Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-299
86 299. országos ülés márczius 2. 1871. get 1 számmal sokszorozva, többet egy kocsi, naponkint 1050 mázsa mértföldnél nem tehetett, és igy a társulat kocsijai az 1869-ki tehernek csak két harmadát győzték meg, melynélfogva 4250 teherkocsiját a társaságnak ugy tekintve, mint az azon évben fölhasznált kocsiknak két harmadát, világos: hogy legalább 2000 kocsi idegenektől volt kölcsönözve. "Világos, hogy ennek oka nem az, hogy a többi a külföldön van; mert nagyon jól tudjuk, hogy addig 5— 600 kocsi nem volt forgalomban, és ha tekintjük azt, mily nagy mérvben emelkedik Magyarországban a forgalom, és bizonyára egy jó termés esetében 25 százalékkal is emelkedni fog : akkor 2—3000 teherszállító kocsinak kellene okvetlenül folytonos mozgásban lenni, hogy fölakadás ne legyen. Azt mond]a továbbá a királyi felügyelőség dicsekedve, hogy az Összes magyarországi vasutaknak 1869-ben 11,183 teherkocsija volt, és 1810-ben 2669-el szaporittatott; mindössze tehát 14,000 teherkocsi volt már 1810-ben. Csodálkozom, hogy a mathematicusok, kik jól tudják, hogy egy ineognita quantitasból eognita quantitas-t csinálni nem lehet, hogy ilyen kimutatással állnak elő, — hacsak a közönség figyelmetlenségére és értelmetlenségére nem számítottak, — hogy mernek ilyet mondani, mikor a legegyügyűbb ember is tudja, hogy ha fuvarosokkal alkuszik, be nem elégszik azzal, hogy hány kocsijok van, hanem azt is megkérdezi, hány lovuk van ? A t. felügyelőség bölcsen elhallgatja: menynyi a locomotiv és mennyi a személyzet, a mely hogy nem elegendő, nagyon jól tudjuk; mert, kellően, minden üzleti eszközzel ellátott vasutvonalakon, a jelen forgalom mellett, s minden vasútvonalon mértföldenkint 45 — 46 kocsinak kell lenni, és minden 20 — 22 kocsira egy mozdonynak, tehát az összes magyarországi vasutvonalakon kellene lenni legalább 20—2 2 ezer tehervivő kocsinak. Végre egész lelki nyugalommal mondja a királyi felügyelőség, hogy nem is lehetett több áldozatra kényszeríteni a vasúti igazgatóságokat és a concessionariusokat. Ez oly állítás, melyet valóban nem vártam. Én különbséget nem teszek szállító-társulatok között; legyen az egyik lovakkal száraz utón, vagy mozdonyokkal vasúton ellátva. Ok átveszik egy ország forgalmi szükségeinek kielégítését, s azt teljesíteni kötelesek : mert ők a vasutakba fektetett tőkéikért és fáradságukért az ország által biztosított jövedelmet húznak, s nem függhet az actionariusok vagy az igazgatóság önkényétől, hogy ők menynyi személyt, mennyi terhet szállítsanak. Ha a kormány azon belátásra jut, hogy a létező erőkel nem képesek a szállítási közszükségnek megfelelni : kötelessége és joga a kormánynak, őket oda kényszeríteni, hogy a forgalomhoz idomított erőre szaporítsák üzleteiket; mert a vasut-társulatok természetüknél fogva monopóliumok, a azokat sem elereszteni, sem helyettesíteni nem lehet. Én ezen vasúti kalamitásoknak főokát háromban látom rejleni: vagy abban, hogy kormányunk nincs ellátva tökéletes és független felügyeleti joggal az osztrák hatalom alatt épült vaspályák igazgatóságai felett, és alkalmasint oly viszony áll fön azokra nézve, mint a méntelepeknél, melyek a magyar kormány intézkedése alatt állnának ugyan, de a közös hadügyminiszter rendelkezik a kezelő tisztekkel; vagy pedig hogy az úgynevezett királyi felügyelőségek vagy kormánybiztosok nem bírnak a kellő képességgel, vagy legalább a practicus ismeretekkel, a melyek következtében erősen állván a nyeregben, nem hagynák magukat frázisokkal kielégíttetni ; vagy harmadszor : a t. miniszter ur sincs tisztában azon joggal, amelynek gyakorlatában parancsolással bátorkodnék megszüntetni ezen viszszaéléseket, melyek éveken át boszantják és károsítják a kereskedőket és producenseket; — vagy periig mind a három oknak összeműködése kényszeríti őt azon kellemetlen térre, amelyen, mint egyenjogú testülettel, máskép nem boldogulhat, mint barátságos érintkezéssel, mint Zlinszky képv. társam megjegyzé: tyúkkal, kalácscsal. Ha pedig ezen gyanúim nem állanak, — a nélkül, hogy az igazságot megsérteni akarnám, — nyíltan kimondom, hogy határozott és erélyes egyéni tag a minisztérium élén nem áll. A körösi archívumban olvastam a budai pasának egy parancsolatát, amelyben meghagyatik a körösi elöljáróságnak, hogy, ha ennyi meg ennyi idő alatt ennyi meg ennyi porczió szénát zabot a szolnoki piaczra be nem szállítanak: a bíró feje harmadnapra a szolnoki piaczon karóba fog szúratni, punctum. A rendelet alatt kikezdve ez áll: Tudjátok pedig, hogy én nem szoktam tréfálni. Burkus országban sem szoktak tréfálni a vasut-igazgatóságokkal. Tudok oly esetet, pedig nem háborús időben, hanem a legnormalisabb időben, fulminatorium menesztetett a vasut-igazgatósághoz, bizonyos bepanaszlott hanyagság miatt, a melyben tudtára adatik a directiónak, hogy ha a visszaélés egy hét alatt meg nem szűnik, 24 óra alatt minden hivatalnok fel fog függesztetni. Ez nem tréfa. En valóban nem értem kormányunk eljárását. A hadügy-miniszter egy káplárral, a cultuszminiszter egy káplánnal, a közlekedési minister egy stationsseheffel nem bír. Utoljára azt kell hinnem, hogy a magyar kormány mellett, a haza kebelében, három coordinált hatalom van: a commandó, a klérus és az osztrák hatalom alatt fölállított vasutigazgatóságok.
