Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-297

§8 297. országos űfét lebrnár 28. 1971. részesülnek minden illetékben, midőn tényleges szolgálatban is vannak. Ha már most a tettleges állománynál minden állomás teljesen be van töltve: akkor igen természetes, hogy a kormány más jelentkezést el nem fogad ; valamint az is természetes, hogy a fizetéses állomásokra a jelentkezések sokkal sűrűbben merülnek föl, mint a szabadságos állomásokra. De eltekintve attól, és föltéve, hogy a czélszerübb rendezés tekintetéből a törvényhozás által ez elrendeltetnék: a kormány olyképen hajtaná azt végre, hogy a tüzérségnél szükséges tisztek teljes számban, mind rendes állományban és mind rendes fizetéssel alkalmaztassanak. — Ugyan honnét veszszük ezen tiszteket ? Közönségesen tudva van, hogy a magyar elem ez idő szerint, a rendes hadseregnél igen gyengén van képviselve. Azt is bátor vagyok a t. ház figyelmébe ajánlani, hogy a mi a tüzérségi tiszteket illeti, számba kell venni azt, hogy azon magasabb rendű taktikai szereplés és önálló működés, mely nekik hivatásul jutott, szükségessé teszi azt, hogy a tüzérségi tiszteknél sokkal inkább számba vegyük a képességet és képzettséget. Hogy ezen nehézségek a gyakorlatban mennyire merülnek föl, erre élő példa gyanánt a legújabb időben tett tapasztalások is szolgálnak. Midőn a honvédelmi minisztériumnak a fölállított golyószórókhoz, csak nagyon csekély számba, de kellő képzettségű tiszteket kellett volna kirendelni: alig volt képes a minisztérium a honvédség állományában képzett tiszteket a szükséges számban álőállitani. s ezt ismét mellékes megjegyzés gyanát szabadjon kijelentem azon gúnyos megjegyzésekre, melyek a golyószórókra nézve történtek, hogy én is ugy tudom t. ház : hogy a mitrailleuse nem ágyú, és az ágyú nem mitrailleuse, és a ki ezt tudja, arra nézve ezen eszmék, illetőleg fegyvernemek fölcserélésével szemfényvesztést csinálni nem lehet. Ellenben bátor vagyok megjegyezni, hogy mivel a mitrailleuse ugyanazon lőtávolaságra ugyanazon golyókat szórja, melyeket a gyalogsági fegyvereknél szoktunk használni: igen helyesen történt ezen fegyvereknek a csapatok közti fölosztása, és hozzá teszem, hogy igen nagy köszönettel tartozunk a honvédelmi miniszter urnák, kinek gondoskodása folytán a kész és fölszerelt mitrailleusek ma már kiosztattak a honvédelmi kerületi parancsnokságoknál, holott más államok csak most készülnek e tekintetben nyomdokainkba lépni. (Helyeslés jobb felől) De t. ház, a kormány a maga részéről fölhozta még a financziális szempontokat is. Ugy látom, hogy a t. ellenzéknek szónokai legkej vésbbé voltak hajlandók a kormány által fől• hozott ezen argumentumot elfogadni. Azt hallottam, hogy hiszen tulajdonképen mindegy: akár ide fizessük a 30%-ot, akár a közös hadügyminiszter tárczájába, és én ezt megengedném addig, a meddig az ágyuk első beszerzése és fölszereléséről van szó. De mindenki tudja, hogy a tábori tüzérség kiegészítettnek nem tekinthető mindaddig, mig mellé nem állithatjuk a technikai tüzérséget; mert az igen természetes, hogy a tüzérség magában önállónak, függetlennek nem tekinthető mindaddig: mignem a hozzátartozó tartalékintézeteknek egész műszaki és tudományos apparátusa a gyári és mozgó telepeknek egész készletével nem rendelkezik. Igaz, t. ház, hogy erre Clementis t. képviselő ur azt jegyezte meg, hogy oly szerencsés viszonyok közt vagyunk, az ország oly gazdag bányákban, érczekben, műfában, hogy mindezek magánipar utján is előállíthatók. Igaz, megengedem mindezt; de a t. képviselő ur kifelejtett egy nevezetes tényezőt: és az a szellemi erő. {Zaj bál felöl.) Én tökéletesen hajlandó vagyok elfogadni azt, hogy el lehetne tekinteni az ily intézeteknek katonai szervezésétől, ha a hazai ipar kifejlettebb volna, ugy, miként ezen megrendelések ott történhetnének és a katonai organismus a magán concurrentia által pótolható volna; de miután nincs igy : számolnunk kell ezen nehézségekkel is. (Helyeslés jobb felől.) Atalában azt tapasztaltam, hogy az ellenzék t. szónokai megengedik azt, hogy a 30%nyi jutalék magában nem elég arra, hogy a tüzérséget önállólag szervezzük, és föntartsuk; pótolni kell tehát ezen 30%-ot okvetlenül, és ón azt hiszem, hogy ezen pótlék esetleg igen jelentékeny lenne : mert az átalános költségek mindenesetre ugyanazok maradnak, akár együtt tartsuk, akár elválaszszuk a tüzérség szervezését; csakhogy ezen utóbbi esetben az átalános, tehát a nagyobb költségek okvetlenül a mi vállainkra fognának sulyosodni. Én t. ház, az imént előadottak után, bátran ki merem jelenteni egyrészről azt, hogy ezen idők szerint nem rendelkezünk azon tényezők, azon elemek fölött, melyek a tüzérség czélszerü szervezéséhez megkívántatnak, és épen oly határozottan merem kijelenteni azt is, hogy katonai szempontból czélszerünek nem tekinthető, el nem fogadható azon módozat, mely notórius nagy költségek mellett csak kétes sikert helyez kilátásba; holott ellenkezőleg a 30% mellett, a kormány intentiói szerint képesek vagyunk oly tüzérséget előállítani, mely a czélnak megfelel és a honvédség ha; czképességét minden tekintetben biztosítja. Atalában azt vettem észre, hogy a t. ellen-