Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-306

864 308. országos ülés márczius 10. 1871. még az államsegélyt is oly föltételekhez kötötte, melyek ezen gymnasium önkormányzata és jelleme ellen vannak irányozva. Bátor leszek tehát, — miután a tisztelt pénzügyi bizottság a kérdéses gymnasium jellemét és történelmi kifejlődését, nézetem szerint, kellőleg nem tanulmányozta, — néhány felvilágosítással szolgálni. T. képviselőház! Ezen gymnasium magánadományok utján lett alapítva és pedig 1818ban. (Halljuk !j Legfőbb alapító volt Vukovics Sebő, — nagybátyja a tisztelt képviselőtársunk ugyanazon nevezetű Vukovics Sebő urnák — továbbá az egyházközség. Miután az uj körülmények bekövetkezése és szükségletek szaporodása folytán a gymnasiumnak nem volt a szükségletek fedezésére elegendő alapja, folyamodott a gymnasium^ állami segélyezés iránt király ő fel ségéhez. Ö felsége megígérte az államsegélyezést azon föltétel alatt, hogy a gymnasiumi tanárokra nézve az államnak a kinevezési jog, vagy legalább a megerősítési jog tartassák fon. A gymnasium kormányzó testülete, az úgynevezett patronátus, ezen nyújtatni ígért segélyezést a fölállított föltétel alatt nem fogadta el azért: mert magát sem hivatva, sem följogosítva nem tartotta arra nézve, hogy jogáról lemondjon ; mert az egészen ellenkeznék ezen alapítványi okmány szellemével, és ezen gymnasium jellemével. Ennek következtében ő felsége engedélyezte a megkért államsegélyt 1865. évben legfelsőbb kéziratával 6300 frtnyi öszszegben, meghagyván a gymnasium kormányzatát az eddig használt önkormányzati joga élvezetében. És ez a király által megadott és a több országgyűlés által szentesitett államsegély, az országgyűlési költségvetésekbe is fölvétetett, majd kisebb majd nagyobb összegben a nélkül, hogy annak önkormányzata ellen valami ellenvetés tétetett volna. Miután tehát ezen segélyezés már a t. képviselőház előtt nem ismeretlen, én nem foghatom föl: hogy most ugyanezen t. képviselőház hogyan térhetne el saját határozatától, és nézetem szerint, ez nemcsak hogy fájna a szerb nemzetnek, hanem ilyféle eljárás nem illenék ezen tisztelt képviselőház tekintélyéhez sem, mert a kérdéses államsegély már egyszer el volt határozva minden föltétel nélkül, és most oly életbevágó föltétel állíttatik föl. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) De nézetem szerint azon elv sem fogadható el, hogy a tisztelt pénzügyi bizottság jelentése szerint itt megkülönböztettetnek a felekezetek. Ha pedig rósz néven vétetik, midőn ezen különbség a mi részünkről tétetik : anynyival kevésbé volna szabad ily különbséget tenn az állam részéről, mert amint t. képviseltársam Ghyczy Kálmán egyszer ezen házban monda, nem elég az a polgárra nézve, ha adóját megfizeti, az állam többi jótéteményeitől pedig megfosztatik: mert akkor közönyös szemekkel fogja nézni, miként tornyosulnak a viharok a haza fölött, a mint nézte azt Sadowa és Solferinonál. Én tehát részemről nem foghatom föl, hogy miért nem szavaztatik meg egy csekély összeg oly gymnasium részére, mely már fél század óta ily jótéteményt élvez. Mondhatom is, hogy a szerbek ily áron — egynehány száz forintért — egyetlen egy Magyarországban létező magasabb tanintéz etök fölötti önkormányzati jogukat föláldozni, nem fogják, a mint azt a gymnasium kormányzata 1865. évben a harmadik nyilatkozatában határozottan kijelentette a király ő felségének is. T. ház! Midőn ezen módositványomat beadtam, hivatkoztam a t. ház tényleges többségére, de most midőn e tárgybani eldöntésnek 12-ik órája közeleg, nem appellálok ezen t. ház többségére, hanem appellálok a magyar nemzet lovagiasságára. [Helyeslés a szélső balon.) Hodossiu József: T. ház! Habár tudom hogy a Paulovics képviselőtársam által beadott módositványnak is azon sorsa lesz, a mely sorsban részesült az előbbi indítvány, a mely Borlea képviselőtársam által terjesztetett be: mégis legyen szabad egynehány szóval Paulovics képviselőtársam indítványát az irányban, hogy azon államsegéíyezés minden föltétel nélkül az újvidéki szerb gymnasium részére szavaztassák meg; támogatnom. T. ház! ügy hiszem, hogy mindenki, legyen az magyar, szerb, román, legyen az bármely vallású, a ki e hazában lakik, nem kereshet máshelyütt művelődési segélyt, mint egyedül e hazában. A brádi gymnasium bizottságának én is tagja vagyok és ezen bizottság járult ugy a kormányhoz, valamint a képviselőházhoz is segélyezésért; és kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni e helyen és ez alkalommal, hogy azon bizottság, mely megbízott engem s Borlea képviselőtársamat, meghagyta nekünk, hogy azon esetben, ha a magyar kormány és magyar országgyűlés nem fogja megszavazni ezen segélyezést, forduljunk akkor a bukaresti román kormányhoz. (Zaj.) Ezt kötelességemnek tartottam nyilvánítani, nehogy a midőn oda fogunk fordulni, valaki azt mondhassa, hogy miért nem fordultunk a magyar kormányhoz és magyar országgyűléshez. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Justh József: T. ház! Megvallom, hogy meglepett engem az előttem szóló utolsó mondata, a melyben tisztán kimondja azt, hogy ő és képviselőtársai a gymnasiumi testület által, oda vannak utasítva, hogy ha a magyar kormánytól és országgyűléstől azt, amit ők kívánnak, nem kapják meg : forduljanak a román kormányhoz. Ez oly szó, a mi ide valóban nem illik.