Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-306

306. országos Ülés márczius 10. 1871. 355 nagyobb fizetést, a kiknek amúgy is elegendő fizetésök van. Igaz ugyan, hogy azon 4—5 ta­nár, kiknek nagyobb jövedelmök van, körülbelül 600 írttal többet kapnának; de méltóztassék fölvenni, hogy a tanárok többi részén lesz se­gítve azáltal, ha nem veszszűk el egyik kézzel azt, mit a másik kézzel adunk. Simonyi tisztelt képviselő ur azt monda: hogy csak mi emeljük a fizetéseket. Méltóztassanak fölvenni, hogy a oémet kor­mány által következőleg állapíttattak meg a tanárok fizetései: gymnasialis tanárok 700 frt, akadémiai tanárok 900 frt, műegyetemi tanárok 1000 frt, egyetemi tanárok 1300 frt. Időközben következőkép emeltettek föl a fizetések: gymna­sialis tanárok 1000 frt, jogakadémiai tanárok 1500 frt, műegyetemi tanárok 1800 frt, egye­temi tanárok 2300 frt. Méltóztassanak megnézni Prágában, melynek egyeteméhez talán egyen­jogunak tekintheti magát a m. kir. egyetem. A prágai egyetemen 2000 frt a minimum, és ezenkívül tandij-jövedelem. Ennélfogva azt hiszem, hogy a tandíj-jövedelemre való hivatko­zás nem indokolhatja megtagadását annak, hogy az egyetemi tanárok fizetései fölemeltessenek azon arányban, melyben minden többi tanárok fizetései fölemeltettek; kérem tehát a t. házat, méltóztassék Hodossy képviselőtársam indítvá­nyát elfogadni. (Helyeslés.) Tisza Kálmán: T. ház! Először is kénytetve érzem magamat még egyszer elmon­dani azt, a mire a később szólottak nem re­ílectáltak, de mit Ghyczy Kálmán tisztelt bará­tom helyesen kifejtett: hogy t. i. a tandíj nem magánkeresete a tanárnak, mert a tandijat kapja azon előadásokért, melyeket hivatalából kifolyó­lag tart. Tehát az, hogy ha a tandíj tekintetbe vétetik, akkor az ő magánigyekezetének és ma­gánkeresetének eredménye vétetnék tekintetbe, egyátalában nem áll. Különben bátor vagyok arra is figyelmez­tetni a t. házat, hogy egy ily kérdést, mely in­volválja a didaetrumok kérdésének eldöntését, és a didaetrumok kérdése által nagy befolyást gyakorol a tan szabadságra, — nagy befolyást gya­korol ugyanis a magántanárok intézményére, — igy mellékesen, bővebb megfontolás nélkül ne mél­tóztassanak eldönteni akarni. (Helyeslés bal felől.) Mondatott itt, hogy a tanároknak egyforma fizetésök legyen. Ez csak egy módon érhető el: ugy t, L, ha a tandíj vagy eltöröltetik, vagy egyformán osztatik meg. De ha ezt választjuk, akkor meggátoljuk az egyetemen a versenyt a tanításban: mert az a czél, hogy egy tárgynak több tanára legyen. Ha tehát a versenyt meg­ölni nem akarjuk: akkor a tandíjak föl osztását nem eszközölhetjük, és ha egyforma fizetést sza­bunk meg: akkor lesz csak az a legegyformátla­nabb, a tandíjak hozzájárulása által. Legyen sza­bad megjegyeznem, hogy azon bajon, a melyet egy igen tisztelt képviselő ur fölemlített, egé­szen máskép s nem ugy segítenek, hogy miután van­nak tudományok, a mint hogy vannak, melyek mindenütt a világon kevés tanítványra számit­hatnak, de a melyeknek az egyetemen való ta­nítása közművelődési és országos érdek, azon tanároknak nagyobb fizetést adnának, mint azoknak, kik szakmájuknál fogva sok tandíjra tarthatnak számot. Megjegyzem: hogy én nem akarom vitatni, vajon 2500 frt nagy vagy csekély fizetés-e egy egyetemi tanár számára. De magában Angliában is, mely ország bizonyosan gazdagabb mint mi, és melyben az élet szintén drágább, mint ná­lunk : sok egyetemi tanár van, kiknek nincs több mint 1500—2000 frt fizetésök. Hoffmann kép­viselő ur ugyan kezét rázza erre; de én, noha megengedem hogj'' vannak nagyobb fizetések is, de határozottan állithatom: hogy sok tanár van az elsőrangú angol egyetemeken, kiknek fizetése nem több, mint 1500 — 2000 frt. Egyébiránt Hoffmann képviselő és tanár ur először azt mondta, hogy ha a 2500 frtot meg­adjuk, ezáltal tehát figyelembe veszszűk a didac­trumot, ez által nem adna az állam semmit. De mit vesz el? Itt csak kérdés, hogy az általa hivat­kozott 1200 frt több-e, mint a 800 frt. Ha több, akkor nem vesz el semmit, hanem pótolja 400 írttal. Különben is a ditactrumokat nem veszi el senki, csakhogy a fizetés pótlásánál a ditactrumot veszi figyelembe. Azonban nagyon megjárná Hoffmann képviselő ur, hogyha az ő észjárásán indulna el a ház; mert ő hivatkozott arra, hogy a gymnasiumi tanárok fizetése meg­állapittatott 700 írtban akkor, mikor az egye­temi tanároké 1300 frt. Ugy gondolom, azt mondja: hogy a gymnasiumi tanárok fizetése 700 frtról 1000-re emeltetik; esik tehát 300 írtak­kor azon arányban az 1300 frtos fizetés után esik 500 és néhány frt. Tehát az általa fölállí­tott kulcs szerint azt kellene mondani: hogy a fizetés csak 1800—1900 frtra emeltetnék, és igy épen, a mivel indokolni akarta azt hogy a 2500 frt nem elég: azzal indokolta, hogy sok ; a mit ugyan nem találok, és én igen szívesen meg­adok, s ha a rendezés megtörténik, s szükséges és lehető lesz; adok többet is. De hogy ily fon­tos kérdés, mely annyi fontos tanügyi kérdést involvál, igy mellékesen oldassék meg, azt nem he­lyeslem. Különben kérem én is, hogy méltóztas­sék a pénzügyi bizottság véleményét elfogadni. Elnök: Nem tudom, van-e még valaki, ki a tárgyhoz szólni akar? 45*

Next

/
Thumbnails
Contents