Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-299

299. országos ülés mírcziMS 2. 1871. 87 A vasutak, uraim! közszolgálatokat tesznek, még pedig a hazára nézve életbevágó szolgála­tokat. Annálfogva őket minden áron oda kell kényszeríteni, hogy kötelességeket teljesítsék. Igaz, hogy az 1867 : XVI. t. ez. azt mondja, hogy egyetértés által lehet az ügymenetrendet változ­tatni. De nem hiszem, hogy a rendetlenségeken ne lehessen, az osztrák miniszterreli kölcsönös egyetértés nélkül is, segíteni. A vasutigazgatósá­goknál bókolással boldogulni nem lehet. Ezek olyanok mint a nyomtató paraszt, ki mig azt látja, hogy a szalmában sok gabona van : addig járatja lovával, de ha azt veszi észre, hogy ke­vés gabona van benne, fogadom, ha magára ha­gyatik, az ágyást soha jól ki nem járatja: mert jól tudja, hogy a szalmában lehető 15 vékából öt ember és hat ló számára legfölebb egy véka jut. A vasúti accionariusok mindig a magán hasznosság szempontjából tekintik azon kérdést : hogy több vagy kevesebb kocsit állitsanak-e ? s ha azt lálják, hogy a több kocsi több költsége nem felel meg az ő várt jövedelmöknek : akkor csak azért, hogy ők az év végén egypár ezer­rel több jövedelmet mutathassanak föl, és igy több osztalékban részesüljenek, azzal mitsem gondolnak , hogy azáltal az országnak milliónyi károkat okoznak. A kormány kötelessége őket arra szorítani, hogy nem tekintve, mibe kerül az nekik: lássák el ők az országot annyi közleke­dési eszközzel, amennyi szükséges arra, hogy a forgalom és kereskedelem kívánalmainak megfe­leljenek. Miért ? Mert az ország biztosítja a társula­toknak ajövedelmet; és nekünk nem szabad, hogy az év végén a zárszámadás 1 % -kai többet mutas­son ki számukra, az ország kereskedelmi igényeit kielégítetlen hagyni, sőt még ha egypár 100 ezer forinttal megpótolnók is a biztosítékot, sem sza­bad fukarkodni: mert ez által a hazának mil­liókra menő hasznot teszünk. Véleményem szerint az imminens bajokon csak ugy lehet segíteni, hogy a közi. és keresk. miniszter urak szigorú parancsolattal mentsék föl a kereskedelmet mindazon önkény és vissza­élés alól, s azon a szükség által kényszeritett aláírások, elismervények stb. alól, melyekkel a köz­lekedési vállalatok, a szorgalom és produetio nyomatik ; és vonja őket szigorúan a hazai tör­vények alá azon károkért, melyek a rendeletek nem tartása következtében a kereskedelemre ha­ramiának. Én azt hiszem, hogy a mint Palk Miksa t. barátom elmondotta, melyet azonban mindamel­lett ismétlek, a minisztérium hatalma az enge­dély 5-ik pontjában meg van alapítva, melyben ez áll: „Die Concessionaire sind verpfliehtet ohne allén Beistand der Staatsregierung auf eigene Unkösten allé Betriebsmittel mit dem jáhrlichen Bedarfe in Verháltniss zu haltén." Benne van ebben minden hatalom a vasut­igazgatóság vagy a részvényesek felett. — Ha ezen ponthoz szigorúan fog ragaszkodni a közle­kedési miniszter . akkor lesz kettős sinünk, elegen­dő kocsi és gyors közlekedés ; máskép sohasem. (Helyeslés bal felől.) Kemény Gábor I». s Ugy látom^legbizto­j sabb utón vau a ház arra, hogy a fönforgó költ­ségvetés tárgyalásánál két átalános vita legyen ; egyik azon határozati javaslatnál, melyet Wahr­mann képviselő társam adott be, a másik pedig magát a budgetet illetőleg. Én megvallom, sok­kal inkább szerettem volna, ha e határozati ja­vaslat az átalános vita egy részének tekintetett volna. Ezen határozati javaslat oly szoros vi­szonyban van igen nagy fontosságú átalános te­kintetekkel a közlekedési viszonyokat illetőleg, hogy a határvonalat ezen határozati javaslat megvitatása, és a közlekedési minisztérium költ­ségvetésének átalános vitája közt élesen elvonni majdnem lehetetlen. Az előttem szóló képv. urak ma és tegnap is a közlekedési viszonvoknak igen sok átalános tételét megvitatták. En őket ebben nem akarom követni. En tisztán a határozati javaslathoz aka­rok szólani, és annak is csak egy pontjához, mert a költségvetés átalános vitatása alkalmával bá­tor leszek erre nézve nézeteimet elmondani. A határozati javaslat 1-ső és 2-ik pontját megjegyzés nélkül magamévá teszem; a 3-ik pont­ját illetőleg, engedje meg a t. ház, hogy néhány megjegyzést tegyek. A harmadik pontban elő vannak sorolva azon vonalok, melyeket az kivá­lólag és mindenekelőtt szükségesnek vél, és eze­ket illetőleg utasíttatnék a minisztérium arra, hogy törvényjavaslatokat terjeszszen elő. De e pont fogalmazása, nézetem szerint, egy ,,ibis redi­bis." Az ember nem tudja, hányadán van vele. j Föl van ugyanis sorolva három vonal, és az van ; mondva e vonalokról , hogy miután a kormány | azokat tüzetesen tanulmányozta, e tanulmányok eredményéről kimerítő jelentését, „illetőleg" azok | kiépítéséről szóló törvényjavaslatát a jelen ülés­szak alatt terjeszsze a ház elé. Mit jelent az az I „illetőleg" ? Ha azt, hogy a kormány akkor ter­jeszszen elő, ha jónak látja: ez esetben ok nélkül való; ha pedig azt, hogy a kormánynak előter­jesztenie kell, akkor nem kell az „illetőleg." Va­lamelyik a kettő közül, az én fölfogásom szerint, felesleges. Egyébként, ha azt akarnám e vona­lokról , hogy azok minélelőbb kiépíttessenek, akkor az „illetőleg" helyett azt mondanám : utasit­tatik a kormány, ezeket illetőleg, törvényjavasla­tok beterjesztésére, ! Én e háromevonalat nem egj 7 enlő fontos*

Next

/
Thumbnails
Contents