Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-297

46 297. országos ölés tebruár 28. 1871. tát e kérdés felett bezárná, nem szándékom ugyan a kormány álláspontját e kérdéssel szemben újra tisztázni vagy tovább fejteni: — megtettem ezt múltkor magam világosan és határozottan ; megtette ezt még a kormány részéről minap t. barátom, a pénzügyminiszter és legujabban t. barátom, a honvédelmi államtitkár ur. Nem is szándékom érveket hozni föl álláspontunk védelmére; megtörtént ez nézetem szerint bőségesen elvbarátaink részéről a ház ez oldaláról : ha tehát fölszólalok, csak azért teszem, hogy válaszolják azokra, a mik — hogy ugy mondiam — interpellatióképen intéztettek hozzám. (Halljuk!) Jókai Mór t. képviselő ur azt kérdezte tőlem : mit kívánok tenni a czélra , hogy a honvédség harczképes alakot öltsön ? 0 összesen három kérdést állított föl, melyek közül ez az első. S ez elsőre — sajnálattal látom, hogy a t. képviselő nincs jelen •— bátor vagyok felelni: hogy eszközölni kívánom azt, miszerint mindenekelőtt ugy a honvédgyalogság, mint a lovasság elláttassák mindazzal, a mi szükséges, hogy a rövid szolgálati idő mellett lehető legjobb legyen ; hogy a lovasság és gyalogság száma telhetőleg szaporittassék, ugy, hogy minél előbb elérje a 300 ezerét, végül, hogy mind e haderő kellő és jó kerettel legyen ellátva. Óhajtom tehát, hogy a lovasság száma szaporittassék: ellenkezőleg azon t. képviselő nézetével, ki ezt téves fölfogásnak tartja, mert szerinte bizonyos országokban a lovasság használata már alig lehet gyakorlati. Mi nem szándékozunk elfoglalni Olaszországot ; mi nem fogunk Angliába menni, — a mi czélunk : megvédeni e monarchiát. Hogy pedig itt lovasságra nagy szükségünk van, és hogy constatált tény, miszerint minden fegyvernem közt ez van viszonylag leggyérebben képviselve, ugy a közös hadseregben mint a honvédségben : ezt kifejtenem nem szükséges. (Helyeslés.) Kívánom tehát a lovasság szaporítását; de kívánom azonfőlül a honvédséget elegendő számú és jó tüzérséggel ellátni a közös hadsereg részéről. Elmondván így, hogy mit kívánok: bátor vagyok azt is elmondani, hogy mit nem kívánok elérni. Nem kívánom elérni azt, a mit elért Francziaország ; hogy a papíron volt nagy gyalogság, lovasság és tüzérség, de midőn elérkezett a döntő perez, midőn bejött az ellenség : tényleg nem volt egyéb, mint chaos, mely szétbomlott az első lövésre. (Igás jobb felöl.) De tovább melyek és még azon esetre sem kívánom, hogy a honvéd lovasság és gyalogsága honvédség részéről láttassák el tüzérséggel: ha ezt most már az ország ereje megengedné. Nem kívánom, két okból. Először: mert azt hiszem, — a mit ki is fejtettem — hogy a honvédségi törvény alapján a szolgálati idő nem elegendő arra, hogy mellette jó tüzérség alakulhasson ; ez esetben pedig csakugyan ki tehetnők honvéd-erőnket azon esélynek, hogy Kanonenfutter váljék belőle, épen azért, mert akkor a jó gyalogságot és a jó lovasságot, — ezek jóságában pedig perczig sem kétkedem: — nem támogatná jó tüzsérség, hanem olyan, mely a szolgálati idő rövidsége és a kellő tényezők hiánya miatt nem volna képes rendeltetésének megfelelni. (Helyeslés jobb felől.) Nem óhajtom másodszor azért: mert kívánatosnak tartom hogy azon csapatok, melyek a csatatéren együtt vannak hivatva a monarchiát megvédeni: az együttműködést már otthon a békelábon szokják meg s nem tartam kívánatosnak azt, hogy egymást idegeneknek tekintsék. (Élénk helyeslés jobb felől.) És meg vagyok győződve, hogy ha mindez megtörténik: akkor a honvédség egy csataképes erőnek nemcsak külsejét fogja magára ölteni, hanem birni fogja annak lényegét is, t. i. a valódi harczképességet. (Helyeslés jobb felől.) A t. képviselő második kérdése az volt: Mit kivan tenni a magyar kormány arra nézve, hogy Magyarország polgárai, kik a hadseregbe beosz-* tatnak, alkalmat nyerjenek arra, hogy magukat a hadászat technikájában kiképezzék? mert azt, hogy a magyarországi tüzér-ezredekbe magyarokat is osztanak be , argumentumul egyátalán nem fogadja el ; minthogy köztudomás szerint azok ott a szekerészetet, a kocsiskodást tanulják csak, nem pedig az ágyukkal való technikai bánásmódot. Én a tényt tagadom. Megengedem igenis, hogy ha egy csikós vagy kocsis oda szegődik: abból nem csinálnak tűzmestert; hanem arról meg vagyok győződve, hogy nagy örömmel fogadtatik mindenki : a ki hivatkozva a törvény azon paragrafusára, miszerint mindenki lehetőleg azon hadtestbe osztassék, a melybe beosztatni kíván, s melyre a szükséges készültséget birja, — a tüzérségbe fölvétetni óhajt. Azonban annak elérésére, hogy a magyarok minél inkább tanulmányozzák mindazt, a mi a tüzérséghez és más tudományos fegyvernemekhez kívántatik : szükséges az, hogy ne vonják meg magukat a müveit osztályok a hadseregben való szolgálattól; szükséges továbbá, hogy ha valakinek több gyermeke van : ne nevelje mindnyájukat ügyvédeknek; hanem gondoljon arra is, hogy a hazának és az államnak különböző szakokra van szüksége, és adja meg nekik egyszersmind az előképzettséget, a mely mindezekre szükséges; a kormány is fog gondoskodni czélirányos katonai intézetekről és e részben különösen arról, hogy