Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-297

297. országos ülés iebruár 28. 1871. 45 fegyveres katona összevagdalta , mondom épen azt mondta: ne ingerelje őket! Ha ezen kapitány urnák igazsága volt az összevagdalt irányában, és ha a pénzügyminiszter urnák is igaza van mi irányunkban: akkor az Aesopus bárányának nem volt igazsága a farkas irányában; mert hát miért ingerelte a farkas étvágyát? (Derültség.) Azt mondja az igen t. pénzügyminiszter, hogy hát javítsuk meg mi a sorezredek szellemét. Csak azt sajnálom, hogy meg nem mondta, hogy miként juthatnánk azon sorezredek szelleméhez oly módon, hogy magunk pl. sajtópört ne kapjunk, ós hogy azon szegény embereket, kik ránk hallgatnak, meg ne büntessék? Csak még nem régen hallottam, és bizonyosan mondhatom, ugy volt, hogy a sorezredeknél a rendes katonának még azt sem vették szívesen, ha a czivilistákkal sokat társalkodott. Hogy miként lehetne ily körülmények közt a czivilistának a hadsereg szellemét megváltoztatni : azt valóban nem értem, ezt meg nem foghatom és nagyon szeretném, ha az igen t. pénzügyminiszter ur engem aziránt fölvilágositana. De hát hogyan van az, hogy a 42 magyar perczent katona meg nem javítja a sorezredek szellemét ? Ezen interpellatiót intézte hozzánk az igen t. pénzügyminiszter ur és én erre szerencsés vagyok válaszolni. (Eálljuk!) Válaszolok egy példával. Egy embernek egy száz akós hordóban volt a többek közt egy kevés maradék megsavanyodott bora; gondolkozott tehát: miként javítsa meg, mert sajnálta az eczet-ágyra tölteni. Ugy okoskodott : hogy hiszen, ha ő finom jó borból bele önt azon száz akós hordóba 97%-et csak meg fogja javítani azon 3°|

0-et. Dictum factum: tele öntötte a hordót. Es mi lett következése? Az, hogy nem az eczetes bor lett édessé: hanem a 97 r édes bor megsavanyosodott, megdohosodott. És ez nem lehet máskép, mert penészes a donga, penészes a keret, és inficiálva van decomponáló elemekkel. (Helyeslés bal felöl.) Az igen tisztelt pénzügyminiszter ur azt hiszi, hogy mindezt jobb lenne nem hallani, nem látni, észre sem venni. Ez körülbelül a struczpolitika: (Derültség.) azt mondani: struczpolitika, hogy a baj akkor nincs meg, ha szemet hunyunk előtte. Afrikában, a homokpusztán a struczmadár is igy oktatta fiait: „ha baj jön, ne féljetek, ne nézzetek szemközt, hanem dugjátok fejeiteket a homokba, mert ha ti nem látjátok a bajt, az sem talál meg benneteket/' Az ifjú struczok követték a tanácsot. Jöttek a vadászok, s a fiatal struczok bedugták fejüket a homokba. Mi lett következése t. ház ? az, hogy a vadászok körülkerítették őket és az ifjú struczok részint elevenen madárseregletekbe, gyűjteményekbe, részint kitömött bőrükkel muzeumokba kerültek. Hogy mi ezen strucz-politikával hová fogunk kerülni : arra feleljen az idő, és óhajtom, hogy az én aggodalmaimat czáfolja meg. És most egy szavam van az igen t. miniszterelnök úrhoz, illetőleg egy jóindulatú figyelmeztetésem : kérem fogadja szívesen. {Halljuk!) 0 előtte a népszerűség olyan, mint a kész pénz, szereti ha meg van, de nem azért gyűjti, hogy ráüljön, — hanem azért hogy kiadja hasznos dolgokra. — Nagyon helyes; hanem vigyázznnk ám, hogy a miért kiadjuk: az a dolog valóban hasznos is legyen; mert igen keserű csalódás volna , azt hiszem — legalább nem kellemetes — azt tapasztalni, hogy a gyűjtött pénzt kiadtuk ugyan : de nem hasznost vásároltunk rajta, sőt, egyenes veszedelmet. Másfelől pedig azt hiszem, hogy csak egy bizonyos pontig áll ezen eljárásnak helyes módja; mert egy bizonyos ponton túl nem szabad kiadni, sem a pénzt sem a népszerűséget. A pénzből is meg kell annyi összeget tertani, a mennyivel megőrizhetjük személyes függetlenségünket, és a népszerűségből is meg kell őriznünk annyit: a mennyivel megőrizhetjük hatáskörünket. Hatáskörünk kétféle irányban terjedhet a parlamenti levegőben; sőt csakis kétféle irányban terjedhet huzamosan és tartósan : fölfelé és lefelé, hasonlóan egy élőfához, mely a politika legében csakis ugy terebélyesbhetik, csakis ugy hozhat gyümölcsöt : ha len, mélyen gyökerezik a nemzet szivében. Az élőfának azon gyökere, mely a nemzet bizalmában gyökerezik: az a népszerűség, az által nyeri ő táplálékát , az mi őt föntartja, az mi őt levéllel, virággal, gyümölcsökkel fölékesíti; de mihelyt a gyökerét elvágják: a fa nem hoz többé semmi gyümölcsöt, a fa elsenyved és kidől. Ennyi az én szerény figyelmeztetésem. Én mint ellenzéki tag, — hogy megértsük egymást, — óhajtom pártunk diadalát, pártunk kormányra jutását; tehát óhajtanom kell azt is, hogy a t. jobb oldal megbukjék és a kormány is bukjék: de óhajtom , hogy elveiben bukjék meg és nem személyében. (Helyeslés balról.) Ez az én szerény privát óhajtásom. Ez rugója figyelmeztetésemnek, a mely egyébiránt érjen anynyit a mennyit bir, mondom és elfogadom Győrffy Gyula t. képviselőtársam indítványát. {Helyeslés bal felől.) Elnök: T. ház! szólásra nem levén senki fölírva: a vita be van zárva; illeti még szólási jog a szabályok értelmében a központi előadót, és a kisebbségi vélemény előadóját. {Helyeslés bal felől.) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : T. ház! (Halljuk!) Mielőtt a t. ház a vi-