Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-306

3üe, országos iíiés márczlus. 10. 1871. 345 látom, hogy a t. ház azon határozati javaslathoz hallik, melyet tisztelt barátom Simonyi Lajos adott be; én tehát kész vagyok határozati javaslatomat visszavonni, ámbár megvallom, hogy elvben a kérdést ily módon nem tartom megmentettnek; mert az e'n állitásom mindig áll: hogy államjószágokat csak törvény engedélye utján lehet eladni, a melyhez ugy a képviselő ház, mint a főrendek és a korona hozzájárulnak. Hivatkozás történt tegnap a múlt eljárásra. Méltóztassanak megengedni, hogy midőn ezen tárgy most a ház előtt van : a hivatalos okmányokból kimutassam, mikép történt az. A törvényjavaslatot benyújtotta Lónyay Menyhért volt pénzügyminiszter, a dátum nincs ugyan rajta, de 1869-ben volt. Ezen törvényjavaslat a 2-ik §-ra, a mely igy szól: „A nagyobb birtokoktól távolabb fekvő állami kisebb birtokrészek, melyeknek kellő fölügyelete és czélszerü kezelése nehézséggel és aránytalan költséggel van összekötve, valamint azon államépületek is, melyek az állam czéljaira nem használhatók: örökáron szintén eladandók és az államjavak állományából kitörlendők". A pénzügyi bizottságnak jelentése, mely azután a központi bizottság által is elfogadtatott: ezt mondja: „A 2-ik §-t a bizottság egészen elhagyandónak véleményezi és pedig azon okból, mert ezen §-ban előforduló s az eladandó birtokokra vonatkozó „kisebb birtokrész" kitételt nem eléggé szabatosnak, sőt ellenkezőleg fölötte viszonylagos fogalomnak találta; továbbá nem tartja ezélszerünek a bizottság, hogy előlegesen és átalánosságban államépületek, mint az állam czéljaira nem használhatók : jelöltessenek ki, és pedig mindaddig, mig az átmeneti időszak lefolyásával az iskolaügy, a honvédelmi rendszer és a bíróságok rendezése után bebizonyuland, hogy a kérdéses épületek az egyes minisztériumok szükségletei fedezésére nem voltak fordíthatók". Ez volt a pénzügyi bizottság indokolása, és melyet azután a központi bizottság is elfogadott. A képviselőház jegyzőkönyvében egyedül ez van erre vonatkozólag: „napirenden volt a nem tagositható állambirtokrészekről szóló törvényjavaslat, melyre Lónyay Menyhért pénzügyminiszter kijelenté, miszerint azt visszavonja, a miben a ház megnyugodott." Itt tehát arról, hogy e tekintetben valami határozat hozatott volna, szó nem lehett. Határozat nem hozatott; hanem a mit a tisztelt előadó ur mondott: az igenis nézete volt a volt pénzügyminiszternek; meglehet, hogy az ő álláspontjából, mint a kormányt támogató képviselő a miniszter óhajtását és véleményét már ugy tekinti, mint a ház határozatát, de ugy hiszem, a t. ház azt annak nem tekintheti. A NaplóKÉPV. H. NAPLÓ l&fjr XI

Vban a következő áll: „Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: T. ház! Az általam benyújtott törvényjavaslat 2-ik §-a a központi bizottság jelentése alapján kihagyandó volna a törvényből. Miután a törvény beadásánál czélom leginkább az volt, hogy a minisztérium e tekintetben is felhatalmazást nyerjen; czélszerübbnek tartom, ha e törvényjavaslat most nem is tárgyaltatik, s bátor vagyok javasolni: maradnánk tovább is az eddigi gyakorlatnál, mely szerint a budget-ben az eladni javasolt területek egyenkint felsoroltatván, az elérhető vételár egy sommába a bevételek közé helyeztetett, miáltal implicite az eladás maga megengedtetett. Ennélfogva bátor vagyok kérni a t. házat: méltóztassék megengedni, hogy ezen törvényjavaslat ne tárgyaltassék. En javaslatomat ezennel visszaveszem. (Helyeslés.)'' Tehát a ház megnyugodott a visszavételben; de hogy ezen indokolásban is megnyugodott: az a Naplóból egyátalában ki nem derül. E beszédben hivatkozás történik főleg erre : „czélszerübbnek tartom, hogy maradjunk meg az eddigi gyakorlatnál, mely szerint a budgetben az eladatni javasolt területek egyedül fölsoroltatván, az elérhető vételár egy sommában a bevételek közé helyeztessék, a mi által implicite annak eladása megengedtetik." En akkor kérdést intéztem a pénzügyminiszter úrhoz, nem e tárgygyal kapcsolatban, hanem a budget tárgyalása alkalmával, hogy melyik azon rovat a budgetben, mely az államjavak eladásáról szól, miután nézetem szerint, arra törvény nélkül, a miniszter fölhatalmazva nem volt, hogy az eladást eszközölje! Nekem a miniszter ur azt válaszolta, hogy ezen államjavak a volt provisorius kormány által eladatván: a részlet-fizetések most évenkint teljesíttetnek ; tehát nem uj államjavak adattak el, hanem azok után, melyeket a volt kormány adott el: most csak a pénzt szedik be. E szerint a múlt gyakorlatra hivatkozva, a pénzügyminiszter nem mondhatta, hogy az országgyűlés gyakorolta volna e szokást ; hanem gyakorolta a provisorium, a mi természetesen egészen más dolog. Ezeket akartam elmondani a tényállás constatálására. Egyébiránt minthogy, a mint látom, a t. ház is megnyugszik abban, hogy a pénzügyi bizottsághoz visszautasittassók, magam is elfogadom ez expedienst, és ámbár ezt palliativumnak tekintem ; mert az elvet meg nem menti: határozati javaslatomat visszaveszem. Széll Kálmán előadó: Én a dologhoz többet szólni nem akarok, de legyen szabad igen röviden megjegyzést tennem arra, a mit t.