Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-299
299. országos ülés márczius 2. 1871. 91 ződésera. hogy mikor az ország központját, mikor az ország szemefónyét Buda-Pestet erősítjük: egyidejűleg oda is kell hatni intézkedéseinkben, hogy a vidék a provincia is erősíttessék, mert csak ez által fogjuk az ország központját is valóban szilárdítani ; {Helyeslés.) elmondom végűi azért, mert meggyőződésem t. ház, hogy mindazon intézkedéseken, melyekkel az ország ezen sanyarú kalamitásainak elhárítására hatni akarunk : csak akkor lesz igazi áldás, ha egyidejűleg a kormány egyforma igazságossággal, egyforma gonddal, egyforma szeretettel fogja figyelmét a provinciára annak érdekeire, panaszai és kívánalmaira is kiterjeszteni. Egyébiránt elfogadom teljes készséggel és egész terjedelmében Wahrmann képviselőtársam határozati indítványát. {Helyeslés jobb felől.) Jámbor Pál jegyző : Jókay Mór! {Halljuk! halljuk.') Jókay Mór: T. ház! Legfőbb bajunknak tartom én azt, hogy mi még mindig benne vagyunk az egyezkedési procedúrában. Kiegyezkedtünk már fejedelmünkkei, kiegyezkedtünk a Lajtán túli tartományokkal, és most azon veszszük észre magunkat, hogy minden egyes Lajtán túli érdekkel, minden consortiummal, minden privilégiummal újra meg újra egyezkedni kell. (Igaz! bal felől.) Mikor arról van szó, hogy Magyarországnak önálló pénzügye legyen: elénk állnak az osztrák bank privilégiumával, s attól nem tudunk mozdulni. Mikor arról van szó, hogy Magyarország külkereskedelmét uj lendületbe hozzuk, akkor azt mondják : hja, előttünk van a trieszti Lloyd, azt nekünk főn kell tartanunk, és ott marad fiumei vasutunk egy zsák-utczának. Midőn arról van szó, hogy a dohány-monopólium jövedelmezőbb, észszerűbb alapra állíttassák, illetőleg megszüntethessék, akkor azt mondják : hja, a Lajtán túlnak meg van a maga dohány-monopóliuma, az nekünk utunkban áll, nem tehetünk máskép. Mikor borkereskedésünknek uj lendületet akarunk adni: akkor utunkba állnak egy kereskedelmi szerződéssel , mely borainkat ide haza rekeszti , és nekünk megnehezíti a eoncurrentiát a franczia borokkal. Mikor pedig vasutainkról van szó : ismét utunkban vau egy privilégium, melyet régebben kapott az osztrák vasut-társaság, és igy újra meg újra ott kell kezdenünk, hogy hát egyezkedjünk, és miután minden egyezkedésnek az a vége, hogy hát az okosabb enged, — és miután isten és ember tudja, hogy mi vagyunk az okosabbak, (Élénk derültség.) természetesen mindig nekünk kell engednünk. Aztán ennek a sok okosságnak azon bolond helyzet a következése, hogy bennünket az ipar és kereskedelem itt hagy. És az ím gyón természetes. A külföldi tőkepénzes, a külföldi iparos és kereskedő ide jön Pestre, azon hitben, hogy itt jó piaezot, jó közlekedési eszközöket, coulans pénzvásárt fog találni, mert hisz nekünk saját pénzügyünk, saját közlekedésügyünk, saját kereskedelmi ügyünk van. Mikor aztán ide jött, látja, hogy mindez volna, de nincs. (Derültség.) Mikor aztán befektette ide pénzét: akkor veszi észre, hog}^ mi oly mostohán vagyunk ellátva, hogy mig például ugyanazon kereskedő, ki Pesten telepedett meg, és itten alapította meg kereskedelmi házát, ha megvesz például 50,000 mérő gabonát, és ki akarja külföldre szállítani, az hónapokig vagy itt van a raktárakban, vagy ha megindittatott is, valahol útközben megreked, és rendeltetése helyére el nem jut rnig ; ha ugyanazon kereskedő Bécsben alapította meg házát, s onnan rendelte meg ugyanakkor ugyanazon 50,000 mérő gabonát: az szépen eknegj' a maga utján, és eljut rendeltetése helyére. (Tetszés.) Ekkor azután nem csodálkozhatunk rajta, hogyha a külföldi kereskedő és tőkepénzes iparkodik saruit itt hagyni — és megy, ha mezitlenül is, máshova. Mert bizoiry a külföldi kereskedővilág nem szép szakállunkért jön ide ; hanem jön azért, mert iryerni akar, és hálát adunk istennek, ha oly állapotban leszünk, hogy itt nyerni lehet. Mindezeken segítenünk kell. és módunk is van reá, hogy segítsünk. Miért nem teszszük tehát ? El fogom röviden mondani az okokat, a miket, ugy hiszem, azon t. barátaim is, a kik szinte aláirtak az általunk beadott határozati javaslatot : bővebben és okadatoltabban fognak előterjeszteni. Nemcsak az a hiányunk nekünk, hogy kereskedelmi, hogy közlekedési eszközeink elégtelenek, hogy kevés a szállítási eszköz, kevés a vaggon, nem elegendők a vágányok; hanem ami legjobban hiányzik : az az, hogy hiányzik a jóakarat. Legnagyobb bajunk az, hogy egy félreértett érdek miatt Pest és Bécs pénz-világai között még folyvást azon rivalizálás akar fönállani, amely fönállott Róma és Karthágó között, hogy az egyiknek el kellett pusztulnia azért, hogy a másik fönmaradhasson. Erre mutat mindazon intézkedés, melyet a bécsi pénzkörök létesítenek. Pedig Bécsnek és Pestnek nincs azon helyzete, a mely volt Rómának és Karthágónak ; mert azok nem a világ-kereskedelem fölött czivakodnak. Ezeknek egy egymásra utalt, egymástól függő, egymásnak jólétére reá kényszeritett közös kereskedésük van. Ha Pest elbukik; Bécs is elbukik, és igy megfordítva is. Minekünk egymást 12*
