Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-306

3C6. országos tlés márczius 10. 1871. 353 ban s a külföldön is, és el merem mondani, hogy nagyon sok ok van, a miért ezen dolognak tüzetes megvitatását szükségesnek tartom. Mindezeknél fogva kérem, méltózsassanak a pénzügyi bizottság véleményét elfogadni. (Élénk helyeslés.) Deák Ferencz: T. ház! A pénzügyminiszter ur okai engemet nem győztek meg arról, hogy Hodossy t. képviselő ur indítványa el nem fogadható. (Halljuk! Halljuk!) Fölhozta, hogy e kérdésnek tüzetes tárgyalása szükséges. Elfogadom, és azt mondom: tárgyaljuk mindjárt most tüzetesen. Hanem el nem ismerem azon argumentumot, amit ő fölhozott, hogyha rendezetlen állapotban hagyjuk ezen kérdést. hogy akkor a tanárok kevesebb collegiumot fognak ugyan tartani, de annál jobban fognak működni; ellenkezőleg pedig többet, — de talán annál roszabbul fognak előadni. Ezen argumentatio engem egy elvre emlékeztet, amely egykor némelyek által a költőre nézve fölállittatott, ahol az mondatott, hogy a költőnek szükséget kell szenvednie azért, hogy jól irjon. (Derültség.) En nem látok abban igazságot, hogy a tanároknak fizetése ne legyen egyforma: már pedig nem egyforma; mert ha a tanárnak privát keresete van, azt nem az állam adja neki, hanem ő azt magánfoglalkozás által szerzi. Vannak tudományok, melyek a mindennapi életbe inmediate belevágnak, és igy ezek tanárainak sok hallgatójuk van ; sokszor nem is a professorok jelessége miatt, hanem a tudományok természeténél fogva. (Helyeslés.) Vannak ismét úgynevezett szárazabb, de azért igen fontos tudományok, melyek tanárainak igen kevés privát hallgatójok van a collegiumban. Mig pl. a magán- és közjog és eféle tudományok tanárainak mellékjövedelme mindig igen nagy még akkor is, ha nem valami kitűnő egyén ül a tanszéken: addig más tudományok, pl. a philosophia, a mathesis ós más ilynemű tudományok tanárainak, habár talán európai első hírességek ülnek is ilyen tanszéken, még sem lesz annyi hallgatójok, mint amazoknak. Ea tehát ezeknél a didaetrumot beleszámítanék a rendes fizetésökbe, akkor ezek aránylag hátrányban volnának. Holott ha azon másik tanártól, ki 10,000 frtot szerez magánúton, ha attól is elvonunk 7 — 800 s talán 1200 frtot, illetőleg ha ezen tanároknál beleszámítjuk a didaetrumot a rendes fizetésbe: akkor ezek azt nem érzik meg; de az előbb emiitett tudományok tanárai megérzik azt. Végleges lesz-e ezen intézkedés, és hogy miként fogjuk az egyetemet rendezni; igy hagyjuk-e azt, amint most van? azok mind oly kérdések, melyekre most még nem lehet válaszolni; de annyi áll, hogy a méltányosság addig is megkívánja, miszerint azoktól, kik a tudomány terén KKPT. H. NAPLÓ ]8f4 XIyműködnek, ne tagadjuk meg az illő fizetést, és ne vonjuk le tőlük, amit ök magánúton keresnek. Ennélfogva én Hodossy t. képviselőtársam indítványát egész terjedelmében pártolom. (Helyeslése) Ghyczy Kálmán: Hodossy indítványára az az észrevételem van, hogy ez azon tanárok sorsát nem javítja, kiknek javításra talán szükségök lehetne; de ellenkezőleg azon tanároknak sorsát javítja : kiknek segedelemre valóban szükségök nincs. Erre nézve előre kell bocsátanom azt, hogy a tanárok jövedelmei, melyek részökre a tandíjból folynak be, nem magánúton szerzett jövedelemnek tekinthetők, hanem hivataluk rendes jövedelmét képezik. Már most nézzük, hogy áll a dolog; Hodossy azt mondja, hogy minden tanárnak 2500 frt fizetése már most rendszeresítessék; a pénzügyi bizottság azt mondja, hogy a kiknek a tandíjból nincs annyi bevételök, hogy rendszeresített fizetésűknek hozzáadásával 2500 frt jövedelműk lenne : azoknak fizetése 2500 forintig egészíttessék ki. Azon tanárok tehát, kiknek a tandíjból nagyobb jövedelmök nincs, Hodossy indítványa szerint nem fognak többet kapni: mint 2500 frtot, mit a pénzügyi bizottság is megajánl. Vegyük az ellenkező esetet: vannak tanárok, leginkább azok, kik az úgynevezett obligát stúdiumokat tanítják; ezeknek van 2 — 3000 frt jövedelmök a tandíjból; ezek a pénzügyi bizottság javaslata szerint a rendszeresített fizetésen tul az államtól segítséget nem fognak kapni, mert a tandíjból befolyó jövedelem a 2500 forintot úgyis meghaladja. Úgyde Hodossy indítványa szerint ezeknek fizetése is 2500 forintig kiegészítendő ; ezek kapnának tehát 2500 frtot, és azonfölűl nagy tandijakat is, és ennélfogva ugy van, a mint előrebocsátotíam : hogy Hodossy indítványa el nem fogadható azért, mert azokon nem segít, a kik — állítása szerint — segedelemre szorulnak; azokat ellenkezőleg jól dotálja, kik köztudomásúlag segedelemre nem szorulnak, s azért én is részemről a pénzügyi bizottság javaslatát pártolom. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! Tökéletesen egyetértek előttem szólott képviselő úrral azokra nézve, mik a tanügyre vonatkozólag elmondattak. Én igen szívesen megszavazok minden hasznos beruházást, habár nehezen esik is, sőt ha adósság utján kell is a pénzt beszerezni ; — ós a hasznos beruházások között egyet sem tartok oly szükségesnek, mint épen a tanügy javára történtet; de, t. ház, valamely közelebb közénk jött szellemből és hamis fölfogásból ne meűjünk a, kellő mértéken tul. Francziaorszásban, mely