Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-298
298. országos ölés márczius !. 1871. • : Erre azt lehetne ugyan mondani, hogy itt Betriebsmittel-ről van =zó, és a vágány nem Betriebsmittel. De én azt hiszem, hogy, ha egyedül szerződés magyarázásáról van szó: lehet abba mindenféle értelmet belefektetni s magyarázni, de értelmetlenséget és képtelenséget nem lehet belemagyarázni. Már pedig képtelenség volna, mint előbb is emiitettem, hogyha a kormánynak joga volna az állam vaspályát kényszeríteni arra, hogy 20 ezer vaggont csináltasson : de arra nem, hogy annyi vágányt tartson, hogy azon 20 eier vaggon járhasson. Ez épen olyan volna, mintha valaki azt mondaná nekem, hogy holnap átvehetsz tőlem 5 ezer mérő búzát házamban. Másnap oda jövők, s azt találom, hogy ő a kaput bezárta s eltorlaszolta. Azt mondom neki, nyisd ki a kaput, hogy a búzát elvihessem de ő azt feleli, az nincs a szerződésben, hogy a kaput is kinyissam. Ily képtelenséget nem lehet föltenni. Ha joga van a kormánynak a forgalmi eszközök szaporítását kívánni: akkor joga van azon eszközöket is kívánni, melyeken azon forgalmi eszközök járhassanak. A 3-ik pontra nézve, t. ház, igen rövid leszek. A t. miniszter ur már megemlítette, hogy a jelentésben 2 vonal benfoglaltatik, t. i. a buda-szőnyi és a zimony-pesti; szó van tehát csak a czegléd-pesti vonalról. Megvallom, e tekintetben osztozom Vass Samu gróf nézetében: hogy itt nem kell túlságos pressiót gyakorolni a kormányra és olyasmiről határozni, a miről nem vagyunk tökéletesen informálva. Ezt a határozati javaslat benyújtói is oelátták, és azért változtatták át a határozati javaslatot olyképen, hogy nem kiépíteni, hanem csak tanulmányozni kell azon vonalat. Méltóztatnak tudni, hogy ez tulajdonképen semmit sem mond; mert lehet tanulmányozni rövidebb és hoszabb ideig, és végre azt is lehet mondani, hogy tanulmányozásunk arra vezetett, hogy nem kell kiépíteni. De egyet bátor volnék a t. közlekedési miniszter ur figyelmébe ajánlani. Azon czegléd-pesti résznek, mely oly roppant fontossággal bir reánk nézve, nemcsak az a baja, hogy nincs ott még egy vágány; hanem baja az, hogy a czeglédi pályaudvar igen kicsiny és a pesti aránylag még kisebb. Ha a czeglédi pályaudvar ma nagyobbittatnék, ugy hogy a tiszai vaspálya azon árukat, melyeket odavisz, ott rögtön lerakhatná; ha azután ideszállitva, itt ismét egy pályaudvar volna, melyben a tiszai pálya az árukat lerakhatná: azt hiszem, a baj nem egészen, de annak nagy részében el volna hárítva. Persze ez ellen egy akadály volna: mert, mint értesültem, az államvaspályatársaság maga kész lett volna a pályaudvart a raktárakkal együtt, melyek 10 évvel ezelőtt csak 150,000 mázsára voltak, most talán 400,000 ezer mázsára vannak számítva, egy millió mázsára berendezni ; hanem a közmunkatanács azt mondotta hogy, ez nem megy, mert a kereskedelemnek ugy is el kell menni a Lipótvárosból, ott tehát a pályaudvar nagyobbitását nem tűrheti; s ha ezt nem tűri, azt sem fogja tűrni, hogy a tiszai vaspályatársaság ott pályaudvart építhessen. Megvallom,több alkalommal vettem észre,hogy azon megrögzött eszme létezik,hogy a Lipótvárosból a kereskedelmet el kell űzni, hogy a Lipótvárosból fényűzési városrészt kell csinálni. Emlékeztetem az urakat : a raktárokat hová akarták állítani? először Budára, most ismét oly helyre, mely arra szintén nem alkalmas. Emlékeztetem az urakat a vámházra, melyet oly helyre tettek, melyet az egész kereskedelmi kar Pesten ellenzett. Azt hiszem, ez e]ég példa annak kimutatására, hogy itt ezen fix idea létezik. En megadnám magamat, ha biztosan tudnám, (Halljuk!) hogy sikerülend a Lipótvárosból oly fashionable városrészt csinálni és a kereskedelmet átültetni a Ferencz- vagy Józsefvárosba?; de én attól tartok, hogy ez mesterkélt dolog lévén, mindkettő szenvedni fog, azaz : a Lipótváros nem lesz fényűzési város, és a kereskedelem igen nagy kárt fog szenvedni. Igen nagyon kérném a közlekedési miniszter urat : méltóztassék azt is figyelembe venni, ámbár nem hiszem, hogy erre nézve változás fog történni. Ez az, t. ház, mit a határozati javaslatra nézve elmondani bátor voltam. Tudom, hogy van közte sok olyan dolog, amely az igen t. miniszter urnák és a kormánynak nem tetszik; de miután nekem ma először van szerencsém a t. ház előtt szólani, legyen szabad egyszer mindenkorra kettőt megjegyeznem; és pedig először azt: Amicus Plató, amicus Aristoteles, sed magis amica veritas. En igen nagyra becsülöm a kormánynak érdekeit, én igen nagyra becsülöm azon t. pártnak érdekeit is, melyhez tartozni szerencsém van : de még nagyobbra becsülöm az országnak érdekeit. (Beák Ferencz közbeszól: Hát mi nem f Bal felől helyeslés. Halljuk Falkot!) A második az — és ez egyszersmind válasz lesz pártunk t. vezérének közbeszólására — hogy igenis vannak pártunkban igen sokan, kik az igazságot szeretik és mégis mondják; de vannak aztán igen sokan, kik rósz néven is veszik, ha az ember az igazat megmondja: mert azt hiszik, hogy a kormánypárt tekintélyének ártunk, ha oly dolgokat említünk föl, melyek némileg a kormány ellen látszanak irányozva lenni. Én azonban más nézeten vagyok. (Élénk tetszés a bal oldalon.)
