Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-307

388 207. országes űíés márczias II. 1871. évenkint 42,228 frtos és miután ezen összeg sem a város rendes bevételéből, sem az a nélkül is elviselhetlen mérvben felcsigázott pótlék felemeléséből fedezhető nem vala, kölcsönre vett pénzből pótolta. T. ház! a legnagyobb igazságtalanság a városokat szorítani ezen törvénykezési költségek viselésére akkor, midőn a várostól a díjszedési jog elvétetett, és azon jövedelmek, melyek a város saját házi pénztára javára folytak be, az államkincstár részére visszatartatnak. A nagy igazságtalanság abból is kitűnik, hogy az állam a megyéknek ugy törvénykezési és közrendészeti, mint közigazgatási költségeit fedezi: míg a városoknak tisztán tör?énykezési költségei nem fedeztetnek és nem téríttetnek vissza. Mielőtt azonban ezen indítványom indokolását befejezném ; bátor vagyok a kormányhoz egy kérdést intézni. Sajnálom ugyan, hogy a minisztérium egy tagja sincs jelen a házban, és így nem tudom, ki fog ezen kérdésemre felelni; hanem miután ezt már a t. kormány részéről megszoktuk, hogy kitűnik jelen nem léte által, de azt hiszem, hogy az újságban majd olvasni fogja, remélem, hogy annak idejében ezen kérdésemre is felelni fog. Kérdésem az: miután a peres és perenkivüli ügyektől járó dijak ós illetékek az absolut kormány által 1861. év után is az össz-állam javára szedettek: vajon a kormány a kölcsönös számvétel alkalmával, a városok részéről ezen törvénytelenül viselt költségek beszámítását, illetőleg visszapótlását, követelte-e vagy nem? és ha nem , mivel igazolja ezen mulasztását ? Ezeket előrebocsátva, ajánlom a t. háznak indítványomat elfogadás végett. Papp Zsigmond: T. ház! A szőnyegen levő határozati javaslat azon elvet akarja fölállítani, miszerint az állam a városoknak viszszatéritse azon költségeket, melyeket a törvényszékekre, és átalában a törvénykezésre fordítottak. Ezen sarkallik az egész javaslat. Ha elvileg vesszük a dolgot: azon uraknak, kik ezen indítványt tették, nincs joguk ezt követelni; nincs pedig joguk azért mert, midőn a királyi városok alakultak ; ki kellett mutatniok azt, hogy képesek önmagukat föntartani, ós hogy subventióra nem fognak szorulni. Ez az autonómia valódi eszméje, és én nagyon csodálom, hogy épen azon képviselők, kik az autonómiát annyira védelmezik: követelést formálnak az iránt, hogy az állam a szabad kir. városokat subventionálja. Én tehát egy fillért sem szavazok meg e czélra, hanem azt hiszem, hogy — mint előttem szólott igen bölcsen megjegyezte — ha valamely királyi város nem birja magát föntartani: föl kell adnia kiváltságait; mert különben nincs annak értelme, hogy egyrészről szab. kir. város czimével éljen, külön törvényszéke legyen, melynek tagjait maga választja, más részről pedig az államhoz forduljon, mondván: nem birom magamat föntartani, hacsak subventiót nem kapok. {Helyeslés.) A mi azon kérdést illeti, melyet előttem szólott a kormányhoz intézett: habár nem vagyok felhatalmazva annak kijelentésére, hogy mit csinált a kormány a bélyegilletókekkel, melyek az úgynevezett peres és perenkivüli ügyekben szedettek: mégis meg kell jegyeznem azt, hogy a kormány az illetéket nem azért szedi, hogy azokat egyes városok részérc kiszolgáltassa, hanem azért, mert főfelügyelési joga levén a személybiztonságra nézve, e tekintetben, a mit az állam ily czim alatt beszed: nemcsak az egyes városokat, hanem az egész országot illeti. Én tehát el nem fogadhatom azon elvet, hogy a királyi városoknak csak azért, mert nem birják magukat föntartani, és mégis meg akarják tartani ezimüket és kiváltságaikat: ily czim alatt az állam subventiót adjon, s ennélfogva a beadott határozati javaslatot sem fogadhatom el; hanem a pénzügyi bizottság véleményéhez járulok. {Helyeslés.) Csiky Sándor: T. ház! Mielőtt a szőnyegen levő tárgyhoz hozzászólanók, előttemszóló Papp Zsigmond képviselőtársam előadására, {Halljuk!) leszek bátor némi megjegyzéseket tenni. Azt állította ugyanis , hogy a királyi városoknak, és a melyekről itt szó van, a rendezett tanácsú városoknak is — ez utóbbiakat ugyan nem hozta föl, miután ezek is ezen kategóriába tartoznak, ugy tartom, hogy ezekre is akarta értetni szavait, — tehát ezen városoknak, hogy autonóm állásukat föntartsák, illetőleg mielőtt királyi városoknak neveztettek ki: kikellett nekik azt mutatni, miként mindazon költségeket, melyeket a közigazgatás és a törvénykezés igénybe vesz, saját erejökből képesek fedezni; ehhez képest tehát, ha az autonóm állást föntartani óhajtják, egyszersmind azon terheket, a melyeket elvállaltak, viselniök kell. Igen ; hanem nem vette figyelembe tisztelt képviselőtársam azt, hogy a mikor azon királyi városok magukat kineveztetésök előtt képesítetteknek állították, belefoglalták azon föltételt, mi a királyi városi minőséggel jár: hogy nekik háziadójuk lesz, s abból a házi-adóból, saját házipénztárukból, a törvénykezési költségeket is képesek lesznek fedezni, a mely költségeknek viszszatéritését most, 1867-ig jogosan követelik azért, mert a kormány és a kincstár vette el a törvénykezési ós bélyegdijakat, és a rendőégi