Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-307

£07. o-32:Vos uiii már.kii's II. 1EYI. 387 A pénzügyi bizottságnak azon véleményére nézve, hogy az állam nem győzné ezen fizetéseket visszatéríteni : azon nézetben vagyok, miszerint a városok sem fizették azt egyszerre ; hanem 5—6 éven keresztül és mindenesetre megelégednének, hogyha hasonlólag 5—6 éven keresztül az ország, az állam pénztárából visszatérittetnék a meghatározandó összeg. Ennek folytán t. ház , én a netalán teendő észrevételekre adandó választ a szabályok szerint fentartván magamnak, kérem a határozati javaslatoknak abbeli lényegét, miszerint a t. minisztérium oda utasittassék, hogy a kerületeknek és városoknak 1861től fogva egész mostanig azon költségeket, melyeket ők, mint törvényhatóságok az állam helyett a törvénykezésre és a közigazgatásra fedeztek és fizettek : egész összegükben terjezssze elő, nemkülönben azokat is, melyeket 1866. óta a városok visszapótlásképen nyertek, azon czélból hogy a t. ház magát azok szerint tájékozhassa, és a kővetkező 1872-ik évi budgettárgyalás alkalmával ezen követelés fölött érvényesen és véglegesen határozhasson a ház. Ezeknek előrebocsátása után, kérem a t. házat, méltóztassék a pénzügyi bizottság véleményének mellőzésével indítványomat és határozati javaslatomat elfogadni. (Helyeslés.) Maximovits Miklós: T. ház! Midőn a múlt évekből származó és eddig meg nem téritett törvénykezési költségek visszatérítése iránti indítványomat beterjesztettem, azon szándékkal tettem, hogy ezen, több városra nézve égető kérdés már egyszer oldassák meg és pedig kedvezőleg, és a városok ismét azon helyzetbe juthassanak, hogy épen ezen jogtalan költségek viselése által megrongált pénzügyi viszonyaik helyrehozassanak. Ezt annálinkább kötelességemnek tartottam, miután, daczára annak, hogy ő felsége lS66-ik évi szeptember 15-én kelt legfelsőbb elhatározásával a városok részére 500,000 frt öszszeget kivételes segélykép utalványozva, kilátásba helyezte, hogy a múlt évekről származó költségek visszatérítése iránt későbben külön behatóbb tárgyalások indíttatni fognak, a minisztérium azonban ez iránt eddig mitsem tett. Igaz ugyan, hogy több városi képviselő, kik legjobban ismerik a városok mostani sanyarú állapotát, fölszólalt itt a képviselőházban, indítványokat is nyújtott be ; de azok eredmény nélkül maradtak, miután ezen indítványok a pénzügyi bizottsághoz utasíttattak és a pénzügyi bizottság azokat tárgyalás alá sem vette. Ismeretes tény előttem t. ház, hogy a városok ezen igazságos követeléseikről nem mondtak le, sőt hogy több város ezen évi költségvetésében a mutatkozó hiány fedezése tekintetéből ezen költségek visszatérítése fejében várt összeget fel is i vette. Miután a minisztérium ezen összeget ! nem tagadta meg, hanem a városokat megnyugj tattá azzal, hogy a tárgyalások eziránt folya\ matban vannak, de még befejezve nincsenek; miután végre öt éve már annak, hogy ezen ügy végleges megoldására nézve misem történt, azon hiedelemben levén, hogy végső ideje már annak, hogy ezen kérdés törvényhatóságilag eldöntessék : bátor voltam indítványomat beterjeszteni. Sajnálattal látom azonban, hogy a pénzügyi bizottság nem tartja indítványomat elfogadhatónak és pedig azon okból, mert úgymond az absolut kormány által okozott ezen kiadásoknak megtérítése az alkotmányos kormány az adózók rovására sem méltányossági, sem jogi tekintetekből nem követelhető; és miután azoknak kárpótlása az államra oly terhet róna, melyet ez pénzügyeinek jelen helyzetében magára nem vállalhat. Mielőtt a pénzügyi bizottság véleményétől eltérő nézetemet indokolnám : engedje meg a t. ház. hogy ezen törvénykezési költségek keletkezését és azoknak káros következéseit a városokra nézve, felhozzam. A városok 1848. előtt helyhatósági jogaiknál fogva, az igazságszolgáltatás ós közrendészeti költségek fedezésére a peres és peren kívüli dijakat és illetékeket, különösen pedig a telekkönyvi jövedelmeket saját házi pénztáruk javára szedették. Ezen jövedelemszedési jog a városoktól elvétetett, midőn az osztrák bélyeg-rendelet Magyarországon ténylegesen behozatott. Midőn 1860-ik évben az alkotmányos élet visszaállíttatott, a törvényhatóságok ismét helyhatósági jogaikat, különösen az igazságszolgáltatást és közrendezést visszanyerték : de az állam ezen birói dijakat és illetékeket az államkincstár javára visszatartotta. Ezen költségek viselése által a városok azon kényszerű helyzetbe jutottak , vagy feladni törvényhatósági jogaikat, vagy pedig az államnak előlegezni ezen költségeket: azon reményben, hogy az állam azokat, ha azon helyzetbe jut, ismét vissza fogja téríteni. Hogy milyen káros következményű volt e költségek viselése a törvényhatóságokra nézve: bátor leszek két példát, két várost felhozni, Zombor és Pozsony városát. Zombor városa csupán törvénykezés fejében kiadott 118,268 frt 60 krt, és miután Zombor városának annyi jövedelme nem volt, hogy ezen költségeket fedezhesse : kénytelen volt adósságokat csinálni. Pozsony városa a számvevői hivatalos kimutatás szerint, törvénykezési és közrendészeti költség fejében 1861. évtől 1866. év végéig kiadott: 238,565 frtot és igy, öt évi átlagot véve 49*