Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-299
299. országos ülés mírcziMS 2. 1871. 87 A vasutak, uraim! közszolgálatokat tesznek, még pedig a hazára nézve életbevágó szolgálatokat. Annálfogva őket minden áron oda kell kényszeríteni, hogy kötelességeket teljesítsék. Igaz, hogy az 1867 : XVI. t. ez. azt mondja, hogy egyetértés által lehet az ügymenetrendet változtatni. De nem hiszem, hogy a rendetlenségeken ne lehessen, az osztrák miniszterreli kölcsönös egyetértés nélkül is, segíteni. A vasutigazgatóságoknál bókolással boldogulni nem lehet. Ezek olyanok mint a nyomtató paraszt, ki mig azt látja, hogy a szalmában sok gabona van : addig járatja lovával, de ha azt veszi észre, hogy kevés gabona van benne, fogadom, ha magára hagyatik, az ágyást soha jól ki nem járatja: mert jól tudja, hogy a szalmában lehető 15 vékából öt ember és hat ló számára legfölebb egy véka jut. A vasúti accionariusok mindig a magán hasznosság szempontjából tekintik azon kérdést : hogy több vagy kevesebb kocsit állitsanak-e ? s ha azt lálják, hogy a több kocsi több költsége nem felel meg az ő várt jövedelmöknek : akkor csak azért, hogy ők az év végén egypár ezerrel több jövedelmet mutathassanak föl, és igy több osztalékban részesüljenek, azzal mitsem gondolnak , hogy azáltal az országnak milliónyi károkat okoznak. A kormány kötelessége őket arra szorítani, hogy nem tekintve, mibe kerül az nekik: lássák el ők az országot annyi közlekedési eszközzel, amennyi szükséges arra, hogy a forgalom és kereskedelem kívánalmainak megfeleljenek. Miért ? Mert az ország biztosítja a társulatoknak ajövedelmet; és nekünk nem szabad, hogy az év végén a zárszámadás 1 % -kai többet mutasson ki számukra, az ország kereskedelmi igényeit kielégítetlen hagyni, sőt még ha egypár 100 ezer forinttal megpótolnók is a biztosítékot, sem szabad fukarkodni: mert ez által a hazának milliókra menő hasznot teszünk. Véleményem szerint az imminens bajokon csak ugy lehet segíteni, hogy a közi. és keresk. miniszter urak szigorú parancsolattal mentsék föl a kereskedelmet mindazon önkény és visszaélés alól, s azon a szükség által kényszeritett aláírások, elismervények stb. alól, melyekkel a közlekedési vállalatok, a szorgalom és produetio nyomatik ; és vonja őket szigorúan a hazai törvények alá azon károkért, melyek a rendeletek nem tartása következtében a kereskedelemre haramiának. Én azt hiszem, hogy a mint Palk Miksa t. barátom elmondotta, melyet azonban mindamellett ismétlek, a minisztérium hatalma az engedély 5-ik pontjában meg van alapítva, melyben ez áll: „Die Concessionaire sind verpfliehtet ohne allén Beistand der Staatsregierung auf eigene Unkösten allé Betriebsmittel mit dem jáhrlichen Bedarfe in Verháltniss zu haltén." Benne van ebben minden hatalom a vasutigazgatóság vagy a részvényesek felett. — Ha ezen ponthoz szigorúan fog ragaszkodni a közlekedési miniszter . akkor lesz kettős sinünk, elegendő kocsi és gyors közlekedés ; máskép sohasem. (Helyeslés bal felől.) Kemény Gábor I». s Ugy látom^legbiztoj sabb utón vau a ház arra, hogy a fönforgó költségvetés tárgyalásánál két átalános vita legyen ; egyik azon határozati javaslatnál, melyet Wahrmann képviselő társam adott be, a másik pedig magát a budgetet illetőleg. Én megvallom, sokkal inkább szerettem volna, ha e határozati javaslat az átalános vita egy részének tekintetett volna. Ezen határozati javaslat oly szoros viszonyban van igen nagy fontosságú átalános tekintetekkel a közlekedési viszonyokat illetőleg, hogy a határvonalat ezen határozati javaslat megvitatása, és a közlekedési minisztérium költségvetésének átalános vitája közt élesen elvonni majdnem lehetetlen. Az előttem szóló képv. urak ma és tegnap is a közlekedési viszonvoknak igen sok átalános tételét megvitatták. En őket ebben nem akarom követni. En tisztán a határozati javaslathoz akarok szólani, és annak is csak egy pontjához, mert a költségvetés átalános vitatása alkalmával bátor leszek erre nézve nézeteimet elmondani. A határozati javaslat 1-ső és 2-ik pontját megjegyzés nélkül magamévá teszem; a 3-ik pontját illetőleg, engedje meg a t. ház, hogy néhány megjegyzést tegyek. A harmadik pontban elő vannak sorolva azon vonalok, melyeket az kiválólag és mindenekelőtt szükségesnek vél, és ezeket illetőleg utasíttatnék a minisztérium arra, hogy törvényjavaslatokat terjeszszen elő. De e pont fogalmazása, nézetem szerint, egy ,,ibis redibis." Az ember nem tudja, hányadán van vele. j Föl van ugyanis sorolva három vonal, és az van ; mondva e vonalokról , hogy miután a kormány | azokat tüzetesen tanulmányozta, e tanulmányok eredményéről kimerítő jelentését, „illetőleg" azok | kiépítéséről szóló törvényjavaslatát a jelen ülésszak alatt terjeszsze a ház elé. Mit jelent az az I „illetőleg" ? Ha azt, hogy a kormány akkor terjeszszen elő, ha jónak látja: ez esetben ok nélkül való; ha pedig azt, hogy a kormánynak előterjesztenie kell, akkor nem kell az „illetőleg." Valamelyik a kettő közül, az én fölfogásom szerint, felesleges. Egyébként, ha azt akarnám e vonalokról , hogy azok minélelőbb kiépíttessenek, akkor az „illetőleg" helyett azt mondanám : utasittatik a kormány, ezeket illetőleg, törvényjavaslatok beterjesztésére, ! Én e háromevonalat nem egj 7 enlő fontos*
