereskedelem terén a részek és vidékek között létezik, minden baj és fölakadás , a mi egy ily nagy emporiumnál mint Győr előfordul : hatásaiban az egész országban mutatkozik, s merem állítani, hogy egy oly érdeksérelem, mely Győrt közvetlenül sújtja, — e nagy fokhelynek például Alföldünkkel való szoros összefüggésénél fogva, az utóbbinak legutolsó viskójában is éreztetik, s így minden baja egy és ugyanazon időben az ország testének egy-egy igen nagy részét is fájdalmasan keresztülrezgi. (Helyeslés.) Nem egyoldalú provincialismusnak kelek tehát védelmére akkor t. ház, midőn ezeket elmondom ; hanem elmondom azért, mert benső meggyőződésem az, hogy a közgazdaság és a kereskedelmi forgalom terén minden valóban jogos és nagy vidéki érdek egyszersmind országos érdek is; (Helyeslés) elmondom, mert erős nieggyő-
