Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-306

354 30S. országot űiét márczius 10. 1371. igen gazdag ország, az egyetemi tanárok fizetései csak négy évvel ezelőtt emeltettek föl; addig volt 3000 frank és 5000 frankjok, azaz: 1200 és 2000 frtjok; pedig ezen tanárok sem tandijt, sem egyéb mellékjövedelmet nem húznak. Most pedig fölemelték fizetéseiket 5000 és 7500 frankra, azaz: 2000 és 3000 frtra. Ez Francziaországban, Parisban csupán 4 év előtt törtónt, s hogy mi már most oly roppant sebességgel utána menjünk, sőt a francziákat még tul is haladjuk: azt egyátalán nem látom helyesnek. Azonfölül, t. ház, mit méltóztatnak ez által mérni ? vajon az a tanár, ki ma kisebb fizetés mellett tartotta előadásait: az által hogy fizetése emeltetett, holnap már okosabb lesz, és jobb előadást fog tartani? Ha arról volna szó, hogy valamely kitűnő tanár megszerzésére kivánt a miniszter póthitelt előterjeszteni azt fölfognám; de hogy azon tanároknak, kik a múlt évben sokkal kisebb fizetés mellett, azóta fölemelt fizetés mellett, folyton, évek óta itt működnek, ismét emeltessék fízetésök: én — megvallom — sem szükségesnek, sem czélszerünek nem látom. Hanem czélszerütlennek látom azt : hogy a tandíjak egyátalában szedetnek; de ha már szedetnek, akkor ezen tandijaknak legalább is a rendes tanárok közt egyformán kellene fölosztatni; mert azt, hogy egyik tanárnak, kinek kötelezett tantárgya van, annálfogva bármily könynyü legyen is a tárgya, s bármily mindennapias tudomány legyen is az, csak azért, mert kötelezett tárgy, számtalan hallgatóval birjon, mig a nemkötelezett tantárgyak előadói csak önkéntes, s ennélfogva sokkal kevesebb számú hallgatókkal bírjanak: megvallom, igazságtalannak és« czélszerütlennek tartom. En óhajtanám, hogy a tandijak czélszerü fölosztása hozassék javaslatba; de a tanárok fizetését jelenleg én fölemeltetni egyátalában nem óhajtom. (Helyeslés bal felől.) Hoffmann Pál: T. ház! Én csak egypár szót akarok mondani épen most hallott oly érvekre, melyek, ugy látszik, a ház némely tagjára befolyást gyakoroltak, s mely érvek teljesen ellenkeznek a tényállással. En, nemhogy visszariasztva érezném magamat azon tudat által, hogy magam is tagja vagyok a m. kir. tudományos egyetem tanári karának : ellenkezőleg kötelezve érzem magamat azon osztálynak érdekében — ha azt igazságosan tehetem — fölszólalni azon véletlen körülménynél fogva, hogy a háznak egyik tagja vagyok; és még csak arra hivatkozom, hogy, ha csekély szereplésemnél fogva a politikai pályán valamire igényt tarthatok, ez talán annak elismerése és azon föltevés, hogy nyilvánosan tölszóíalásom alkalmával nem magánérdek vezérel. Ezek előrebocsátása után engedje meg a t. ház, hogy Ghyczy Kálmán tisztelt képviselőtársamnak azon legnagyobb fontosságú érvére válaszoljak, hogy ezen, Hodossy Imre képviselőtársam által beadott módozat szerint nem azon tanárok részesülnének előnyben, kiknek csekély jövedelműk van : hanem csak azon tanárok, a kiknek amúgy is jelentékeny jövedelműk van. (Halljuk!) T. ház! Ez, a mint oda van állítva, nemcsak nem áll, hanem annak épen ellenkezője áll, és pedig a következő okoknál lógva: Az egyetemi tanároknak 69 százaléka élvez 800 frtig menő tandijat, tehát nem többet, mint 800 forintot, hanem csak 500, 600, 700 frtot egész 800 frtig. Már most méltóztassék venni, az alapfizetés 800 írt, az állam kipótolja 1500 frtra. S midőn ezt teszi, elveszi azon tandíjat, mely a pótlóknál több. Midőn 49 egyetemi tanárnak 5—600 írt pótlékot ad, ismét elvesz ugyancsak 5—600 frtot. (Zaj.) Bocsánatot kérek, ezek statistikai adatok. Igaz, hogy vannak egyetemi tanárok, a kik 2 — 3, sőt 4000 frt tandíjat húznak; igaz, hogy ezekről gondoskodni talán fölösleges is, szívesen elismerem; ám méltóztassék kijelenteni, hogy a kinek ily jövedelme van : az ne húzzon semminemű pótlókot. De méltóztassék venni, hogy ilyen tanár csak 4—5 van, több nincsen, s az egyetemi tanárok legnagyobb része, mint már emlitém is, csak 800 forintig terjedő tandíj t kap. Már most méltóztassanak venni, — és ez legyen egyszersmind felelet Simonyi Ernő tisztelt képviselő urnák, — hogy a jogakadémiai tanárok, kik az egyetemi tanárok állásánál mégis csekélyebb állást foglalnak el, húznak 1500 frt fizetést, és még azonfölül a tandijakat. Ez tény, azt tagadni nem lehet, s azért ezt bebizonyítani nem kell. Pozsonyban például, hol magam is tanár voltam, 800—1000 frt tandijt huz minden tanár fizetésén fölül, s igy körülbelül 3000 forint jövedelmök van, ugy hogy az ujabb időben eset volt rá, hogy midőn egy egyetemi tanári szék üres volt, senki sem folyamodott a jogakadémiai tanárok közül : mert a jövedelmök csökkent volna; sőt olyanok is, a kik idejöttek az egyetemre, ismét lépéseket tesznek, hogy Pozsonyba neveztessenek ki. Méltóztassék továbbá venni, hogy a budai műegyetemen 1800 frtot kapnak a tanárok,— s igy tehát körülbelül 300 írttal többet, mint a pesti egyetemen, —és a tandijt is húzzák. Nem áll tehát az, mit Ghyczy Kálmán t. képviselő ur mond: hogy ha Hodossy Imre képviselő ur indítványa elfogadtatik: csak a Dunába töltenénk vizet, s csak azoknak adnánk