Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-306

3üe, országos iíiés márczlus. 10. 1871. 345 látom, hogy a t. ház azon határozati javaslat­hoz hallik, melyet tisztelt barátom Simonyi Lajos adott be; én tehát kész vagyok határo­zati javaslatomat visszavonni, ámbár megvallom, hogy elvben a kérdést ily módon nem tar­tom megmentettnek; mert az e'n állitásom min­dig áll: hogy államjószágokat csak törvény enge­délye utján lehet eladni, a melyhez ugy a képvi­selő ház, mint a főrendek és a korona hozzájá­rulnak. Hivatkozás történt tegnap a múlt eljárásra. Méltóztassanak megengedni, hogy midőn ezen tárgy most a ház előtt van : a hivatalos okmá­nyokból kimutassam, mikép történt az. A tör­vényjavaslatot benyújtotta Lónyay Menyhért volt pénzügyminiszter, a dátum nincs ugyan rajta, de 1869-ben volt. Ezen törvényjavaslat a 2-ik §-ra, a mely igy szól: „A nagyobb birtokoktól távolabb fekvő állami kisebb birtokrészek, me­lyeknek kellő fölügyelete és czélszerü kezelése nehézséggel és aránytalan költséggel van össze­kötve, valamint azon államépületek is, melyek az állam czéljaira nem használhatók: örökáron szintén eladandók és az államjavak állományá­ból kitörlendők". A pénzügyi bizottságnak jelen­tése, mely azután a központi bizottság által is elfogadtatott: ezt mondja: „A 2-ik §-t a bizott­ság egészen elhagyandónak véleményezi és pedig azon okból, mert ezen §-ban előforduló s az eladandó birtokokra vonatkozó „kisebb birtokrész" kitételt nem eléggé szabatosnak, sőt ellenkezőleg fölötte viszonylagos fogalomnak találta; továbbá nem tartja ezélszerünek a bizottság, hogy előlegesen és átalánosságban államépületek, mint az ál­lam czéljaira nem használhatók : jelöltessenek ki, és pedig mindaddig, mig az átmeneti időszak lefolyásával az iskolaügy, a honvédelmi rend­szer és a bíróságok rendezése után bebizonyu­land, hogy a kérdéses épületek az egyes mi­nisztériumok szükségletei fedezésére nem voltak fordíthatók". Ez volt a pénzügyi bizottság indo­kolása, és melyet azután a központi bizottság is elfogadott. A képviselőház jegyzőkönyvében egyedül ez van erre vonatkozólag: „napirenden volt a nem tagositható állambirtokrészekről szóló törvényjavaslat, melyre Lónyay Menyhért pénz­ügyminiszter kijelenté, miszerint azt visszavonja, a miben a ház megnyugodott." Itt tehát arról, hogy e tekintetben valami határozat hozatott volna, szó nem lehett. Hatá­rozat nem hozatott; hanem a mit a tisztelt előadó ur mondott: az igenis nézete volt a volt pénzügy­miniszternek; meglehet, hogy az ő álláspontjá­ból, mint a kormányt támogató képviselő a miniszter óhajtását és véleményét már ugy te­kinti, mint a ház határozatát, de ugy hiszem, a t. ház azt annak nem tekintheti. A Napló­KÉPV. H. NAPLÓ l&fjr XI V­ban a következő áll: „Lónyay Menyhért pénzügy­miniszter: T. ház! Az általam benyújtott tör­vényjavaslat 2-ik §-a a központi bizottság je­lentése alapján kihagyandó volna a törvényből. Miután a törvény beadásánál czélom leginkább az volt, hogy a minisztérium e tekintetben is felhatalmazást nyerjen; czélszerübbnek tartom, ha e törvényjavaslat most nem is tárgyaltatik, s bátor vagyok javasolni: maradnánk tovább is az eddigi gyakorlatnál, mely szerint a budget-ben az eladni javasolt területek egyenkint felsorol­tatván, az elérhető vételár egy sommába a be­vételek közé helyeztetett, miáltal implicite az eladás maga megengedtetett. Ennélfogva bátor vagyok kérni a t. házat: méltóztassék megen­gedni, hogy ezen törvényjavaslat ne tárgyaltas­sék. En javaslatomat ezennel visszaveszem. (Helyeslés.)'' Tehát a ház megnyugodott a visszavételben; de hogy ezen indokolásban is megnyugodott: az a Naplóból egyátalában ki nem derül. E beszédben hivatkozás történik főleg erre : „czélszerübbnek tartom, hogy maradjunk meg az eddigi gyakorlatnál, mely szerint a budgetben az eladatni javasolt területek egyedül fölsoroltatván, az elérhető vételár egy sommában a bevételek közé helyeztessék, a mi által implicite annak ela­dása megengedtetik." En akkor kérdést intéztem a pénzügyminisz­ter úrhoz, nem e tárgygyal kapcsolatban, hanem a budget tárgyalása alkalmával, hogy melyik azon rovat a budgetben, mely az államjavak eladásáról szól, miután nézetem szerint, arra tör­vény nélkül, a miniszter fölhatalmazva nem volt, hogy az eladást eszközölje! Nekem a miniszter ur azt válaszolta, hogy ezen államjavak a volt provisorius kormány ál­tal eladatván: a részlet-fizetések most évenkint teljesíttetnek ; tehát nem uj államjavak adat­tak el, hanem azok után, melyeket a volt kor­mány adott el: most csak a pénzt szedik be. E szerint a múlt gyakorlatra hivatkozva, a pénz­ügyminiszter nem mondhatta, hogy az ország­gyűlés gyakorolta volna e szokást ; hanem gya­korolta a provisorium, a mi természetesen egé­szen más dolog. Ezeket akartam elmondani a tényállás constatálására. Egyébiránt minthogy, a mint látom, a t. ház is megnyugszik abban, hogy a pénzügyi bi­zottsághoz visszautasittassók, magam is elfogadom ez expedienst, és ámbár ezt palliativumnak te­kintem ; mert az elvet meg nem menti: határo­zati javaslatomat visszaveszem. Széll Kálmán előadó: Én a dolog­hoz többet szólni nem akarok, de legyen szabad igen röviden megjegyzést tennem arra, a mit t.

Next

/
Thumbnails
Contents