Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-306

366 306. országos ütés márczius 10. 1871 eddig is megszavazta a ház, s mert megvagyunk győződve, hogy ha e segély nem nyujtatik neki, a gymnasium megszűnt lenni, s megszűnt lenni általa egy mivelődési eszköz. Már pedig azon tanúságot csak nem fogjuk a világ előtt tenni, hogy ellenségei vagyunk a mivelődésnek, hogy nem is gondolunk vele. Mi a föltételeket illeti, ón hivatkoztam arra, hogy ezen föltételek alapnélküliek ós végre nem hajthatók, s épen azért ellenök leszek; — nem is lehet azok mellett fölszólalni. Most bátor leszek Justh képviselő urnák válaszolni azon szemrehányásra, mit a Hodossiu által fölhozottak következtében tett. Ö mindamellett, hogy a t. ház az imént olyan határozatot hozott, mely átalában egy oldalról és senki által sem volt indokolva, mégis azt mondja, hogy e határozat igazságos és következetes volt. Én azt gondolom, hogy épen mert nem vitattatott és az összeg szükségessége nem tagadtatott: ez nem a mellett szól, hogy igazságos és következetes lenne, hanem épen ennek ellenkezője mellett. Ö rósz néven veszi, — sőt csakhogy ki nem mondta, hogy árulásnak veszi, — ha valaki itt nem kapván segélyt, az országon kivül keresi azt. Méltóztassék figyelni arra, hogy vannak az embereknek, vannak a nemzeteknek olyan szükségleteik, melyeknek födözésére ők természetszerűleg kötelezve vannak. Ezek közül egy a művelődési, a kiképeztetési szükséglet. (Helyeslés a szélső bal felől.) Első sorban az országnak kötelessége e szükségletet födözni, s ha az ország ezt elmulasztja, akkor kötelessége azon népnek ott keresni segélyt, a hol talál. {Zaj.) Senkinek jogában nem áll önönmagát halálra Ítélni: az pedig halálraitélése volna a román nemzetnek, ha művelődési eszközöket itt keresvén, és nem találván, azokat másutt nem keresné. Keresni fogja igenis, mert ez hivatása s lételének elltétele. Irányi képviselőtársam ellenszenvről emlékezett, mely a közös iskolák iránt a nemzetiségeknél ós hitfelekezeteknél tapasztalható. Teljes igazsága van neki. De ki ennek az oka? A hitfelekezetek? Nem. A bizalmatlanság a kormány és a kormány politikája iránt, és vigyázzunk, hogy ne legyen bizalmatlanság az országgyűlés iránt is. (Zaj. Helyeslés a szélső bal felől.) Ha a magyar törvényhozás olyan közművelődési törvényt hozott volna, és a kormány mindennap olyan intézkedéseket tenne a közművelődésre nézve, mely bizalomra buzdítaná a nemzetiségeket : nem léteznék ellenszenv a közös iskolák iránt. Az eddigi közművelődési törvények mit tete tek a nem-magyar nemzetiségek művelődésére nézve? Nem tettek semmit, cseppet sem; a helyett, hogy azt előmozdították volna, többnyire megzavarták. Eészemről többször mondottam, és ezerszer fogom ismételni: hogy az én meggyőződésem az, miszerint minden nemzetiség, minden nép csakis saját anyanyelvén mivelődhetik, polgárosodhatik. A ki ezt más nyelven akarja eszközölni: az a mivelődést nem előmozdítani, hanem meggátolni akarja. Ha a kormány egyszer azt fogja bizonyítani tettei által és a törvényhozás hozott törvényei által, miszerint azt akarja és azon van, hogy minden nép saját nyelvén művelődjék: akkor aztán meg lesz a bizalom, és nem lesz a közös iskolák iránt ellenszenv; mert ha van ellenszenv azok iránt, nem azért van, mert közös iskolák: hanem azért, mert nagyon jól vették észre, mi lappang a közös iskola mögött, és abból, a miként a törvény végrehajtatott, be is bizonyult, hogy félelmök csakugyan nem volt alaptalan. Ennélfogva, t. ház, azt gondolom, hogy magának a parlamentnek érdekében van, hogy bebizonyítsa tettei által, miszerint óhajtja a népeknek, a nemzetiségeknek művelődését, miszerint kész arra minden szükséges eszközt megajánlani. Ugyanazért ajánlom az újvidéki szerb gymnasium segélyezésére vonatkozó indítványt elfogadás végett. — Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : T. ház! A kérdés, mely előttünk áll, oly térre vitetik, melyre hogy vitessék, valóban semmi ok sincs rá, mert elvi discussiót folytatni ott, hol a vélemények abban különböznek, hogy vajon egy bizonyos intézetnek 6,200 frt adassék-e, vagy 8000 frt, véleményem szerint, teljesen lehetetlen. Elvi kérdésnek volna helye, ha arról volna szó: adassék-e átalában csak egy krajezár is,vagy ne adassék semmi ex principio ; — hanem ha minden egyes számtételből elvi kérdést akarunk csinálni: akkor nincsen egyetlen egy tétel, melyet elvi kérdéssé földuzzasztani ne lehetne, és nem tudom micsoda reeriminatiókba belemenni ne lehetne. Végre az illetők követelései, kivánatai rendszerint túlhaladják a lehetőség határait, melyek a financiális körülmények által advák. Azért azt gondolom, hogy tökéletes igazam van, azt állítván, hogy mikor számszerű tételekről és kérdésekről van szó, mikor arról van szó, hogy közösen el van ismerve, hogy adni kell: hogy 1,200 írttal több, vagy kevesebb ajánltassék-e, akkor elvi kérdésről beszélni átalában nincs helyén. Én részemről magammal tisztában vagyok, s azt gondolom, hogy egészen correct azon álláspont, melyet a pénzügyi bizottság elfoglalt. A nemzetnek, az országnak, az államnak