Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-306

306. országos ülés rnámius 10. 1871. 3G5 Kimondom miért? Mi protestánsok, kik szintén kértünk segélyt, és most, mert nem kaptuk meg azt, amit kértünk az országgyűléstől, szintén azt mondhatnók e szerint, hogy talánya poroszhoz fogunk fordulni. Amit mondani eszünkbe sem jut. (Helyeslés és tetszés.) Ha a törvényhozás nem járt volna el igazságosan, ha nem járt volna el következetesen egy elv szerint : t. i. hogy mindenkitől megtagadta ; akkor némileg érteném e nyilatkozatát. En, mint protestáns, nem is kivánom, hogy az országgyűlés engem segélyezzen, mert én az autonómiát akarom fejleszteni, (Helyeslés.) mert én azt kivánom, hogy a katholikusok se legyenek kénytelenek ide fordulni, sem a zsidók. A t. képviselő ur nyilatkozatából látom azt, hogy micsoda szellem uralkodik a nevelésnél. {Helyeslés, és fölkiáltások a nemzetiségi képviseők részéről: Ez insinuatio!) Irányi Dániel: T. ház! Én határozott barátja vagyok a közös iskoláknak. Sajnálattal látom azon ellenszenvet, mely némely vallásfelekezetek részéről ezen uj intézmény ellen nyilatkozik ; azonban hogy ezen ellenszenv létezik, az kétségtelen. S hogy ezen ellenszenvet két év* óta, amióta a törvény megalkottatott: nem sikerült kiirtani, azt mindnyájan tudjuk. A kérdés tehát, mely előttünk áll, csak az, hogy mit akarunk: semmi iskolát, vagy felekezeti iskolát; roszat-e, vagy jót, vagy legalább jobbat-e vagy rosszabbat I (Vgy -van! a szélső bal felől.) így állván az alternatíva: én egy perczig sem habozok kijelentem azt, hogy én jobban szeretem a felekezeti iskolát, mint a semmi iskolát. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Én annálfogva elfogadom Paulovies képviselő ur indítványát, azonban oly módosítással, melyet Tisza Kálmán képviselő ur a brádi iskolára nézve tett, hogy az a rendes szükségletből a rendkívülibe tétessék át. T. ház! Vannak viszonyok, vannak körülmények, a midőn sokkal tanácsosabb nem szigorúan ragaszkodni valamely fölállított elvhez, hanem messzebb tekintve, a haza és nemzet jövőjét figyelemmel tartani. En ilyennek tekintem e kérdést, és annálfogva, hogyha elvi szempontból lennének is némi ellenvetéseim, a íönebbi tekintetekből nem habozok Paulovies képviselő ur indítványára szavazni. Ajánlom elfogadás végett. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Zsedényi Ede: Miután a t. ház a brádi gyrnnasiumnái a föltételeket nem fogadta el, melyek alatt a pénzügyi bizottság a áOOO frtot megszavaztatni kívánta: előre láthatój hogy ezen föltételeket sem fogadja el a most főnforgó kérdésnél ós így vissza kell térni azon indítványhoz, mely a brádi gymnásiumra nézve tétetett, (Zaj.) Maximovics Miklós: Én nem akarok e kérdésből politikai kérdést csinálni; hanem, ha a ház megtagadja ezen összeget, akkor e kérdésből politikai kérdés válik. (Egy hang jobbról : Hogy-hogyP. i A szerb nemzet (Egy hang jobbról : Nemzetiség!) ugyanis azon meggyőződésre jut, hogy a ház ezen összeget csak azért tagadta meg, mert az szerb tanintézet. (Egy hang jobbról: Szép következtetés!) En tehát t. ház, mellőzni akarom azon pobtikai okokat, melyek itt tán több képviselőnél csak motívumok voltak ezen összeget csak föltételesen megszavazni. Én csak arra akarom figyelmeztetni a t, házat, hogy itt már többszőr hangsulyoztatott azon nézet, hogy a t. ház kész a közművelődési czélokra adakozni. Itt egy tanintézetről van szó, t. ház, mely szerb tanintézet. Méltányos és jogos is, hogy azon kis összeget megszavazza a t. ház, melyről maga a boldogult miniszter is elismerte, hogy ezen őszszeg a legszerényebb számitások mellett van főlvéve. Miután tehát ezen összeg igen csekély; továbbá, tekintettel arra, hogy az újvidéki gymnasium csak ugy felelhet meg hivatásának és föladatának, ha maga egész szükségletét födözheti, és tekintettel továbbá arra, hogy ezen gymnasiumba majdnem az egész alföld gyermekei járnak iskolába : kérem a t. házat, méltóztassék a gymnasinm jelentőségéhez, működéséhez és külsőségéhez mért összeget megszavazni. En pártolom Paulovies képviselőtársam módositványát. Babes Vincze: T. ház! Az imént oly jelenetnek voltunk tanúi, mely legalább tudomásom szerint, igen ritka, s tán épen csak a mi parlamentünkben szokott előfordulni. Egy indítvány terjesztetik elő, a bizottság ajánlja annak elfogadását egy föltét alatt. Hat-hét szónok szólal föl az indítvány ellen,anélkül azonban, hogy valaki kétségbevonná a kért összeg szükségességét; megtörténik a szavazás, és ime, megbukik az indítvány! (Zaj.) Kérem, t. ház, akár hogy burkoljuk, világos, hogy itt a szükségesség nem is vétetett vitatás alá. itt senki sem gondol vele. Ily jelenséggel szemközt nehéz ugyan a mostani kérdéshez is szólani, mert itt is ugyanaz történik, hogy a kért összeg szükségessége senki által nem tagadtatik, és meglehet, hogy szintén azon sors éri az indítványt, mely a brádi gymnásiumra vonatkozó indítványt érte. Én, t. ház, azt gondolom, hogy ez a háznak tekintélyét nem növeli. Azt gondolom, t. ház, hogy a ház minden határozatot jól indokolni tartozik, ha azt akarja, hogy az egész világ az országgyűlés életképességében bízzék. Mi a szerb gymuasiumot illeti, azt hiszem, kötelességünk megszavazni az összeget : mert