Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-297

44 297. országos ülés február 28. 1871. dást: ez ben és önállólag védje az elmondott elveknél fogva tűzhelyét, hazáját. De a honvédség szolgálati ideje igen rövid arra, hogy ilyen fontos tudományt magukévá tegyenek ; mert hiszen arra huzamos és hosszas gyakorlat igényeltetik. Ez véleménye Kerkapoly igen t. miniszter urnák. Ebből ő azt következteti, hogy mivel e dolgot tökéletesen ugy sem tanulják meg: tehát jobb a semmi, mint a valami. Bocsánatot kérek, de ez máskép hangzik, mint a közmondás, mely arra oktat bennünket, hogy jobb valami, mint semmi. Es kérem, hogy ne méltóztassanak a közmondásokat souverain gunynyal lenézni, mert azok drága kincsek, azokban a nemzetek százados tapasztalatainak kincsei vannak letéve. En tisztelem ezeket, és azt mondom, tán hogy közelebb áll az olvasáshoz az, ki a betűket ismeri, mint az, aki nem ismeri; aki pedig az olvasást is birja : annak igyekezete előtt kitárulnak a tudás kapui. 1848/9-ben az iskolákatfélig végzett tanulókból— s a pusztákon összeszedett ügyes legényekből pótolták a tüzérséget. A nemzet egy felé harezolt, más felől ezeket oktatta. S mi lett következése, az ? hogy a legközelebbi csatákban már döntőleg hatottak a győzedelem kivivására. Tehát ismétlem; jobb a valami, mint a semmi. Eszembe jut itt egy mondás is, melyet az ellentáborból egy német tiszt az ilyen tüzérekre mondott: „Diese Kerl, wissen gar nichts, aber treffen uus fürchterlich." Igen, de azt mondja t. pénzügyminiszter ur, hogy a törvény szavai szerint sem lehet óhajtani azt, hogy a honvédség önállóan működő irányban fejlesztessék. Már kérem annak van értelme, ha mi képviselők hivatkozunk, a miniszter urakkal szemben a törvényekre , midőn azok megtartásáról vagy meg nem tartásáról van szó. De ha az igen t. miniszter urak hivatkozuak a törvényhozással szemben a törvény szavaira : annak én szerintem nincs értelme, vagy ha van, akkor nincs annak értelme hogy itt tanácskozunk. Tehát mi a mi feladatunk, ha nem az: hogy a törvényeket czélszerüen alakítsuk és módosítsuk a kor és szükség igényeihez és kívánalmaihoz képest 1 ily módosítás jelenleg még csak a közjogi alapba sem ütközik. A mélyen t. kormányelnök ur kijelentette, hogy ő annak nincs ellenére, őt ebben politikai okok nem gátolják. Nyissunk aláírási iveket, gyűjtsünk pénzt az ágyuk megszerzésére, ő örülni fog rajta; s utána vétó, hogy ugy van ez Angolországban is. Bocsánatot kérek, nem épen ugy van ez Angolországban. Ha a honvédség ágyúi nincsenek be véve a törvény keretébe: akkor senki sem fog örömest odaajándékozni ; mert attól fél, hogy ezen oda adott pénz a Dunába dobott pénz lesz; mert attól fél, hogy ezen pénz el fog kallódni; hogy ezen ágyuk megszerzésére nem fog a kellő figyelem fordíttatni; hogy erről nem fog senki kellően ós rendesen számolni: ez pedig nincs így Angliában. Ellenben, ha beveszik a. törvény keretébe a honvédség ágyúit: az országgyűlés megszavaz rá bizonyos összeget, azután igenis fordulhat magánadakozásokhoz és az áldozatkészség bizonyosan nem fog hiányozni, mindenki örömest fogja odaajándékozni írtját, filléreit : mert tudja, hogy az, amit odaad a nemzet kincse, a nemzet féltett és őrzött kincse lesz; hogy ezen pénz nem fog elkallódni, hogy az oly alap, melyről számolni kell. így van ez Angliában is. Nem vagyok barátja az adó-fölemelésnek, sőt óhajtom mindenképen az adó leszállítását, mert ludom, hogy a szegény nép és a nem szegény is egyaránt keservesen fizet. De három dolog van, melynél a szigorú megszaporitást nem akarnám egész szigorral kezdeményezni: ez a népoktatás, a közlekedés és az önvédelem. Csak azt sajnálom, mikor megkaptuk az utasítást arra: hogy ágyukat aláírás utján mikép szerezhetünk, hogy egyúttal nem kaptuk meg a reczeptet is arra: miként kell az ilyen ágyút készíteni ? En szerencsére tudom a reczeptet, és el is mondhatom. (Halljuk!) Ily ágyukészités reczeptje röviden ez: elő kell venni egy hosszú, nagy, gömbölyű lyukat, körül kell önteni rézzel, és készen van a kormány által proponált magyar honvéd-ágyu. Hanem az így elkészült ágyukkal nem birnók ám megvédeni, sem a házat sem pedig a trónt, hogyha egyszer azon helyzetbe jutnánk, a mi e házban már bőven jelezve volt, hogy a rendes hadsereget valami fátum, valami non putarem, vagyis inkább putarem érné. De azt mondja az igen t. pénzügyminiszter ur, hogy az ilyen dologról nem kell beszélni. Nem jó az ördögöt a falra festeni, mert az erdő ugy adja vissza a hangot, a mint azt bele kiáltják, és óvakodnunk kell, nehogy oly hangot kiáltsunk az erdőbe, a mely nekünk fájdalmat odozna, hogy ha azt majdan visszakiáltanák. Ez az ő tanácsa. Ennek ellenében én azt mondom, miszerint attól félek, hogy akárminö hangot kiáltunk mi, sőt, ha hallgatunk is: mindig oly hangot ad vissza azon erdő, mely nekünk fájdalmat okoz. Példákat tudnék fölhozni, hanem exempla sünt odiosa. (Zaj.) De hát ne ingereljék őket; ebből áll a tanács második része. Ne ingereljék őket! tehát mi vagyunk a hibásak ? Épen ezt mondta egy kapitány is azon civilistának, ki hozzá ment panaszra, hogy a korcsmában 3