Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-299

299. országos iiiés márczius 2 1871. 89 semmit, hanem azt mondta, hogy a módozatokról nem szól, ezt bizzuk rá és tiszttársaira, és ő fog rajta segíteni. Ha a miniszter ur ezen Ígéretet tette volna az első panaszra, ami ezen tárgyban fölmerült, azt hiszem, megnyugodott volna benne mindenki; de méltóztassék visszaemlékezni, hisz 1868-ban hasonló panaszok merültek itt föl, akkor is tett a miniszter ur igeretet, azóta 3 esztendő folyt le. és a dolog megint ott áll, a hol akkor állott. És abban találom ón okát annak, hogy ámbár a miniszter ur egész készséggel elfogadta a határozati javaslatot, a ház mindkét oldalán szüksége látszik annak, hogy e részben többet kell mondanom. 1868-ban,mikor a kivitel megáradt, —hajói emlékszem, gróf Mikó miniszter ur azt mondotta, hogy rögtön a pályák közlekedési eszközeit szaporítani nem lehet, mert igen természetes, a kocsik készítéséhez is szükséges bizonyos idő ; hanem ő ugy intézkedett, hogy a pályák szerződtek külföldi társulatokkal, és ezen külföldi társulatok biztosítottak nekik bizonyos tekintélyes számú vasúti kocsikat. De akkor már fölismerte a közlekedési miniszter, hogy csupa?! a közlekedési eszközöknek szaporítása által nem lehet ezen bajon segíteni, hanem szükséges mindenekfölött az, hogy az utak. a melyeken a kivitel történik, szaporittassanak, s ezért hozatott akkor javaslatba az állam-vasút kettősvágánya, s ezért sürgettetett azóta sokak által az északi és a kassa-oderbergi vasútnak kiépíttetése. Én nem vonom kétségbe, hogy ezen va sutkiépítés egészen ugy történik, mint azt itt a törvényhozás megállapította; de mert rendkívüli körülmények között vagyunk, és mert előrelátható volt, hogy ha nagyobb lesz a kivitel, az államvaspályának egyetlen egy vágánya nem lesz elegendő : talán lehetett volna a törvényhozást fölhívni arra, hogy ha valami kis áldozattal is — ezen két vasút minélelőbb kiépíttessék. Elhiszem én azt, hogy talán kamatok fejében a kassa-oderbergi vasút — a másikról nem szólok, mert az az állam költségén építtetik, és a pénz megvan, tehát mindegy, akár aktiákban hever, akár kiadják — mondom elhiszem, hogy a kassaoderbergi vaspályatársaság azt mondotta volna: ha önök azt kívánják, hogy hamarébb építsünk, adjanak a pénzbeszerzóseért valami kárpótlást. Ha a társaság ezen kívánsága teljesíttetett volna, veszthetett volna az ország ily utón pár százezer forintot; de mennyivel többet nyert volna azáltal, hogyha már a kassa-oderbergi, a magyar északi vasút kiépítve levén, nem csupán az államvaspálya eszközölné a kivitelt, hanem azt ezzel megosztaná? A mi a közlekedési eszközök szaporítását K*V. H. XAPLÓ 18? | TIT. illeti, igen természetes, hogy arra a vasúti társulatok nem szívesen vállalkoznak, mert azok jobban szeretnek ezer oly kocsival dolgozni, mely egész éven át el van foglalva, mint 3 ezer olyannal, mely csak 3—4 hónapig van elfoglalva. Epén azért vannak ezen társaságokkal szerződések, épen ezért van azon kötelezettség, melynek a társaság alávetette magát, hogy a forgalom igényeinek megfelelő közlekedési eszközöket a közönségnek rendelkezésére fogja bocsátani ; a vasuttársulatokat tehát a forgalmi eszközök szaporítására kényszeríteni lehet, és kell is ily rendkívüli esetekben, mint milyenek pl. a mostaniak: viszont a kormány is kijöhetne a rendes mozgásból. Például tegnapelőtt véletlenül egy hírlap „Anyagi érdekeink" jutott kezeimhez, melyben az mondatik, hogy itt Pesten van egy vaggon-gyár, melynek 200 vaggonja kész, de nem akarja senki megvenni, s igy kénytelen volt azokat olcsó pénzen elzálogosítani; kínálta mindenkinek, de nem akarta senki elfogadni. — Az ily alkalmat a kormánynak nem kellene elszalasztani. Megengedem, hogy azon vaggonok valamivel drágábbak, vagy más kifogás is lehet ellenök, de mert erről semmit sem tudok, nem is akarok róla bővebben semmit sem szólani; csak azt jegyzem meg, hogy jelenleg, mikor szűkében vagyunk a közlekedési eszközöknek : ezen 200 vaggon 40 ezer mázsával szaporítaná kiviteli képességünket. Igaz, hogy erre költség megszavazva nincs; de hisz a kormány a nélkül, hogy a budgetben előlegesen megszavaztatik rá a költség, ilyesmikben rendelkezhetik. Fölhozatott itt a tariffák kérdése. Igen nagy fontosságú kérdés, kétséget nem szenved. Ez azon törvényhozási intézkedések közé tartozik, melyekre nézve a kormány ígérte, hogy be fog nyújtani egy törvényjavaslatot. Igen óhajtanám, hogy ezen törvényjavaslatot minél előbb méltóztatnék benyújtani. Ne méltóztassék attól tartani, hogy el vagyunk halmozva törvényjavaslatokkal. Igaz ugyan, hogy valami 80 törvényjavaslat fekszik előttünk; de ezek között igen kevés van, amely sürgősebb mint ez. Nem is hiszem, hogy tárgyalása hosszú időt igényelne és nagy vitát fogna kelteni. A tariffák kérdése igen nagy fontosságú és itt fölemlítem csak a kőszénszállitást; mert a hol a kőszénszállitás 34 kr.-ba kerül mázsánkint, ott lehetetlen, hogy a gyáripar fejlődjék, és, hogy különösen az ércz-ipar, vas, réz-ipar fölvirágozzék, mert ezen kőszénnek csupán vasúti szállítása drágább, mint Angliában a kőszén magába a gyárba állítva. Pedig a kőszén, melyet pl. az érezek fölolvasztatásánál fölhasználnak, igen nagy részét teszi a költségnek ; e bajon okvetlenül kell segíteni. Ha 6 frt 20 krtól egész 6 frt 80 krig jön a kőszén tonnájának szállítási dija, 12