Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-297
297. országos Ülés február 28. 1971. 37 idézett államok statútumaiban korántsem vezetnek azon következtetésekre, hogy mivel a nyilvántartás megtörténik, azért e legénységből külön csapatok is alkottassanak; hanem tőrtént a nyilvántartás azért, hogy ugy az egyik mint a másik államban háború idején, a legénység a rendes hadsereg megfelelő osztályába beosztathassék. Ha igy van ez az emiitett statútumokban; nem birom következtetni azon kötelezettséget, hogy mivel e legények nyilvántartatnak: tehát ezekből külön tüzérséget s műszaki csapatokat is kellene fölállítani. Azt gondolom t. ház, hogy a kormánytól kívánni nem lehet, hogy valamit létesítsen a végrehajtás körében, mifc maga a törvény nem rendel, s azt hiszem, hogy a kormánynak a honvédség szervezése körül elfoglalt álláspontja is teljesen törvényszerű és correet. Némileg más színben tűnik föl e kérdés az által, hogy a 8 lovassági század fölállítása iránt beadott törvényjavaslathoz egy módositvány is nyújtatott be, mely azt kívánja hogy honvéd-tüzérség és műszaki csapatok is külön szerveztessenek. A kormány kijelentette, hogy e módositvány elfogadásához nem járulhat, sőt mellőzni kívánja ez indítványt. S e mellőztetést indokolta azzal, hogy az ezen módositvány által kijelölt módozatot tisztán katonai szempontból, a ezélszerü szervezés igényeivel semmikép összeegyeztetni nem birja ; de mellőztetni kívánta továbbá takarékossági s átalános államgazdászati szempontokból is. A mi az elsőt illeti, többször ki volt az már ezen oldalról emelve: hogy sem nálunk, sem átalában egész Európában nincs más nézet, mint az, hogy a honvéd-keretrendszer alapján, a mai követelményeknek megfelelő tüzérséget és műszaki csapatokat alakítani nem lehet. En azt hiszem, hogy a tanácskozás e stádiumában igen kevesen lesznek azok, kik e tétel ezen tiszta fogalmát kétségbevonni hajlandók volnának. És csakugyan mikép lehessen azt képzelni, hogy egy nyolcz hétig tartó kiképeztetés mellett azon legénységből, mely évenkint csak 2— 3 hétig ismétlő gyakorlatra gyülekezik fegyver alá, — hogy mondom, ez emberekből képesek legyünk olyan tüzérséget szervezni, mely versenyképes legyen a nagy állandó hadseregek azon tüzérségeivel, melyek az utolsó 20 év alatt ugy a technikai kiképeztetés, mint a taktikai készültség tekintetében oly nagy haladásokat tettek; — különösen, midőn azt tapasztaljuk, hogy az ujabbkori nagy csaták sorsát leginkább a tüzérség szokta eldönteni. T. barátom Horn erre ugyan azt jegyezte meg, hogy hiszen, ha csak ennyiben van a dolog, nagyon könnyű ezen segíteni; nem kell egyebet tenni, mint egy módosító törvényjavaslatot beadni a szolgálati idő meghosszabbításáról. De még ugyanazon ülésben igen helyesen történt az ő nyilatkozata ellenében azon ellenvetés, hogy az igen is nagyon megfontolandó : vajon tanácsos volna-e a törvényhozás utján ilyen kényszereszközhöz nyúlni? Es én tökéletesen elfogadom ezen ellenvetést, mert csakugyan megfontolandó: vajon ezélszerü és helyes volna e olyképen intézkedni, hogy például a honvédlovasságra és gyalogságra nézve föntartatnának mindazon kedvezmények, melyeket a törvény fölállított, ellenben a tüzérségre és műszaki csapatokra nézve sokkal terhesebb és súlyosabb szolgálati viszonyok állapíttatnának meg? és itt kénytelen vagyok különösen kiemelni, hogy midőn a tüzérség kiképeztetése tekintetéből a szolgálati idő meghosszabbításáról volna szó, ez korántsem történhetnék oly értelemben, mint javasoltatott a honvédelmi miniszter által beadott egyik novelláris törvényjavaslatában, az altisztek kiképzésére nézve. A tüzérségnél okvetetlenül csak olyan szolgálati föltételek megállapításáról lehetne szó, mint a melyek a rendes hadseregben fönállanak. Tehát ama javaslat a szolgálati időnek csak néhány hónapra való kiterjesztéséről szól; ez utóbbi okvetlenül a szolgálati viszonynak évekig való kiterjesztéséről szólana. De vau t. ház! még egy másik fontos akadály, melyre ugy látom, hogy nem volt elég súly fektetve, t. i. az, hogy minden organisátornak, mielőtt valamely nagy mű előállitásához fog: okvetlenül számolnia kell mindazon tényezőkkel, mindazon elemekkel, melyek az organisatio tekintetében neki rendelkezésére állanak. S kérdem, t. ház! ha egy önálló tüzérség fölállításáról van szó, honnét vegyük a szükséges kereteket, honnét vegyük a kellő képzettségű s kellő számú tiszteket? Már a gyalogság, a lovasság kiképzésénél fölmerül ezen nagy nehézség. Legyen szabad itt mellékesen Degré t. képviselőtársam ( tegnapi észrevételére egy megjegyzést tennem. 0 ugyanis a gyalog és a lovas tisztek kiállítását illetőleg azt mondja : nagyon csodálkozik azon, hogy mi a tisztek hiányát emlegetjük, a midőn ő neki tudomása van arról, hogy annyi egyén folyamodott tiszti állomásért, és nem nyerte el. Engedje meg t. képviselő ur erre nézve megjegyeznem, hogy a keretrendszer szerint és a magyar honvédségnél is az egész tiszti létszám csak egy negyedrésze van úgynevezett tettleges állományban, mely rendes fizetéssel el van látva; legnagyobb része tehát, azaz 7<-e tartozik a tulajdonképi szabadságos állományba; ezek fizetést nem húznak, és csak akkor