Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-306

306. országos r.lés márczius 10. 1871. 367 vannak kötelezettségei a közművelődés terén a nemzet s az ország minden polgárára, minden polgárának gyermekére vonatkozólag, beszéljen aa bármi nyelven e hazában. Ezen kötelezettségét a nemzet tisztán, határozottan elismerte, épen a nemzetiségi törvényben, a hol kimondta, hogy oda kell az államnak törekednie, hogy gondoskodva legyen arról, hogy mindenki megszerezhesse' a kellő műveltséget, és pedig saját anyanyelvén is. Hogyan áll a dolog? Ugy, hogy a ezél ki van tűzve; de könnyebb és hamarább lehet a ezélt kitűzni, mint az arra megkívántató eszközöket tettleg reálisaim. El kell tehát ismernünk, hogy ma csak a ezél van tűzve, és bár én kereken tagadom, hogy azon ezél megközelítésére a létező törvény alapján az illető kormány által semmi sem történt volna: de azt el kell ösmer nem, hogy nem történt meg az, hogy a ezél ma már valósítva legyen. Es mit csinál ily helyzetben a pénzügyi bizottság? azt mondja : ámbár elvileg helyeslem azt, hogy az állam állami intézetek által tegyen eleget; de kénytelen vagyok elismerni, hogy ez még csak törekvés, kénytelen vagyok elismerni, hogy az e czélra megkívántató eszközök ma még nincsenek meg. Tehát az eddig létező felekezeti intézeteket segélyezze, hogy ugy szólván, substitutio utján biztositsa azon ezélt, melyet direct utón nem birt eszközölni, s azért javaslatba hoz az eddiginél nagyobb segélyt is. Igaz, hogy a segélyt föltételhez kötötte, de azt azért tette, mert nem feledte el a ezélt, melyért a segélyt adni akarta, t. i. azon ezélt, melyet a nemzetiségi törvény az állam föladatául kitűzött, melyre egyszer majd, ha állami intézetei lesznek, ez aton fog törekedni; de mert ma még nincsenek meg az állami intézetek, föl akarja használni a felekezetiéket, s azért, hogy fölhasználhassa, gyámolítani akarja azokat. Da ha ezért akarja gyámolítani azon intézeteket, s biztosítani kivanja önmagát az iránt, hogy a gyámolitás csakugyan azon czélra lesz fölhasználva, esnem azon irányban, melyet a törvény nem ismer, s mely attól idegen: ki venné azt néki rósz néven? (Helyeslés.) Én tökéletesen értem azt is, hogy a tanáeskozmányok ugy viendők, hogy alárendelt mellékkérdések miatt a fő ezél el ne ejtessék, és én ezen esetben egészen helyesnek látom azt, — és egy korábbi helyen sem lett volna helytelen, ha valakinek eszébe jutott volna, hogy a kérdés megosztassék; — mert valahányszor meg nem osztatik a kérdés, a hol kellene: mindig megtörténhetik, hogy melléktekintetek miatt a fő ezél elesik. Itt ugyanis nem az a kérdés: vajon adassék, vagy ne adassék-e segély az újvidéki szerb gymnasiumnak; hanem a kérdés az. hogy :• 8000 frt adassék-e ? Méltóztassék ezen kérdést szavazás utján eldönteni; igen, vagy nem ? Ha ez eldöntetett, következik a második kérdés, t. i. ilyen vagy olyan föltétellel, vagy minden föltétel nélkül adassék-e a segély? Mert ha a kettő összeköttetik, és talán ezen 1 — 2 — 3 föltétel közül egyik sem birja a többség tetszését elérni abból: még nem következik, hogy nincs egy 4-dik módozat ; hanem az következnék, hogy miután azok egyike sem birja a többség tetszését, vagy a pénzügyi bizottság, vagy a kormány utasíttassák egy negyedik módozatnak kitalálására. De annyi áll, hogy a 6000 frt el van fogadva. Tehát kérem a házat, soha se csináljunk animositást oly kérdésekből, melyek nem arra vonatkoznak, hogy elvileg hogyan gondolkozunk, hanem arra, hogy 6, vagy 8000 frtot adjunk-e ? (Szavazzunk!) Elnök: Ha a miniszter ur jelen lett volna az előbbi szavazásnál, akkor nem méltóztatott volna ezen reflexiót tenni. {Derültség.) Stanescu Imre: T. ház! a románok részéről tavaly egy nemzeti színház alapjára segély kéretett: ezen indítvány akkor elesett azon indoknál fogva, hogy az méltányos dolog ugyan, közművelődési czélra valamit megszavazni, hanem színházra, mely nem kizárólag közmivelődési, hanem mint némelyek érvelték, inkább mulatságra szánt intézet: nem szavazhatták meg a segélyt. Ezen tavaly elejtett indítványunkat az idén nem hoztuk be újra. Azonban Borlea és Paulovics képviselőtársaink részéről beadatott kétrendbeli indítvány, melyek szerint, javaslatukhoz képest, nemzetiségi középtanodák föntarfására egy bizonyos csekély összeget megszavaztatni kértünk. T. ház ! A románok és szerbek nem saját bűnük miatt — köztudomású dolog — anyagilag elvannak maradva. Elmaradtak anyagilag, elmaradtak szellemileg. Az országnak, a kormánynak, ezen törvényhozó testületnek közvetlenül érdekében volna, hogy az ország összes lakosai mind anyagi mind szellemi fölvirágzásához járuljanak. íme, itt van az alkalom: egy közművelődési czélra kéretik egy csekély összeg. Es ezen kérelmet ne méltóztassanak particuláris kérvénynek, hanem méltóztassanak egy közérdekű kérvénynek tekinteni, melyet a méltányosság, igazság és jogosság alapján lehet csak megoldani. T. ház ! Az anyagi fölvirágzást a szellemi fölvirágzás tételezi föl. Itt egy oly középtanodának kéretik a segély, a mely önerejéből fon nem tarthatja magát, tehát a kérelem alapos; de kéretik oly nép számára, a kik anyagilag elmaradván, nem küldhetik gyermekeiket egy messzebb eső középtanodába,hanem utalva vannak szegénységüknél fogva, hogy közelebb eső középtanodában iskoláztassák gyermekeiket; s igy én nem foghatom meg azon túlsó oldali tag abbeli ószrevé-